A kereszténységnek több vértanúja van, mint kétezer éve, miközben Brüsszel toleranciáról papol
Európában – az integrációnak köszönhetően közösen – jogi, anyagi és bűnüldözői eszközökkel védjük azokat az egyre sokasodó egyéni, csoportos vagy közösségi identitásokat, amelyeknek a létét veszélyben érezzük. Ha természetes, ha absztrakt, ha ártalmatlan hülyeség vagy politikailag vitatott is az a bizonyos identitás és speciel nem tetszik, akkor is óvjuk a többség vagy egy-egy erőszakos kisebbség támadásaitól – mert így tartjuk helyesnek. Ellenben – miközben valamennyi létező diszkrimináció miatt érzékenyítünk – a keresztények védelmére egy huncut eurócentet sem költünk. Brüsszeli parancsra toleranciát gyakorlunk, majd álszent módon szörnyülködünk, mikor azt halljuk, hogy naponta egy tucat keresztény embert gyilkolnak meg hitük miatt. Mintha elfelejtenénk: a keresztény és a „kulturális keresztény” (cultural christians) identitás a nyugati civilizáció építőköve. Jól élünk benne? Jól érezzünk magunkat a kényelemben? Akkor nemcsak sopánkodni, tenni is kellene már valamit! Leginkább ott, a birodalmi fővárosban, Brüsszelben!
Lesújtó számok
Ma több vértanúja van a kereszténységnek, mint az ókori Rómában kétezer évvel ezelőtt volt. A Portes Ouvertes, illetve az Open Doors (Nyitott Kapuk) nemzetközi, francia székhelyű evangélikus egyesület tanulmánya szerint jelenleg több, mint 260 millió keresztényt diszkriminálnak vagy üldöznek világszerte csupán azért, mert követik Jézus tanítását, vagy, mert – hívők vagy sem – keresztény kulturális közegbe születtek bele.
A szervezet minden évben statisztikát készít a vallásuk miatt inzultált, illetve megtámadott hívek számáról, amiből kiderül, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallássá vált a XXI. században. 2018-ban 4305 személyt öltek meg és 3150-en kerültek börtönbe hitük vagy a keresztény közösséghez való tartozásuk miatt. 2019-ben – az eddigi évek legmagasabb számú – mintegy 9488 támadás érte a keresztény istentiszteleti helyeket és vallási intézményeket.
Dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, evangélikus lelkész, az aktuális nemzetközi kutatásokra hivatkozva elmondta, hogy
a vallásüldözés 80 százalékban keresztényeket sújt, 2020-ban naponta 10-12 keresztényt öltek meg világszerte.
Kizárólag hite és keresztény identitása miatt.
A lesújtó számok már önmagukban is cselekvésre kellene, hogy ösztönözzék a világot; a keresztény szellemiségű világot és Európát mindenképpen. De a kontinens testén létrejött konstrukciót, az Európai Uniót – ha már deklaráltan szembeszáll minden diszkriminációval és valamennyi identitás miatt érzékenyítő turnékat szervez – leginkább meg kellene mozdítania.
Ám az Európai Unió csendben marad...
Tolerancia az Európai Unióban
Az európai integráció keresztény (kulturálisan keresztény) alapokon indult el a második világháború után. Az Európai Közösség egyik alapító atyjának, Robert Schuman francia külügyminiszternek gondolatait sokszor idéztük már, de érdemes újra és újra elővenni, hisz úgy tűnik, hogy valódi lényege mára elhalványult:
Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.
A demokrácia és a jogállam is bizonyos jogon túli alapértékek elfogadásán nyugszik, amelyek viszont jelentős mértékben éppen a kereszténységben gyökereznek. (A közös értékek, ugye? Ha van az uniónak közös értéke, akkor a keresztény kultúrának bizonyosan annak kell lennie.)
Jacques Delors, az Európai Bizottság volt elnöke, az egységes európai piac egyik megteremtője, akiről nem mondható el, hogy bigott keresztény lett volna, így fogalmazott, mikor a közös piacról szólt:
Európának azonban lélekre is szüksége van. A közös lélekhez és a közös kultúrához tartozik a kereszténység, és szolgálói, az egyházak.
