Fokozottan foglalkoztatja a magyar konzervatív oldalt a konzervativizmus mibenléte, ami érthető és főleg helyénvaló. Bármilyen időtálló rendszer alapfeltétele az erős identitás, és van mit bepótolnia ilyen téren a kommunista diktatúra által tettlegesen likvidált, majd szellemileg is tulajdonképpen 2010-ig partvonalra szorított hazai jobboldalnak. Szinte a semmiből kell most megfogalmazni a hagyományokhoz és a jelenkor viszonyaihoz egyaránt igazodó önmeghatározást – 13 évnyi jobboldali kormányzás után már egyre többen érzik, hogy ez elodázhatatlan, mert a gazdasági stabilitás önmagában nem elég a jövőhöz. Az önmeghatározáshoz vezető hepehupás úton minden segítség jól jön, akár a külföldi szellemi teljesítmény is – jelen esetben Roger Scrutoné, a 2020-ban elhunyt angol filozófusé, akinek Hogyan legyünk konzervatívok c. könyve most jelent meg magyar fordításban, Tombor András jóvoltából.
A filozófusról elnevezett, belvárosi kávézóban tartott könyvbemutatón közmegegyezés alakult ki arról, hogy Scruton angol felfogása a konzervativizmusról hasznos olvasmány, de semmiképpen sem alkalmazható pontosan a magyar viszonyokra. Lánczi András filozófus szerint az angol konzervatívok útkereséseként értelmezhető a mű, amelynek pontosabb címe lenne a „Hogyan legyünk angol konzervatívok”, hiszen Scruton az angol életmódot idealizálja, angol szerzőket idéz, esetleg még a németeket veszi komolyan. Békés Márton, a Kommentár folyóirat főszerkesztője kifejtette, hogy Nagy-Britanniában, irigylésre méltó módon, 1688 óta nem volt politikai rendszerváltás, ezért tapintható a szigetországban a hagyomány, és rengeteg apró, önkéntes társulás szövi át a társadalmat. Erős kontrasztként kiemelte, hogy még olyan sövény is van arrafelé, amely kilencszáz éve ugyanott van – természetesen ezt tábla is jelzi –, míg nálunk ilyen szintű folyamatosságot legfeljebb a katolikus egyház tud felmutatni. Ironikusan megjegyezte ugyanakkor, hogy az angolokat, így Scrutont is sokkolta a franciaországi ‘68 forradalmisága, és ettől akarják megvédeni a kis brit miliőjüket, ezért írnak nagy konzervatív könyveket.
Ezzel kapcsolatban felvetődött a kérdés, hogy a konzervativizmusnak reakciósnak vagy aktívnak kell lennie. Botos Máté, az MCC Press kiadó vezetője szerint nálunk a rendszeres történelmi kataklizmák okozta pusztulás, hagyományvesztés miatt inkább aktív, semmint reaktív a konzervativizmus, és folyamatosan képes olyat állítani, amire a másik oldalnak reagálnia kell. Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa szerint viszont álprobléma, hogy reakciós vagy aktív legyen a konzervativizmus, és túlbecsüljük a folytonosság jelentőségét. Ezt azzal indokolta, hogy sem a konzervativizmushoz tartozó hagyomány, sem a felvilágosodáshoz társított ráció nem a modernizmus hajnalán született meg, amikor a két világnézet felállt egymással szemben, hanem jóval régebben.
Mit kezdhet a konzervatív ember a felvilágosodással?
Az asztaltársaság meglepően hasonló véleményen volt Roger Scruton felvilágosodáshoz fűződő viszonyát illetően: egész életében küszködött a felvilágosodással és annak kritikájával, hogy hova is kéne tenni a modern életünket keretező szellemiséget az értékrendjében – így lehet összefoglalni az elhangzottakat. Szilvay szerint a Hogyan legyünk konzervatívok c. könyvben is hangsúlyos kérdés, hogy mit fogadjon el a felvilágosodásból a konzervatív ember, hiszen az 1789-es francia forradalom óta eltelt időt nem lehet visszacsinálni vagy semmisség tenni. Lánczi visszafogott meggyőződéssel állapította meg, hogy Scruton egész életében megpróbálta konzervatív értelemben magához ölelni a felvilágosodást, miközben a korábbi filozófia nem igazán érdekelte őt. Hozzátette viszont, hogy Scruton is tudta, a kora újkori Európa a felvilágosodás felé haladt, nem kis részben éppen a kereszténységnek köszönhetően.
