Amerika a fegyverek országa, ahol egyes államokban kis túlzással előbb tanulnak meg lőni a gyerekek, mint írni. Na, ez az Amerika sem képes lassan lőszerrel ellátni az orosz–ukrán háború poklát. Legalábbis ez a helyzet a Wall Street Journal (WSJ) legfrissebb, védelmi forrásokra hivatkozó cikke szerint. Mindeközben az elvileg örök semlegességet fogadó, most pedig a NATO-hoz csatlakozni vágyó Finnország bulis miniszterelnöke arról beszél, hogy csak Ukrajna végső győzelmével érhet véget a háború. A legbékepártibb nyugati álláspont szerint tehát nincs apelláta, nincs tárgyalás, csak totális háború. Akkor is, ha ebbe a nyugati társadalom a jelen formájában belepusztul.
Nem tudjuk, mikor ér véget a háború, de Ukrajnának nyernie kell. Nem látok más választást
– hangzott el szerdán, a Davosban rendezett Világgazdasági Fórumon. Bár azt gondolnánk, hogy ezt az amerikai fegyvergyárak egyik lobbistája átallott mondani, azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.
From Davos, Finland’s PM Sanna Marin says «we don’t know when the war ends – but Ukraine has to win. I don’t see another choice.» pic.twitter.com/EapDkqbAP6
— Maria Tadeo (@mariatad) January 17, 2023
A kijelentés Sanna Marinhoz tartozik, aki nemcsak az (eddig) határozottan pacifista elveket való Finnország miniszterelnöke, hanem bulizós videóját követően a modern, bulizz, ne háborúzz politikus archetípusának lett kikiáltva. Az eddigi pacifizmus helyett azonban úgy tűnik, újabban háborúzni haladó. Még akkor is, ha ezt már nem bírja a nyugati társadalom és gazdaság.
A Wall Street Journal amerikai védelmi minisztériumi forrásokra hivatkozva arról ír, hogy az amerikai védelmi vállalatok – vagyis fegyvergyártók – nehezen tudják megfelelő ütemben feltölteni Ukrajna megcsappant háborús készleteit. A világ legnagyobb fegyvergyártó országa ugyanis képtelen olyan ütemben termelni a rakétákat és tüzérségi lövedékeket, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a fronton elkerülhető legyen az ellátás fennakadása, Mindez a WSJ szerint arra készteti a Pentagon illetékeseit, hogy újra megvizsgálják, nem ment-e túl messzire az iparág konszolidációja.
Az amerikai fegyveripar ugyanis oligopóliummá vált, ahol az elmúlt két évtizedben összeolvadások és felvásárlások következtében a hat legnagyobb cég osztozik a Pentagon katonai felszerelésekre fordított kiadásainak többségén. Ez óriási visszaesés diverzifikációs szempontból az 1990-es évekhez képest, amikor még mintegy 50 cég versengett nagy szerződésekért.
Egy tavaly februári jelentésben a Pentagon “nemzetbiztonsági kockázatnak” nevezte, hogy egyre kevesebb és egyre kevésbé sokszínű vállalat kezében összpontosul az ipar. A kevés behemót által uralt piacon csökken a verseny és a szereplők rugalmassága, emiatt a beszerzések drágák, a projektek elhúzódnak, a gyártásban gyakoribbak a fennakadások a Pentagon szerint. Az ebből fakadó problémák napjainkban az ukrajnai háború menetére is hatással vannak. A vállalati konszolidáció pedig áttételesen a beszállítói láncok zsugorodását is magával hozta. Tehát hiába próbálnák meg a fegyvergyártó gigavállalatok felpörgetni a termelést, egyszerűen nincs beszállító, aki ki tudná szolgálni a megnövekedett alapanyagigényt. Az eddigi költséghatékonysági intézkedés a készletek apadásával nyilvánvalóan jelentős árfelhajtó hatással fognak rendelkezni. Egyszerűbben fogalmazva: a nyugati politikusok az eddigieknél is sokkal drágább fegyverekkel tömhetik ki Ukrajnát egy elhúzódó háború esetén – ha egyáltalán lesz mit leszállítaniuk.
Bármilyen döntést is hoz a Pentagon a jövőbeni felvásárlásokról, nehéz lesz megfordítani az évek óta tartó konszolidációt. A nagy repülőgép-, hajó- és rakétagyártók száma kategóriánként kettőre–háromra zsugorodott. Ráadásul a Pentagon a katonai műveleteket is egyszerűsítette oly módon, hogy a védelmi tárca kevesebb megrendeléssel fordult az elmúlt években a gyártók felé, ami természetesen szűkítette a piacot. Kiváló példa a fegyvernemek “sallangmentesítésére” a Lockheed Martin F–35 sugárhajtású vadászgépe, amely sok más típusú repülőgépet hivatott helyettesíteni egyszemélyben.
A légierő “racionalizálásához” hasonlóan, nagy hajóépítőből is csak kettő van: a General Dynamics Corp. és a Huntington Ingalls Industries Inc. Általában legfeljebb három vállalat nyújt be ajánlatot a legtöbb nagy védelmi szerződésre.
Elég nehéz versenyezni egy repülőgép-hordozóval, ha csak egyetlen létesítmény képes megépíteni
– mondta David Berteau, a Szakmai Szolgáltatások Tanácsának (Professional Services Council, egy kereskedelmi csoport) elnöke és a Pentagon korábbi felvásárlási tisztviselője.
A verseny tehát gyakorlatilag megszűnt, a piac pedig lassan képtelenné válik ellátni az orosz–ukrán konfliktust fegyverrel. Amennyiben pedig ezt a gazdasági képtelenséget a nyugati vezetők megpróbálják erővel áthidalni, annak csupán egy kifutása lehet: sokkal drágább védelmi beszerzések, amelynek mentén az elhúzódó szankciós energiaválsággal párhuzamosan súlyos gazdasági nehézségekkel találkozhatnak az Ukrajnát felfegyverző országok. Azonban ahogy Európa egyik legpacifistább országának miniszterelnöke által, a 2023-as évről szóló Gazdasági (!) Világfórumon tett kijelentéséből is látszik, a nyugati vezetők beleszerettek az orosz–ukrán háborúba, saját politikai ambícióiknak pedig az ukrán hó- és vérmezőkön keresnek táptalajt.
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
Facebook
Twitter
YouTube
RSS