Ha ezt elfelejtjük, akkor tulajdonképpen egy olajozottan működő, kontinens-léptékű fogyasztói társadalom megvalósítása marad csak – vélekedett a Bizottság elnöke.
Európa tehát pusztán másodlagos értelemben gazdasági entitás, és mint földrajzi fogalom is csak részben fontos. Európa elsősorban kulturális és történelmi eszme, aminek alapja a kereszténység.
Az Európai Unió „egyházpolitikája” ennek ellenére szinte minden normatívától mentes ma már. Tagállami hatáskörről van szó, a szerződések és a Charták csupán a vallási toleranciáról beszélnek. Alapvetően ez a felvilágosodáskori jogfilozófia folytatása, azzal a következménnyel együtt, hogy a kereszténységet ért anyagi és szellemi támadások ellen ma már semmiféle védelmet nem nyújt.
Ameddig az uniós jogfilozófia a felvilágosodáskori „semleges állam” alapjairól konstruálja a szabadságjogokat, addig a kereszténységet ma érő támadások ellen nem lesz védelem.
A világszerte és ma már Európában is növekvő, keresztényeket és a keresztény kultúrában élőket ért atrocitások ellen a vallási türelem, a szabadságjogok deklarálása és a felvilágosult tolerancia fabaktát sem ér. A kereszténységnek több vértanúja van, mint kétezer éve, miközben az unió érzékenyít és toleranciáról papol.
Mit ér annak a hívőnek, akire puskával lőnek az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. nyilatkozat, ami kijelenti, hogy „Az Európai Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási egyesületek vagy közösségek tagállamokban meglévő státuszát”?
A nagy semmit!
Filozófia és emberkép
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának eredeti szövegéből – francia és belga nyomásra, és a „semleges állam” gondolatára hivatkozva – kimaradt a „keresztény hagyományokra” való utalás. Ez jó példája az uniós bürokrácia magatartásának, hisz a történeti tény elhallgatása egyben Európa múltjának átértékelésére tett kísérlet. Tehát nem véletlen.
Mi pedig ennek az „átértékelésnek” vagyunk áldozatai. Pontosabban az üldözöttek és a vértanúk a valódi áldozatok.
A nagy francia forradalom üzenete, miszerint a vallás és a demokrácia egymással szemben állnak, megbicsaklik. Európa emberképe keresztény emberkép, amely arra épül, hogy az ember Isten képmására teremtetett (Imago Dei). Ezért a keresztény ember nem önmagáért él, hanem Isten dicsőségére, a természetes közösségekért és felebarátaiért. Ezzel szemben létezik az énközpontú, liberális, forradalmi emberkép, ahol a hitbéli, nemzeti vagy családi közösség, sőt minden közösségi érték üldözendő. Utóbbi filozófia talajáról nem lehet megvédeni a keresztény embereket.
Itt tartunk ma Európában, a nagy francia forradalom nyomában lépdelve.
Hungary Helps
Ha már a vallási türelem elvárása mellett semmi sem történik Brüsszelben, az uniós bürokrácia hallgat és minden más tagállami hatáskörbe kerül, akkor enyhíti az aggodalmunkat az, hogy legalább van néhány ország – Lengyelország, Olaszország és egy időben Portugália –, amely tesz is valamit. És Magyarország, ahol az Orbán-kormány elindította a Hungary Helps nevű programját.
A Hungary Helps Ügynökség egy olyan kormányzati nonprofit szervezet, amely gyors és hatékony segítséget nyújt a humanitárius válságok áldozatainak, valamint az üldözött közösségeknek bárhol a világon.
(És eközben az Orbán-kormánynak el kell tűrnie azt, hogy nemzetközi lejárató kampányt indít a progresszív sajtó azért, mert az alaptörvényünk tartalmazza a keresztény hagyományokra való utalást; és jámbor módon mosolyogva kell nap, mint nap hallgatnia azt a balos ellenzéktől, hogy mi is valódi kereszténység...)
A világban folyó keresztényüldözés a máskülönben a toleranciát, a humánumot fennhangon hirdető Nyugat, a nemzetközi közösség szégyenteljes hallgatása közepette zajlik
– világított rá Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár.
És milyen igaza van!
Vezető kép: prochristie.com