Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere az ukrajnai háború második évének végéhez közeledve kendőzetlen őszinteséggel mondta ki, amit legkésőbb a konfliktus nagyjából harmadik hete óta mindenki tudott, vagy legalábbis sejtett: a háború kiváló üzlet Amerikának, mivel az Ukrajnának küldött támogatások 90 százaléka az Egyesült Államokban kerül befektetésre. Ez pedig Blinken szerint “win-win” helyzetet teremt, vagyis mindenki nyer a dolgon. Mondjuk kérdés, hogy Ukrajnának miért éri meg a saját lakosságát feláldozni az amerikai gazdasági növekedésért. Vagy Európának miért érdemes – immáron bevallottan – az USA iparába pumpálni a maradék gazdasági teljesítményét.
A PestiSrácok.hu még tavaly nyáron egy sor cikkben foglalkozott az Egyesült Államok ukrajnai térnyerésével. Akkori példánk az a két részletben közel 200 ezer tonna gabona volt, amelynek gyakorlatilag már akkor egyharmada amerikai cégeké volt, és amit hatalmas csinadratta közepette, kiélezett diplomáciai manővereket követően elindítottak az ukránok a Fekete-tengeren. Akkor a matek úgy jött ki, hogy csak az egy évvel korábbi árfolyamhoz képest számított különbözetből (ez tehát nem a teljes profit!) mintegy 103 millió euró profitja keletkezett az ukrán földeket felvásárló cégeknek. Ez pedig még csak a jéghegy csúcsa: az OECD számításai szerint a háború előtti árakon – amelyek azóta másfélszeresükre nőttek – Ukrajna bő 4 milliárd dollár értékben exportált csak búzát (!). Ennek az egyharmada évente, illetve az ehhez hozzászámolandó árnövekedésből származó profit pedig már szép hasznot jelent az Ukrajnát felvásárló amerikai cégeknek. És akkor a többi terményről még nem is beszéltünk.
Akkor tehát még “csak” középtávú megtérülést lehetett saccolni az amerikaiak háborús befektetéseinek, most azonban jött Antony Blinken, az USA külügyminisztere, és elmondta: sokkal többet profitál Amerika az ukrajnai háborúból, mint azt bárki is gondolta volna. A külügyminiszter szerint ugyanis a befektetett pénzek 90 százaléka az Egyesült Államokban realizálódik, ez pedig óriási gazdasági növekedést jelent Amerikának. És akkor itt halkan megjegyeznénk, hogy Európa is rettentő pénzekkel támogatja Ukrajnát, ami aztán szintén amerikai fegyverekben realizálódik. Vagyis a hős USA valójában pozitív szaldóval jön ki a háborúból, Nyugat-Európában meg mindenki vegyen fel még egy pulóvert, aki fázik a lakásában.
🇺🇲‼️Cards are opened‼️
Antony Blinken: "90% of the security assistance we provided has actually been spent here in the United States"
Blinken openly calls the tragedy that is happening in Ukraine "a win-win" and an opportunity for the US economic growth – and wants to keep going! pic.twitter.com/QveBBUqzVi— Djole 🇷🇸 (@onlydjole) December 8, 2023
A másik, talán a mezőgazdaságnál is egyértelműbb példa az amerikai háborús profit kigazdálkodására a fegyveripar. Nyáron az Egyesült Államok újabb, összesen 2,1 milliárd dollárnyi (mintegy 720 milliárd forint) katonai támogatást jelentett be Ukrajna számára új megrendelésként. A védelmi minisztérium (Department of Defense) közleménye szerint az újabb segítségnyújtás az Ukrajnai Biztonsági Támogatás Kezdeményezés keretében jut majd el Ukrajnába, ami nem az amerikai hadsereg készleteiből történő azonnali lehívást jelent, hanem az amerikai kormány részéről közbeszerzés révén megrendelést az eszközökre hadiipari gyártóktól és egyéb partnerektől. Az újabb katonai támogatási csomag részeként légvédelmi eszközök, a többi között Patriot-rendszerek rakétái, lőszerek, pilóta nélküli légi eszközök és egyéb felszerelések juthatnak el Ukrajnába – áll a Pentagon közleményében, amely hangsúlyozza, hogy az újabb támogatás jelzése az amerikai elkötelezettségnek Ukrajna hosszú távú önvédelme iránt.
Az amerikaiak tehát valójában soha nem rejtették véka alá, hogy valójában a saját iparukat igyekeztek végig támogatni. A Wall Street Journal amerikai védelmi minisztériumi forrásokra hivatkozva már februárban arról írt, hogy az amerikai védelmi vállalatok – vagyis fegyvergyártók – nehezen tudják megfelelő ütemben feltölteni Ukrajna megcsappant háborús készleteit. A világ legnagyobb fegyvergyártó országa ugyanis képtelen olyan ütemben termelni a rakétákat és tüzérségi lövedékeket, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a fronton elkerülhető legyen az ellátás fennakadása, Mindez a WSJ szerint arra készteti a Pentagon illetékeseit, hogy újra megvizsgálják, nem ment-e túl messzire az iparág konszolidációja.
Lefordítva magyarról magyarra: az amerikaiak azt vizsgálják, hogy az elmúlt évtizedekben beszűkült fegyveripart fel lehet éleszteni. A válasz pedig: igen.
Az amerikai fegyveripar ugyanis oligopóliummá vált, ahol az elmúlt két évtizedben összeolvadások és felvásárlások következtében a hat legnagyobb cég osztozik a Pentagon katonai felszerelésekre fordított kiadásainak többségén. Ez óriási visszaesés diverzifikációs szempontból az 1990-es évekhez képest, amikor még mintegy 50 cég versengett nagy szerződésekért. Természetesen ezzel együtt az iparág piaci részesedése is csökkent GDP-arányosan.
Egy 2022 februári jelentésben a Pentagon “nemzetbiztonsági kockázatnak” nevezte, hogy egyre kevesebb és egyre kevésbé sokszínű vállalat kezében összpontosul az ipar. A kevés behemót által uralt piacon csökken a verseny és a szereplők rugalmassága, emiatt a beszerzések drágák, a projektek elhúzódnak, a gyártásban gyakoribbak a fennakadások a Pentagon szerint. Ami ennél is fontosabb, hogy a vállalati konszolidáció pedig áttételesen a beszállítói láncok zsugorodását is magával hozta. Tehát hiába próbálnák meg a fegyvergyártó gigavállalatok felpörgetni a termelést, egyszerűen nincs beszállító, aki ki tudná szolgálni a megnövekedett alapanyagigényt. Ennek a másik oldala pedig az, hogy Amerikának egy teljes szektort kell újraépítenie. “Szerencsére”, hiszen “win-win háborúról” beszélünk… az ukrán emberek vérén és Európa pénzén egészen jól halad a projekt.
Van mit újraépíteni Európa pénzén
A nagy repülőgép-, hajó- és rakétagyártók száma kategóriánként kettőre–háromra zsugorodott. Ráadásul a Pentagon a katonai műveleteket is egyszerűsítette oly módon, hogy a védelmi tárca kevesebb megrendeléssel fordult az elmúlt években a gyártók felé, ami természetesen szűkítette a piacot. Kiváló példa a fegyvernemek “sallangmentesítésére” a Lockheed Martin F–35 sugárhajtású vadászgépe, amely sok más típusú repülőgépet hivatott helyettesíteni egyben. A légierő “racionalizálásához” hasonlóan nagy hajóépítőből is csak kettő van: a General Dynamics Corp. és a Huntington Ingalls Industries Inc. Általában legfeljebb három vállalat nyújt be ajánlatot a legtöbb nagy védelmi szerződésre.
Elég nehéz versenyezni egy repülőgép-hordozóval, ha csak egyetlen létesítmény képes megépíteni
– mondta David Berteau, a Szakmai Szolgáltatások Tanácsának (Professional Services Council, egy kereskedelmi csoport) elnöke és a Pentagon korábbi felvásárlási tisztviselője.
A kérdés már csak az, hogy mindehhez mi közük az ukrán embereknek? És az európaiaknak? Blinken szerint a háború “win-win” helyzet, mert Amerika ipara erősödik, Oroszország pedig gyengül. De ha csak ez a két szempont van a konfliktusban, akkor nagyon nehéz megérteni, miért finanszírozza azt saját maga megtörésével Európa? És miért kellene ezért életüket adniuk az ukránoknak?
Fotó: MTI/AP/Susan Walsh
Facebook
Twitter
YouTube
RSS