Ideológia helyett valóság és együttműködés
Egyetértés alakult ki az asztal körül abban, hogy a konzervativizmusnak az értékek védelméről kell szólnia, ám ennek sarokpontjait már mindenki kicsit máshogy képzeli el. Botos Máté úgy vélekedett, hogy a tekintély elleni lázadás, ami a forradalmakat mozgatta 1789-től egészen 1968-ig, immár alacsonyabb szintekre is lejutott, és a nemzeti közösség meg a család elleni lázadással, mára a valóság elleni lázadássá fajult a helyzet. Békés Márton szerint idővel változhatnak a viszonyítási pontok, és ma már számíthat megőrzendőnek az, ami mondjuk száz éve még szentségtörő forradalmiságnak hatott.
„Otthont építő teremtmények vagyunk.”
Ezt a mondatot emelte ki Scrutontól, mint ami egyben és szavanként is tükrözi, hogy mi védendő. Szilvay leszögezte, hogy aprópénzre kell váltani a konzervatív eszméket, a nagy elvi kérdésekből el kell tudni jutni a gyakorlati megvalósításig. Amennyiben ez nem sikerül, az politikai impotencia. Lánczi erre rímelve azt rótta fel Scrutonnak, hogy túlságosan ideologikus konzervativizmust építgetett a könyveiben, ám az ideologizálás magát a konzervativizmust, azaz a hagyomány valóságát szünteti meg.
„Ne merevítsük ki ideológiává, ne tegyük dogmatikussá a konzervativizmust!”
– figyelmeztetett. Úgy vélte, Scruton műve nem receptkönyv, hanem jól használható viszonyítási pont, ám a konzervativizmus kulcsát az egyéni és a közös tapasztalatok, valamint a szerző által is kiemelten fontosnak tartott, emberek közti szövetkezések jelentik. Ezek helyét és módját kell megtalálni a mai világban, amikor a vallás nem tud keretet adni ezeknek a szövetkezéseknek, és a család is éppen szétesőben van, így az ember jellemzően a munkában és a szórakozásban éli az életét – fogalmazott Lánczi András. Ezzel szemben minden, ami radikális, az bomlaszt, és szétveri a napi létezést biztosító szövetkezéseket. Példaként hozta, hogy az eredetileg az ember fizikai szabadságát az államtól megvédő szabadságjogokat indokolatlanul kiterjesztik, és tetszőleges igényeket formálnak előbb követeléssé, majd kiáltanak ki alapvető emberi jogoknak.
A konzervativizmus mibenlétét ezúttal sem sikerült tételesen megfejteni, aminek az oka éppen az, amit a résztvevők is elmondtak, hogy a rendes konzervativizmusnak nincs ideológiája és dogmatikája, hanem a mindennapi élet megszervezése a feladata a sokrétű valóságban. Végső soron pedig Scruton tétele is beigazolódott, hiszen az ilyen beszélgetések is a hétköznapi szövetkezések közé tartoznak, amelyek megvédhetik a társadalmat a forradalmi szétzilálástól.
Dr. Tóth Béla
2023-06-27 at 16:42
“13 évnyi jobboldali kormányzás után már egyre többen érzik, hogy elodázhatatlan” az eszmerendszerük definiálása.
Szó se róla, nem könnyű feladat. Rogáni vezényléssel nem is megy.
Megnéztem a 2010-es kortesbeszédeket, mégcsak szóösszetételben sem szerepelt a keresztény szó. Most meg kereszténydemokratákká lettünk. Az egész ország. Akárcsak az MSZP, Szabad Demokratává, Gyurcsány megnevezésében. Mindig van egy farok, amelyik csóválja az egészet.
Az pedig, hogy a szekularizáció lerombolása elleni hittérítés mibe kerül a többi adófizető költségvetésének, mély titok a kuszaságban. Ahelyett, hogy a pártokat, felekezeteket eltartaná a tagság.
És hiába bukott meg az EU előtt a jogharmonizációs képességünk, Varga Judit lesz a listavezető. Akitől ugyancsak lózungokat hallunk, szakmai vita, jogorvoslati eljárások indítása helyett. Nincs az egész Fideszben, egy Morvai Krisztina habitusú képviselőjelölt? Mégegy Szíjjártó Péter?! További olyanok, akik vitaképesek a hazaárulóinkkal?! És képesek lennének együttműködni valamelyik frakcióval, hogy legyen súlya is az igazságunknak!
