Valószínűleg mély csalódást kelt minden demokrata érzelmű honfitársunkban, hogy mindössze 24-en jöttek el ma, azaz szombat délután tüntetni a CEU-ért, amelyet a rettenetes Orbán-rezsim megszüntetésre, fölaprításra ítélt (legalábbis a ballib lapok szerint). Alig voltak többen, mint ahány Nobel-díjas kiállt George Soros világraszóló intézménye mellett. A tüntit a Gyurcsány-párt ifjúsági tagozata, az Ifjú Demokraták (IDE) szervezte, és az kétségtelenül jó hír, hogy a DK-ból és az IDÉ-ből néhányan azért eljöttek az alig negyedórás rendezvényre (Vágó Pista, Gréczy Zsolt, Arató Gergely). Sajnos, Gyurcsány Ferenc nem jött el, de a szelleme ott lebegett.
Ki merem jelenteni: régen alázták meg ennyire George Sorost, a magyar nemzet nagy jótevőjét! Sőt, talán soha. Hát hogyan történhet olyan, hogy az általa alapított Közép-európai Egyetem (CEU) megmentéséért hirdetett mai tüntetésre csak-csupán-mindössze 23-an, plusz Vágó István képesek elmenni?! Szerintem ez a vég, a demokrácia halála, amikor már a demokraták is inkább otthon lapítanak ahelyett, hogy utcára vonulnának a CEU-ért, s így áttételesen George Sorosért, hazánk legjobb barátjáért, az önzetlen mecénásért, a minden érdek és hátsó szándék nélkül segítő aranyos öreg bácsiért, menekültek bülbülszavú prókátoráért.
Talán már csak huszonnégy demokrata van e hazában. De ők legalább vannak! És legalább a műsor is jó volt, amit adtak. Csak kínosan rövid. Négytől fél hatig volt meghirdetve a rendezvény, de negyed ötkor már oszlás volt. Először Mata Marina adott elő egy úgynevezett slam poetry-t, vagy micsodát. Ebben a diktatúráról értekezett, meg hogy milyen szégyen itt élni, szörnyű az egész. Gyakorlatilag az volt a végkicsengése az időnként rikácsolásba csapó verselésnek, hogy jobb, ha mindjárt tökön szúrjuk magunkat.
Miss Attila, az IDE alelnöke egy kiváló példázattal indította beszédét. Eszerint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (a legrettegettebb orosz elnök, a világunkra leselkedő leghalálosabb veszedelem – A szerk.) is bezáratott egy Soros-egyetemet Szentpéterváron, és
most ugyanerre utasította magyar beosztottját és szinkronhangját, Orbán Viktort.
Vagyis közel a vég. Ezért addig írjuk alá a CEU bezárása elleni IDE-petíciót, amíg „nem jár érte bilincs és kéztörés”. Beszédének ezen a pontján körbehordozta tekintetét az összegyűlt 24 (huszonnégy) demokratán, akik csak azért nem indultak meg tömegesen aláírni, mert már nyilván aláírtak. Miss Attila ezután papírról fölolvasott még angolul pár üdvözlő mondatot, hátha a Szent István Bazilikához igyekvő turisták megállnak egy másodpercre, legalább a vágóképek kedvéért. Sajnos, nem álltak meg.
Ezután Körmendi István, az IDE elnöke vette át a szót, és ő is elég elkeseredett hangú beszédet intézett a sereglethez. Szerinte már most háború van, és a szónok kilátásba helyezte, hogy ez a háború mindenkihez el fog érni. Mindenkit be fognak „darálni” Orbánék, aki nem bólogat. Ez a darálás a CEU-val kezdődik – mondta Körmendi. (Ekkor tanácstalanul szétnéztem az ifjú IDÉ-sek, és kevésbé ifjú DK-sok 24 fős seregletén, nem szólnak-e közbe. Hiszen mindenki tudja, hogy a demokrácia leépítése, ledarálása már hét éve dübörög, és számos DK-s tüntetésen hallhattuk azt a szófordulatot, hogy a demokráciának immár teljesen vége van, eltemettük, game over. Már csak azért sem a CEU-val kezdődik a darálási szezon, hiszen ugyanilyen irgalmatlan darálásnak esett áldozatul Károlyi Mihály és Lukács György szent szobra, a régi, széthúgyozott Kossuth tér, amit orvul átépített a diktatúra. De ledarálódtak még rengetegen, legfőképpen a demokraták szavazói. Szóval a CEU nem lehet a kezdet, legfeljebb a vég.)
De vissza a kiváló szónoklathoz! Körmendi István arról is beszélt, hogy szabad oktatás nélkül nincs szabad nemzet. (Petőfi sem mondhatta volna szebben!) És nem hagyhatjuk, hogy ideológiai alapon eltöröljék itt nekünk a CEU-t, amely nyilván a szabad oktatás szimbóluma. Az IDE elnöke végül azzal zárta gondolatmenetét, hogy holnap, azaz vasárnap is lesz egy szimpátiatüntetés a Corvinuson, úgyhogy oda is feltétlenül menjünk el, tiltakozzunk, küzdjünk, harcoljunk, ágáljunk stb. A beszédet aprócska taps kísérte, majd mind a 24 Soros-párti tüntető eltávozott a helyszínről.
E sorok írójának sikerült elcsípnie a nagy forgatagban azt a pillanatot, amikor Bauer Tamás egy H&M-es zacskóval a karján elhagyja a tömegtüntetés helyszínét. Ennyi öröm legalább legyen erre a napra. Ha odahaza George Soros bácsi esetleg rákattint erre a cikkre, örömmel látja majd a fenti fotón, hogy Bauer Tomi bácsi is eljött, kiállt mellette, érette. Hiszen mindannyian tudjuk, érezzük, mennyire fontos lehet ezekben a napokban George Sorosnak – akire rátámadt a teljes magyar kormány és valamennyi lakájmédiája, – minden egyes ember szeretete, biztatása, barátságos mosolya. Nem hagyhatjuk, hogy veszélybe sodorják az ő nagy igazságküzdelmét, migránsok milliárdjainak Európába deportálásáért folytatott nemes harcát. Legalább holnap legyünk minél többen a Corvinuson, hátha akkor megmentjük a Soros urat meg a szabad oktatás utolsó bástyáját, és nem hozunk rá szégyent, mint ma – gondoltam magamban, miközben szomorúan hazabattyogtam.
Fotók: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS