A keresztények már megcsinálták
„A Simpsonék már megcsinálták” – hangzik el jópárszor a szállóigévé vált mondat a South Park egy 20 évvel ezelőtti részében. Kellemetlen helyzet, amikor „Káosz professzor” minden lenyűgöző új ötletét réges-régen kitalálták már mások, de ettől még a valósággal szembesülnie kell. Így hát a liberális progresszió régi harcostársaként, „Rettenet tábornokaként” szeretném felhívni a figyelmüket néhány olyan egetrengető találmányukra, amelyeket csak a múlt ismeretéből bukásra álló, kimosott agyú emberek előtt lehet világmegváltó újdonságként eladni. Aki a kereszténység után valami újabbat akar kitalálni, az gyakorlatilag reménytelenül kemény fába vágja a fejszéjét.
A húsvéti körmenet során, a lezárt utcában dudáló autókat hallva magamra ismertem. Dudálni ugyan nem szoktam a belvárosi futóversenyek lezárásai okozta dugóban ücsörögve, mert fölösleges, mérgelődni viszont annál inkább. Sosem értettem, miért jó az, ha a forró aszfalton félmaratonozhatnak az emberek a futópálya vagy egy erdei ösvény helyett – talán az, hogy ezzel elvehetik az autóktól a szabad közlekedés lehetőségét arra a pár órára, és közben közölhetik a világgal:
„Nézzétek, ÉN futok itt!”
Elég türelmetlenül szoktam viselni az ilyesmit, ha éppen belebotlok, mert ilyen hétvégi napokon például csak kínkeserves kerülők árán lehet eljutni a családdal az állatkertbe. Emiatt teljes mértékben megértettem a húsvéti körmenet miatt várakozó autósok türelmetlenségét. Pedig mennyire más fajsúlyú ez az üzenet:
„Nézzétek, itt van Jézus Krisztus, a megváltótok!”
Ehhez jóval több köze van (vagyis lenne) az átlag autósnak, mint ahhoz, hogy emberek félmaratont futnak. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy micsoda ócska utánzat, amikor egyes csoportok egyes hétvégéken lezáratják a város tekintélyes részét, hogy kollektíven futhassanak, biciklizhessenek vagy homoszexuális gőg felvonulást tarthassanak.
A keresztények már réges-rég megcsinálták. Ahogy sok minden mást is.
Egyenlőség
Egyenlőséget harsog a progresszió? Ugyan már, kétezer éve létező dolog! Isten mindannyiunknak az üdvözülést szánja, és ezt csak a szabad akaratunkból elkövetett bűnökkel szabotálhatjuk el saját magunknak – mindannyian egyenlőnek születünk ilyen tekintetben, különböző adottságokkal és egyenlő céllal. Minden más tekintetben viszont elvetemült valóságtagadást jelent az erőltetett egyenlősítés – legalábbis amíg férfiaknak és nőknek, különböző erejűnek és magasságúnak, különböző eszűnek, különböző lelkialkatúnak születünk.
Társadalmi és jogi egyenlőség sosem volt a történelemben, és ma sincs.
A különbség, hogy a régi, keresztény szellemiségű világban nem is hirdettek ilyesmit. Aztán megjöttek a felvilágosult polgári forradalmárok, meghirdették az egyenlőséget, és éppen úgy megmaradtak az egyenlőtlenségek, csak a királyok és a nemeseik, valamint a püspökök helyére a mágnások és a politikusaik, valamint a jogászok kerültek kiváltságos kasztként. Csak sorcsere történt a felheccelt tömeg hátán felkapaszkodottak javára.
Emberi jogok
Emberi jogok? Ne tegyünk már úgy, mintha a felvilágosodás találta volna ki! Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát nem véletlenül ábrázolták a tízparancsolathoz hasonló külsőségekkel. Utóbbi volt ugyanis az emberi jogok első nyilatkozata – egy olyan irat, amely megalapozza a társadalmi rendet, együttélést és működőképességet.
Ahol az emberek csak egy Istent szolgálnak hűségesen, tisztelik a szüleiket, nem hazudoznak, nem tesznek hamis esküt, nem gyilkolják egymást, nem paráználkodnak, nem lopják el egymás tulajdonát, nem tartják vissza egymás jogos bérét és jussát, és nem robbantják szét egymás családját a házastársak elcsábításával, ott rend és béke van.
Nem tud olyan forradalmár jönni, aki ennél jobbat találhat ki. Az egyetemes emberi jogok nyilatkozatát a tízparancsolat helyére szánták kiötlői. Nem mintha azóta nem szegnék meg ezt is ugyanúgy rendszeresen, mint korábban a tízparancsolatot. Épp ezért semmi szükség erre az újabb változatra, köszönjük, megvan az eredeti is.
Szolidaritás
A progresszió nagy találmányaként tartja számon a közvélemény a szolidaritást és az elesettek gyámolítását – de természetesen ez is csak gyenge másolat. Az ilyen-olyan vallási felekezetek és csoportok karácsonyi ételosztásával rendre tele van a sajtó, mintha a rászorulók csak karácsonykor lennének éhesek. A keresztény karitatív szervezetek egész éves tevékenységét eközben jelentős médiacsönd övezi. A szegények, özvegyek, árvák gyámolítása alapvető parancs a keresztények számára, így a keresztény szervezetek és a rajtuk keresztül jótékonykodók nem a médiafigyelemért, nem vállveregetésért, hanem ennek az isteni parancsnak engedelmeskedve segítik a rászorulókat. Amióta csak létezik a kereszténység – a szolidaritás tehát szép és fontos dolog, ám anélkül is birtokában voltunk, hogy a progresszió „felfedezte” volna.
Jóemberség
Ha már a médiafigyelemnél és az elismerések begyűjtésénél tartottunk, adja magát a nyugati világ legelterjedtebb vallási irányzata a jóemberség, amelyet ugyancsak modern találmányként ismernek sokan. Csökkentem a karbonlábnyomomat, ezért már csak kéthavonta repülök el fapadossal Barcelonába és Amszterdamba szelfizni, műanyag szatyor helyett ugyanolyan vászonszatyrot használok, mint a jóemberkedést még hírből sem ismerő nagyanyám, támogatom a klímavédelmet egészen addig a pontig, amíg nem kell lemondanom a fűtésről, az áramról és a kényelmemet szolgáló ipari termékekről, kiállok a harmadik világbeli gazdasági bevándorlók korlátlan befogadása és a homoszexuálisok szélsőséges többletjogai mellett, mert mindezektől Jó Embernek érezhetem magam.
Mert azt hirdetik mindenféle nagyvállalatok és politikusok, hogy ezektől leszek Jó.
Ezzel is mindössze az a gond, hogy réges-rég létezik, és az eredeti sokkal világosabb, letisztultabb a modern majmolásnál. A keresztény embernek nem kell mindenféle légből kapott ismérvek szerint rádolgoznia önmagára, hogy megteremthesse saját magának a jóság illúzióját és így a saját elégedettségét. Neki kéznél vannak a teljesen egyértelmű krisztusi útmutatások, amelyek sokkal korszerűbbek a jóemberkedő szektásodásnál, hiszen nem a teljes önelfogadás hazug ámításáról szólnak, hanem arról, hogy a jóságot nem fejadagként adják. Ha Jézus angolul beszélt volna, mondhatta volna, hogy „no pain, no gain”. Az ő útmutatásai szerint élve biztos, hogy az ember sosem fogja tudni önelégültségben ringatni magát, ezért mindig talál majd valós célt.
Megváltás
A fentebb említett progresszív, modern „találmányok” persze mind egy irányba mutatnak – ez húsvétkor a legidőszerűbb. Ahogy az emberi jogok nyilatkozatát a tízparancsolat helyettesítésére szánták, úgy az egész modernizmus és a modernista embereszmény célja, hogy a krisztusi embereszmény helyére állítsák.
Ehhez a krisztusi megváltást is pótolni kell valahogy, ezért a tízparancsolat helyett a szabadjára engedett ösztönei szerint élő ember az instant megváltásokkal próbálkozik.
Teljes egyenlőségben és modern emberi jogokban hisz, holott nyilvánvaló, hogy egyik sem érvényesül és nem is fog soha. Elesetteket, elnyomottakat és elnyomottnak kikiáltottakat támogat, fontosnak mondott ügyek mellé áll oda, hogy önmagát jónak érezhesse. A jóság Isten által teremtett emberi igénye megvan benne, viszont Krisztustól eltávolodva nincs az életében tényszerű kapaszkodó a helyes dolgokra vonatkozóan; emiatt ötletszerűen, újabb és újabb ügyek mentén próbálja kiérdemelni a megváltottság érzését. Így próbál tétován elérni oda, amiről vallása – a modern fogyasztói lét – és annak lelkészei – a coach-ok meg önismereti kuruzslók – amúgy semmi használhatót nem mondanak neki. A halálról és a halál utáni örökkévaló időről ugyanis a fogyasztói modernizmusnak nincs fogalma, nincs mondanivalója, ezért retteg tőle és agyonhallgatja. Mondani se kell, hogy ez a modernista sufnimegváltás milyen hitvány, bazári másolata az eredetinek.
Minden ilyen szánalmas másolási kísérlet a városi közlekedés lezárásától a megváltásig ott bukik meg, hogy az üzenettel a kereszténységet kéne szellemileg felülmúlni. Azonban gyakorlatilag reménytelen feladat konkurálni mindannak a teológiai, bölcsészeti, társadalomtudományi, szervezetépítési és jogi össztudásnak, amelyet a tudós papok vonultattak fel az első évszázadok zsinatai során, amikor apró részleteiben is következetesre, készre csiszolták a kereszténységnek nevezett vallást, egyházszervezetet, civilizáció- és kultúrateremtő szellemiséget. Józan ésszel belátható, hogy senkinek sem fog sikerülni mindezt felülmúlni.
Így hát nem marad más választás az ellenségeinek, mint megölni. Kivégezni. Többször megpróbálták már, de éppen az elsővel keltették életre.
