Nagyon komoly cuccot használhatott a jobbikos Jakab Péter – talán Rig Lajos segített beszerezni azt –, mikor váltópártnak nevezte a múlt heti helyhatósági választások után a Jobbikot; vagy túl fáradt volt; esetleg tudta, hogy jelen helyzetben – mikor a Jobbik önállóan nem létezik – bármi „bemondható”. Persze, aki elnök akar lenni, az nem mondhatja azt, hogy „villanyt leoltani jöttem, támogass, pajtás”. A számok viszont makacs dolgok, és bárhonnan csavarjuk is meg a valóság egy-egy kis szeletkéjét, azt látjuk, hogy az egykori radikális mozgalom bizony jó két éve bukórepülésben van; és hogy már önálló, szuverén mozgalomról szó sincs. Mindenesetre most Jakab – ahogy egykor Vona is – mindenki számára győzelmet ígér, talán annyi különbséggel, hogy mivel csak 2022-ben lesz ismét komoly megmérettetés, így csupán a közvélemény-kutatások és az effajta „bemondások” alapján tudunk arról tájékozódni, hogy hol tart (vagy hol nem) a mozgalom. Annyi azonban biztos, hogy ha összevetjük az elmúlt három helyhatósági választás számszerű eredményeit – ami jó képet ad arról, hogy milyen mély a társadalmi beágyazottsága a pártnak –, akkor bizony zuhanóban van az egykor szebb napokat látott mozgalom; váltópártiságról pedig a mostani eredmény után beszélni inkább tűnik kortesbeszédnek, mint valódi víziónak. A most elnyert nagyon kevés mandátum mögött ráadásul ott áll az összefogás árnyékából bármikor előbújó Gyurcsány Ferenc.
Nagy Ervin, filozófus (a XXI. Század Intézet támogatásával készített elemzés)
A tények
A számok már az ógörögök, leginkább Platón tanítása és a „Püthagorasz-szekta” fellépése óta kikezdhetetlen sarokpontjai az univerzumnak. A mai politikatudomány ugyan kicsit félve bánik vele – leginkább nálunk, hisz sokszor és sokat tévedtek már a kutatóintézetetek, de másból kiindulni sokszor nem tudunk. A múltbeli számok és tények azonban olyan betonbiztosak, mint a Duna hídjának pillérei – így jó eséllyel tudunk belőlük következtetni és a jövőbe tekinteni.
A parlamenti választást – a rendszer sajátosságai miatt – nem lehet összehasonlítani az uniós vagy a helyhatósági választásokkal – ez közhely. Az egymást követő önkormányzati választások esetében ellenben fel tudjuk fejteni egy-egy párt történetét, fejlődését, gyengülését, leginkább a „társadalmi beágyazottságának mélysége” szerint.
A Jobbik minden bizonnyal következő elnöke, Jakab Péter azt találta mondani, hogy a 2019 őszi helyhatósági választás bebizonyította számára azt, hogy „ismét váltópárt” lett a Jobbik.
Nézzünk akkor a számokat és ki-ki döntse el, hogy hisz-e a „bemondásnak”, az „indián becsületszónak”!
TÁBLÁZATOK
Talán a legszembetűnőbb adat szerint 2010-ben 3, 2014-ben 14, most pedig 8 polgármesteri széket sikerült csak elnyerniük, úgy, hogy ezúttal – szemben a legutóbbi kettővel – nem is egyedül, hanem a szivárványos-koalícióban érték el ezt a „sikert”.
A számok ugyan magukért beszélnek, mutatják a zuhanórepülést, azt is, hogy igen messze esik a Jobbik a váltópártiságtól, de néhány megjegyzést le kell írni.
1. Míg a 2010-es versenyben a párt önállóan érte el a látható mandátumokat és 2014-ben is nagyjából szuverén volt a mozgalom, addig a 2019-es eredmények már az ellenzéki (ideológiamentes) összefogás keretein belül érte el. Azaz: a JOBBIK ÖNÁLLÓAN SEMMIT NEM ÉRT EL MOST ŐSSZEL.
