A koronavírus-para az őrületbe kergeti a modern európai embert

Ausztrália karanténsziget létrehozását javasolja, a légitársaságok tömegesen törlik a járataikat, számos helyen az áruházak polcait lepucolták az újfajta kórtól rettegő emberek, akik gyűlölettel vegyes félelemmel tekintenek mindenre és mindenkire, akinek vélelmük szerint köze lehet a vírushoz. Ez csak néhány a pánik azon tünetei közül, amit a modern nyugati ember produkált az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány terjedése miatt. Mikor már azt gondoltuk, hogy egy békés, nyugodt életet élhetünk, ehetünk, ihatunk, házasodhatunk, élvezhetjük munkánk gyümölcsét, akkor egyszerre csak beüt a krach és minden megkérdőjeleződni látszik. Pedig azt hittük, hogy a pestis, a kolera járványok és két világháború után már komoly baj nem lehet. Azt gondoltuk, hogy az új típusú szövetségi rendszerek biztosítják a világbékét, a Coca-Cola, a McDonald`s és a szórakoztatóipar gondoskodik  kényelmünkről, erre tessék, itt ez a járvány és kényelmetlenül érezzük magunkat. Vajon miért? 

Az elmúlt pár száz évben jól kivehetően megvoltak az állomásai annak, hogy a nyugati ember hogyan és mikor szakadt el a spiritualitástól, a vallástól. Azt a tudást, hogy van a Teremtő és van a teremtett ember egyszerűen sutba dobta, és a “mindenható” észt, a rációt ültette az élete trónjára.

Gondolkodom, tehát vagyok! –

hirdette Descartes, a felvilágosodás egyik úttörője. Lényegében ez a szemlélet vált a mai európai gondolkodás alapjává. Hiába volt uralmon előtte több száz évig a keresztény gondolat, -amely mindamellett, hogy keretet, stabilitást adott az emberek életének, csodálatos építményekkel is megajándékozta Európát – a mai modern nyugati ember látásmódját mégis a felvilágosodás észcentrikus programja határozza meg. Ebből származik az a dölyfös gondolkodásmód, hogy nem vagyok kiszolgáltatva senkinek és semminek, mindent meg tudok oldani, mindent ki tudok okoskodni, hiszen ez a létezésem lényege. A manapság csúcsrajáratott önmegvalósító pszichológia, az önfejlesztő tréningek üzenete is erről szól. Fedezd fel a képességeidet, a tehetségedet, vagy, ha neked nem megy, akkor majd a coach rámutat, kihozza belőled, és amikor erre rájössz, akkor megfelelő önbizalommal, a képességeid teljes tudatában bármire képes vagy. Elég, ha tudatilag erősen koncentrálsz egy vágyott dologra, például autóra, vagy egy új állásra, képes vagy bevonzani azt. Menni fog, mert isten vagy, nincs akadály! A mai modern európai ember számára egyszerre félelmetes és elfogadhatatlan az az érzés, az a gondolat, hogy nem ő az élete ura, hogy nem az ő kezében van az irányítás. Ide juttatott bennünket a nagy tudósok által felvilágosodásnak nevezett eszme, amely valójában az elsötétülést hozta el, hiszen elszakította az európai embert a világosságot és életet adó Teremtőtől.

Milánó, 2020. február 25.
Védőmaszkos utasok a milánói központi pályaudvaron 2020. február 25-én. 
MTI/EPA/ANSA/Matteo Bazzi

A felvilágosodás emblematikus történelmi eseménye, a Francia Forradalom a guillotine “alá küldte” a keresztény gondolattal együtt, Szent Ágostont és Aquinói Szent Tamást. Aztán ennek a “nagy”- nak is nevezett eseményből kisarjadt előbb a kommunizmus, majd ennek folyományaként a liberalizmus ideológiája, amely megteremtette az ateista, materialista embertípust, aki csak abban hisz, amit lát és amit meg tud fogni a kezével. Ő, az ő gondolata, és amit fogyaszt, az van a középpontban, az a lényeg. A járvány idején jól be is spájzol magának, mert csak az jelentheti a túlélést, hogy tele van a kamra. Lánczi András filozófus írja, hogy az egész modern európai fejlődés abból a 16-17. századi gondolatból indult ki, hogy a természetet mindenáron le kell győzni, mert azáltal lehet jobb életet teremteni az embernek. Ezzel szemben a korábbi, kereszténység által hirdetett üzenet az volt, hogy nem csak ebben a földi életben reménykedünk, “nincsen itt maradandó városunk”, létezik Mennyország, ahol egy jobb élet vár. Ez a tudat megnyugvást és biztonságot adott a kor emberének a leggyilkosabb járványok idején is. Amikor megszületett egy gyermek, akkor nemcsak az volt fontos, hogy gyorsan valamilyen orvosságot (manapság oltást) szerezzenek be, hanem hívták a papot, hogy keresztelje meg minél előbb. Ők így látták biztosítottnak a kisbabájuk jövőjét. Természetesnek vették, hogy ez az élet véges, ezért könnyebben éltek együtt a halál, az elmúlás tudatával.  

Az itt és most vallásának korszakát éljük 

Az, hogy ma nem, vagy alig bírjuk elviselni, hogy egy, az influenzánál csak valamivel nagyobb mortalitást produkáló járvány terjed, annak egyik fő oka az, hogy a felvilágosodás vallástalanította Európát, és általában véve a Nyugatot.

Casalpusterlengo, 2020. február 23.
Sorban állnak az emberek egy Lidl áruház előtt az észak-olaszországi Casalpusterlengo településen 2020. február 23-án. A koronavírus-járvány olaszországi terjedése miatt Giuseppe Conte miniszterelnök rendkívüli intézkedéseket jelentett be Észak-Olaszország Lombardia és Veneto régiójában. A karantén, amely szigorú mozgáskorlátozást jelent, az északnyugati Lombardiában, a Milánótól nem messzi Lodi város térségében található 11 önkormányzat lakosait érinti, valamint az északkeleti Veneto régió Vo’ Euganeo területét, amely Padova körzetében van. Az intézkedés Venetóban 3500 személyt érint, Lombardiában közel 47 ezer lakost. 
MTI/AP/Claudio Furlan

Szabados Ádám, a kiváló teológus-tudós szerint a vallástalanítás, vagyis a szekularizáció által paradox módon létrejött egy új vallás: 

A szekularizmus az itt és most ideológiája, vagy ha úgy tetszik: vallása. Az a hitrendszer, hogy csak az itt és most létezik. Ebben a vallásban az a legfontosabb, hogy kizárja az örökkévalóságot a gondolkodásból és a cselekvésből. Mindent az itt és most határoz meg. Minden az itt és most számára van berendezve.

Szabados szerint az itt és most vallása egy rettegő, élvhajhász, egocentrikus lénnyé változtatta a modern nyugati embert:  

Az itt és most vallása magától értetődő természetességgel termeli ki magából az individualizmust és a nárcizmust. Ha csak az itt és most van, akkor végsősoron csak én vagyok. Csak az én örömöm, az én sikerem, az én jelentőségem számít. Az itt és most vallása kitermeli a hedonizmust is. Ha csak az itt és most van, akkor a legfőbb jó az, hogy minél több élvezetet és minél kevesebb fájdalmat éljek át. És nem valamikor az örökkévalóságban, hanem itt és most. Ennek a vallásnak a betegsége a FOMO (Fear of Missing Out): az attól való félelem, hogy valamiből kimaradok.

Amikor a járvány hallatán a szupermarketeket megrohamozó emberekre gondolunk, akkor a “valamiből kimaradok” érzése egészen kézzel foghatóvá válik.

Nincs más reménysége a modern nyugati embernek, minthogy fogyaszt, ráadásul a tér is beszűkült számára, csak az ad értelmet az életének, ami vele és a szűkebb környezetében történik. Ha viszont a fogyasztását és a kényelmét bármi olyan fenyegeti, amelyen nem biztos, hogy úrrá tud lenni, vagy hatással tud lenni rá, akkor pánikszerű tüneteket mutat. Személyes élményem, hogy amikor a járvány közelített Magyarország felé, az volt az első gondolatom, hogy de hiszen csak nemrég nősültem, gyereket szeretnék, szuper helyekre akarok még elutazni nyaralni, és élvezni akarom a modern technika nyújtotta tárgyi és egyéb vívmányokat, röviden a kényelmet. Nehogy már most esetleg baj legyen és ez a járvány mindezen számításaimat keresztül húzza! A koronavírus-járvány egyszerre figyelmeztető jel és lehetőség civilizációnk számára. Egy vallástalanított közegben élünk, azonban jó lenne minél hamarabb visszatérni gyökereinkhez, különben a pánik időről időre úrrá lesz rajtunk, vagy ami még rosszabb, életünk állandó részévé válik.