Pesti Srácok

A BRFK fokozza a sebességméréseket az Árpád hídon

A BRFK fokozza a sebességméréseket az Árpád hídon

Fokozza a közlekedők ellenőrzését az Árpád hídon a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), az autósok a hét minden napján, bármikor számíthatnak sebességmérésre, akár rendőri jelzés nélküli gépkocsikból is - mondta a BRFK közlekedésrendészeti főosztályának megbízott vezetője pénteken a helyszínen tartott sajtótájékoztatón.

Léránt Krisztián felidézte, hogy tavaly nyáron egy spontán kialakult közlekedési versenyből lett baleset, amelyben egy vétlen kerékpáros meghalt.

Az eset óta kiemelten figyelnek az Árpád hídra és annak közvetlen környezetére, nem tűrik, hogy "az Árpád hidat versenypályának nézzék", és határozottan fellépnek "a deviáns közúti magatartás ellen" - jelentette ki a főosztályvezető.

Léránt Krisztián közölte, az elmúlt egy évben a hídon 2538 felvételt készítettek sebességtúllépésről, többségében délután 6 és reggel 7 óra között: 19 esetben a hídon megengedett óránkénti 70 kilométeres sebesség dupláját mérték, 2200 esetben 86-95 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedtek autósok, a rekord pedig 161 kilométer/óra volt.

PestiSracok facebook image

Az elmúlt hetek történései alapján a rendőrség úgy döntött, hogy az ellenőrzéseket tovább szükséges fokozni, július 3-án ugyanis a hídon egy lopott taxival okoztak balesetet, amelyben az elkövető mellett két vétlen ember is meghalt, pár napja pedig egy kanyarodó autós ütött el egy kerékpárost, aki súlyos sérüléseket szenvedett - mondta a főosztályvezető.

Ezért újabb sebességmérésre alkalmas helyszíneket jelöltek ki, civil autókat is bevetettek, valamint a mozgás közbeni sebességmérésre alkalmas készülékeket is használják - közölte Léránt Krisztián, megjegyezve, hogy a nyár miatt a főváros forgalma csökkent, de "nem a gyorshajtók mentek szabadságra". Elmondta, az elmúlt négy napban összesen 103 gyorshajtót "füleltek le", a rekorder 129 kilométeres óránkénti sebességgel hajtott.

A főosztályvezető kitért arra is, hogy az Árpád hídon elkövetett sebességtúllépések mennyisége és mértéke nem kirívóan magas a főváros hasonló adottságokkal rendelkező többi útszakaszához képest.

Léránt Krisztián végül felhívta a figyelmet arra, hogy "a közlekedés társasjáték", ezért azt kérik, hogy egymásra figyelve, a KRESZ szabályait betartva közlekedjenek az emberek, mert "mindenkit hazavárnak".

Forrás, fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.