Orientál
2023-06-26 at 20:07
Mert ennek a fő alaptétele Istentől kapott Tíz parancsolatunk. Ez az egyszerű kereszténydemokrata hitvallásunk.
hivő
2023-06-26 at 16:21
Meghallgattam R.Scruton
interjuját amit a Hoover
Institutnak adott,témája
a konzervatizmus volt.
Egyáltalán nem arrol szol
ez,hogy a ..kis brit milliőjüket..
védi megijedvén a 68-s forradalmiság-
tol???Azt sem hiszem ,hogy Scruton
egy ideologia konzervatizmust épitett
volna a könyveiben.??
Scruton inkább filozofiailag
reflektál a mindennapos életre,tudásra és
javasolja ,hogy az oktatás épitsen
a történelemre,irodalomra,művészetre
és vallásos ismeretekre.Mert ezek
jelenleg kivannak irtva az iskolákbol,
egyetemekről.
Visszatérni a igaz és kiprobált
értékekhez nem nosztalgia.De ha
az is Odüsszeusz is a hazatérést
választja a halhatatlanság helyett.id.
Scruton.
bl
2023-06-26 at 13:03
Amikor Istentől megkérdezik a Bibliában, hogy ki vagy ó Uram?, az a válasz rá, hogy Vagyok Aki Vagyok. Ennél pontosabban nem is lehetne összefoglalni a konzervativizmus lényegét: benne van az elérhetetlenség, benne van a titok, benne van az elkülönülés, és benne van AZ ÖNMAGÁBAN VALÓ LÉTEZÉS. Aki konzervatív lesz ezt az önmagában való létezést, az önmagunkra való támaszkodást, a belső utak elsődlegességét választja. Azt is lehetne mondani, hogy a konzervatív útnál nagyobb szubjektivizmust el se lehetne képzelni, hiszen a saját belső világára figyel folyamatosan. A dolog attól válik csavarossá, hogy ezt a belső utat, késztetést, akaraterőt arra használja, hogy mélyen megértse, feltárja nemcsak a saját belsőjét, hanem azt is ami azon kívül van. A bel- és a kül- egysége, harmonikus összhangja, más szóval az igazság iránti elkötelezettség teszi a jobboldalt jobb oldallá.
Bud Hill
2023-06-26 at 12:17
“Minden, ami radikális, az bomlaszt!” Létezik, hogy ekkora marhaságot mondott Lánczi? Radix=gyökér, ezt ő is pontosan tudja! Aki radikális valamiben, az mélyen gyökerezően, valóságosan kapcsolódik hozzá. Én például radikálisan magyar vagyok, továbbá férfi, apa, nem sorolom. Ezeket a meghatározottságaimat élem, mint ahogy a levegőt veszem, és csak akkor hangsúlyozom, ha kívülről fenyegetik valamelyiket. A költő inkább arra gondolhatott, hogy minden izmus rombol. Úgy oké a megállapítás. Ekkora filoszok legyenek pontosak, precízek! Pont emiatt volt a beszélgetés, nem?
Girolámo
2023-06-26 at 11:57
A konzervatív világnézetből ismerünk kettőt is,ami valóban annak mondható.
Az egyik az egy veleszületett erkölcsi kékvérűség.
A másik az egy tanult eszmerendszer,melyről vitatkozni az okosabbakkal nem érdemes.(mert ők még okosabbnak születettnek képzelik magukat)
De ezek az értékeik mellett olyanokká válhatnak,mint a gőzmozdonyok.
Vakvágányon veszteglő monstrumok.
A sártól az aranyig hosszú út vezet.
Ha egyszer az ember megtudná,hogy az útja elöbb volt arany és a sárban kötött ki,mit érezne?
Mert megegyezni abban sem tudtak,ami sártól aranyig vezet,vagy vezetne.
És akkor jönne az a része,hogy ellenzéki vagy uralkodó konzervatívizmus.
Kár,hogy az ellenfelek kettesével szedték a lépcsőket,mert az a lépcső meg egy éles kanyar után meredeken lefelé irányult.
Az ördög egyszer jól előrelátva besározta a nemzetiszocialista ideát.
Pedig ez lehetett volna előrelépés is.
Csak annak az ellenfelei nyolcasával szedték a lépcsőket.
Istentelenségeken bukunk el,nem eszmei magyságok vitáiban.
ViAM
2023-06-26 at 09:40
Azt a “hepehupás utat” már ideje lenne gaztalanítani, kiegyenesíteni, kényelmesen, gondtalanul járhatóvá tenni.