2. 2019-ben minden siker mögött ott van a balliberális tömb, azaz ott van benne Gyurcsány Ferenc (!) vagy az egykori utódpárt (!) munkája is. Sőt: a Momentum – amely oly távol volt a Jobbik értékrendszerétől, mint Makó Jeruzsálemtől – is hozzátett mindehhez.
3. A párttagság mindig változik. Így fordulhatott elő az (ami a táblázatban nem látszik, hisz az csak a választásokat mutatja), hogy 2017-ben a Jobbik már 20 polgármestert adott országszerte (14 nyert és 6 csatlakozott), ami a mozgalom esetében a csúcsok csúcsa volt.
4. A 2014–19-es időben volt a legnagyobb változás a számok tekintetében. Vona Gábor átalakításának kísérlete miatt sokan otthagyták a mozgalmat, de érkeztek újak is. Így 2017-ben volt olyan hónap, mikor ugyan az összes mandátumról nincs adatunk, de azt tudjuk, hogy húsz jobbikos városvezető regnált, míg egy évre rá (azaz 2018-ra) ugyanez a szám 12-re csökkent. Azaz a ciklus végére kevesebb jobbikos polgármestert találunk az ország városainak élén, mint amennyit 2014-ben megválasztottak.
5. A fővárossal nem tudunk foglalkozni, hisz a Jobbik itt mindig is gyenge volt, illetve a 2019-es választásokra teljesen lenullázta magát. Így a társadalmi beágyazottság itt nem mérhető ezen módszer szerint.
Mindezekből jól látszik, hogy volt olyan év (2017 eleje), mikor az önkormányzatokat tekintve valóban a második párt volt a Jobbik, de ahhoz sem kell Pitagoraszt hívnunk, hogy elmagyarázza azt, hogy a második hely édeskevés lett volna ahhoz, hogy a településeken való jelenlét miatt valóban váltópártnak tartsuk a Jobbikot.
Összehasonlításképpen
Ha megnézzük a kormánypártok eredményeit, esetleg mellébiggyesztjük azon helyek számát, ahol a Jobbikot úgy kihagyták az összefogásból, mint a dédit a verandán, akkor bizony még inkább szembetűnő lesz az, hogy az egykor szebb napokat látott mozgalom tévesen állítja azt, hogy a második legerősebb beágyazottságú pártként váltópártnak nevezhetné magát.
Csak két beszédes táblázat:
Megjegyzés: a Fidesz közösen nyert sok helyen a KDNP-vel, illetve más jelölő szervekkel.
Megjegyzés: a balliberális mandátumok között van átfedés.
A jövő – bemondásra
A következő kampány mindig a választás másnapján kezdődik. Nálunk lesz előbb parlamenti, majd uniós, azután – öt év múlva – ismét helyhatósági voksolás. Addig még sok minden változni fog. De egy biztos:
a Jobbik jelenleg nem váltópárt; sőt, még azt sem tudjuk, hogy milyen erőt képvisel, hisz az összefogás során elveszítette önállóságát.
Mondhatni azt is, hogy a Jobbik veszítette el leginkább a szuverenitását. Mivel a Jobbik 2017 óta folyamatos gyengülést mutat, illetve most sem láthattuk, hogy egyedül, önmagában milyen erőt képvisel, mire képes, így azt, hogy éppen milyen pozíciót foglal el, csupán „bemondásra” tudjuk majd felmérni. A közvélemény-kutatások pedig sokszor vittek már minket zsákutcába.
És végül arról se feledkezzünk meg, hogy egy ilyen morálisan megkérdőjelezhető összefogásban a partnerek mindig kérni fognak valamit. Mint a Keresztapa című filmben. S hogy mit? Majd Gyurcsány Ferenc megmondja…
(Forrás: valasztas.hu, illetve a Jobbik.hu)
(A táblázatokat, diagramokat készítette: Nagy Ervin, azok további közlése csak és kizárólag a szerző és a PestiSrácok.hu források feltüntetésével lehetséges)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS