Mindent elmond a „haladókról”, hogy a 321, célzottan keresztény áldozatot követelő merénylet után is igyekeztek úgy tenni, mintha ez nem a szokásos iszlamista terror lenne. A propagandagyáraik képesek voltak anélkül oldalakat írni a tömeggyilkosságról, hogy leírták volna a keresztény szót. Az ikonjaik, például Clinton és Obama is úgy adták le szokásos semmitmondó reakcióikat, hogy meg sem próbálták leplezni: szerintük a keresztényeknek nem jár az a részvét, mint a muszlimoknak. Különösen kedves ez attól a két tömeggyilkostól, akiknek a parancsára az arab tavaszt kirobbantották, ami emberek millióinak a halálához vezetett és amely destabilizálta Észak-Afrikát és az arab világot.
Egy olyan országban támadtak muszlimok keresztényekre, amelyben mindkettő erős kisebbségben van, és a társadalmat kívülről érthetetlenül szövik át az etnikai és vallási törésvonalak. Egy olyan országban lobbantották fel újra az erőszak lángját, amely lassan éppen kilábal egy értelmetlen és gyilkos polgárháborúból. Egy olyan országban, amely apropóján a liberális média építgeti az új fogalmat: a kereszténység utáni újabb vallást – na persze nem az iszlámot, hanem a buddhizmust – nevezi ki agresszívnek és ellenségesnek. Meg kell értenünk, hogy néha robbantgatnak, mert szegényeket ott vegzálták, például nem téríthetnek szabadon, meg nem irthatják ki szabadon a fő ellenségüket, a keresztényeket. Megismerjük majd a „buddhista szélsőségesek” fogalmát, hallunk majd agresszív buddhista szerzetesekről, akik megengedhetetlen eszközökkel tiltakoznak az agyonverésük ellen. Az agresszív keresztények meg a szent ünnepeiken összegyűlnek a templomaikban; csak a vak nem látja, hogy ez fenyegető és provokatív. Meg kell értenünk ennek a rémisztő voltát; Európában a harcos ateisták is hogy meg vannak rémülve, ha templomot látnak.
Persze nem lehetnek illúzióink: a vallások együttélése fikció, a vallásszabadság Európában sem ment problémamentesen. A „könyv népei” tulajdonképpen egylényegű, hasonló kulturális alapon nyugvó vallásokban éltek, amelyek egymáshoz hasonlatos és illeszthető életviszonyokat alakítottak ki, mégis elképesztő lelkesedéssel tudták gyűlölni és gyilkolni egymást. Az európai vallásbékének is sok millió halott volt az ára, de legalább egy időre létrejött.
A Negombo-i Katuwapitiya-i Szent Sebestyén-templom az öngyilkos merénylet után. (Fotó: Facebook/sebastianchurch150)
Az iszlám térítő vallás: nem ismer el semmit, ami a saját tanításain kívül esik, vagyis egyúttal egy totalitárius politikai doktrína is, amely minden más elpusztítására tör. Hiába békés a muszlimok egy része, ha a csomagban mindig érkezik 10-20 százaléknyi fanatikus és 1-2 százaléknyi elmebeteg tömeggyilkos. Aki hallott már keresztény fanatikus öngyilkos merénylőről vagy esetleg buddhistáról, írjon már! Ha nagyritkán egy elmebeteg a kereszténységre hivatkozva gyilkol muszlimokat, bevándorlókat, mindig gondosan felépíti a liberális média, mint valamiféle antisztárt. Breivikre mindenki emlékszik; a muszlim öngyilkos merénylőkre – már csak az ezres nagyságrend miatt is – csupán arctalanul emlékezünk. Nagy részük apró cafatokra szakad értéktelen, szánalmas élete legnagyobb napján, így nem ismerhetjük meg értékes személyiségét. Miféle vallás az, amely képes embereket rávenni arra, hogy a saját haláluk árán legyenek tömeggyilkosok? Ha ezt a CIA csinálja, gondolkodás nélkül agymosásnak nevezzük.
Semmiféle racionális indokot nem lehet arra találni, hogy miért kellene az iszlámot uralkodó európai vallássá tenni, hiszen sehol nem lehet vele együtt élni békésen. Ennek csak akkor van értelme, hogyha a kereszténységet és vele együtt az európai fehér embert ki akarjuk irtani. Jelenleg úgy tűnik, minden erre utal a liberális politikusok és a liberális média viselkedésében, hogy ők, akik állítólag ateisták, sokkal közelebb állnak az iszlámhoz, mint a kereszténységhez. Ebből az következhet csak, hogy vagy ők titokban már elkötelezett muszlimok, vagy az iszlám áll közelebb az ateizmushoz, mint azt a felületes szemlélő gondolná. Végeredményében teljesen mindegy: ma a liberális politika Amerikától Európáig nem áll másból, mint az iszlámnak tett gesztusokból (és persze az LMBTQ+ ideológia támogatásából).
A legegyszerűbb válasz nyilván az, hogy ha Európát elsöpri az iszlám, olyan tökéletesen irányítható embertömeg jön létre, amelyet a nácizmussal és a kommunizmussal akartak létrehozni, de azok nem bizonyultak elég hatékonynak ebben.
És még egy gondolat a liberálisok ostobaságáról: Jeremy Corbyn, az angol Munkáspárt szélsőbaloldali vezetője húsvét kapcsán azon elmélkedett, hogy Jézus is menekült volt. Ebből azt a „keresztényi” következtetést vonta le, hogy mindig mindenkit be kell fogadni mindenkinek. Ez nyilván egy téren és időn kívüli követelmény (mondaná Churchill), amely az embert úgy általában egyetlen kategória alá rendeli. Bizonyára kitalálták már, melyik az: Hát persze, hogy a MENEKÜLT.
Karacsi, 2018. november 9. A Dzsamiat Ulema-i-Iszlám pakisztáni muzulmán vallási párt támogatói Ászija Bibi felmentése ellen tüntetnek Karacsiban 2018. november 9-én, két nappal azután, hogy az istenkáromlásért halálra ítélt nőt kiengedték a multáni börtönből. A nő élete súlyos veszélyben van Pakisztánban a felmentő ítéletet elutasító iszlamista szélsőségesek miatt. Fotó: MTI/EPA/Sahzaib Akber
Apró kis kényelmetlenség, hogy a „mindenkiben” – nyilván a kereszténység ocsmány bűnei miatt – mi, európai, fehér, keresztény, heteroszexuális emberek valahogy nem szerepelünk. Így jártunk.
Vagy így járunk, ha ezeket az elmebetegeket nem telepítjük át az Iszlám Államba. Ott a helyük.
Fotó: EPA/M. A. Pushpa Kumara
Facebook
Twitter
YouTube
RSS