Ami nekünk Erdély, az a szerbeknek Koszovó

Ami nekünk Erdély, a románoknak Moldova, az oroszoknak a Krím, az Szerbia számára Koszovó. Különleges érzelmek fűzik a szerb nemzetet ehhez a vidékhez, jobban mondva Kosovo poljéhez, azaz Rigómezőhöz. Ezért is áll most a bál balkáni szomszédainknál! A napokban a koszovói kormány arra akarta kényszeríteni a szerb területeken élőket, hogy szerb rendszámtábláikat koszovóira cseréljék. Válaszul a koszovói szerbek utakat zártak le, egyes híradások szerint fegyverek is ropogtak. Ha kicsit visszamegyünk az időben, akkor kiderül, hogy milyen veszélyeket rejt magában egy ilyen konfliktus.

Miután Slobodan Milošević 1989-ben hatalomra került Jugoszláviában, szinte az első dolga volt, hogy megemlékezést tartson a rigómezei csata 600. évfordulóján. Beszédét több mint egymillió szerb hallgatta a helyszínen. Az elsőre talán ártatlannak tűnő nosztalgia nem sokkal később véres események sorát indította el. Előbb azonban nézzük, mi is történt Rigómezőn, vagyis Kosovo poljében hat évszázaddal korábban.

Rigómező, a szerbek Mohácsa

Dusán István vezetésével a szerbek erős középkori államot hoztak létre; ennek a végére tett pontot a rigómezei ütközet. Lázár szerb király az egyesült szerb–bosnyák–albán seregek élén próbálta útját állni a túlerőben lévő török hadaknak. A források szerint azonban árulás történt és ez okozta a szerb lovasok vesztét. Lázárnak sikerült áttörnie a törökök balszárnyát és nagyon jó pozícióba került, azonban Vuk Brankovics koszovói herceg árulást elkövetve kivonult csatatérről, a magára maradt Lázárt elfogták, csapatait az ellenség körbe vette és lemészárolta. A szerb hősi eposzokban gyakran felbukkan Milos Obilics neve, aki magát töröknek kiadva ment az oszmán táborba és ott meggyilkolta a szultánt; ezután lefejezték. Ez a történés is enyhíti a szerbekben a veszett csata felett érzett gyászt. A legmagasabb szerb állami érdemrendet Obilicsról nevezték el.

A mohácsi vereséghez hasonló kataklizma után Szerbia a törökök vazallus állama lett hosszú időre. Lázár királyt viszont a szerb ortodox egyház szentté avatta és úgy tartják, hogy az ő példája segített népének abban, hogy ne váljanak az évszázadok alatt maguk is mohamedán vallásúakká. A Koszovó területén ma is többségben élő albánok viszont felvették a muzulmán hitet; mind a mai napig ez is élezi a feszültséget a két nép között.

A balkáni puskaporos hordó

Slobodan Milošević 1989-ben elmondott erős, nacionalista érzelmi húrokat pengető beszédében az egykor erős szerb nemzetállam, Nagy-Szerbia visszaállítását tűzte ki célul. Ezzel viszont szikrát dobott a balkáni puskaporos hordóba.

A délszláv háború hatalmas áldozatokkal járt. Kép forrása: index.hu

Horvátország és Szlovénia köszönte szépen, de nem kért Nagy-Szerbiából, ezért két év múlva kikiáltották függetlenségüket. Ez kiélezte a feszültséget horvátok, szerbek és bosnyákok között, és kitört a brutális és véres délszláv háború, amely lényegében 10 évig tartott és irdatlan emberáldozattal járt.

Koszovó még Tito alatt a Vajdasághoz hasonló autonóm tartománnyá vált. Ez kevesebb önállóságot jelentett, mint amilyennel a tagköztársaságok bírtak (Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró), de saját közigazgatásuk és választott tisztségviselőik lehettek a koszovóiaknak. Milošević egyik első intézkedése volt azonban, hogy megszüntette Koszovó autonóm státuszát, ami tovább élezte az ellentéteket. Válaszul 1998-ban a Koszovói Felszabadítási Hadsereg úgy döntött, hogy teljesen átveszi a régió irányítását a szerbektől, ami azért volt problémás, mert a második világháború után Koszovó lakosságának negyedét szerbek alkották.

A nagyszerb nemzeti álmokat dédelgető Milošević katonai megtorló akcióval válaszolt a szeparatista törekvésekre: a jugoszláv hadsereg megkezdte a koszovói albánok kiűzését a tartományból. 1999-ben a NATO katonai erővel lépett közbe: 78 napig bombázták a Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláviát. A szerbek Rigómező miatt szabadságharcként élték meg a történteket. Emlékezetes, hogy sok belgrádi ‘Target’ feliratú pólót vett fel, jelezvén, hogy hajlandó akár a mártírhalált is vállalni hazájáért. Ez az epizód is jelzi, hogy minden Koszovóval, illetve a régióban élő szerbekkel kapcsolatos negatív történés erős nemzeti érzelmeket vált ki.

A napokban ilyen esemény volt, hogy a koszovói kormány arra akarta kényszeríteni a szerb területeken élőket, hogy szerb rendszámtábláikat koszovóira cseréljék. Nem tett jót a – most már mondhatjuk – két ország viszonyának, hogy 2008-ban az USA és az EU támogatásával egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. Szakértők szerint – ez a magyar kormány álláspontja is – az hozhatná el a békét, ha mind Szerbia, mind Koszovó csatlakozhatna az Európai Unióhoz.

Vezető kép: MTI/EPA/Andrej Cukic