Bütyök a hajnali fény a Telex egén
Nyugi, nem harap, vagyis próbál, de egy gumicukrot se tud átrágni
Radnai Márk helyében én féltékeny lennék. Bütyök ugyanis új rajongót talált magának Klág Dávid személyében, és druszám olyan mély ömlengéssel magasztalta az égbe szerelmét, hogy annak a Szovjet mesék Leninről és Sztálinról című kiadvány sem ér nyomába, pedig ott is dolgoztak a komcsi vezetők apoteózisán rendesen.
Azért szoktam magam propagandistának nevezni, mert nem tudok azonosulni azzal, amit a szaGma jelenleg újságírásnak nevez. De ezentúl inkább közíró leszek, mert olyan szintű propagandát, amilyet Bütyök kapott a Telextől én sosem fogok tudni írni. A "kolléga" szerelmes levele egyszerűen túlszárnyalta a Szovjet mesék Leninről és Sztálinról című kommunista kiáltványt, hiszen már nem elég, hogy selyemmajommessiásúr elhozza nekünk a Napot, nem kérem szépen, a Klág Dávid szerint egyenesen ő maga a fény!
Azt hiszik viccelek, vagy túlzok de nem. Ezt egyszerűen nem lehet eltúlozni annál jobban, mint ahogy a szerelmes sorokat jegyző szerző csinálta. Barátunk ugyanis olyan mélyen hajolt bokafogásban Magyar Péter elé, hogy az már szinte anatómiailag is lehetetlen és kizárólag az ördögidézést és jógát természetfeletti szintre fejlesztett indiai fakírok tudják utánacsinálni.
Mesék Bütyökről és Sztálinról
Mivel a Szovjetunió egyik alapköve az volt, hogy nincsenek nemzetek, de azért mégis az egyszerű nép uralkodik, így meg kellett alkotniuk a régi Oroszország lakóiból a szovjet népet. A népnek pedig kell folklór is, ezért írtak néhány népmesét, olyanokat, amikben a hős Lenin elhozza a Napot és mindig azok felé fordítja, akiknek szüksége van rá. ITT olvashatnak egy ilyet, higgyék el, csodás.
Na, ezt a fajta írott orális enyelgést sikerült mégtovább fejlesztenie a csicskamédiának. Klág Dávidot ugyanis nem igazán érdekli, hogy szerelmes uralkodója napjában szidja a lapjukat a kommentekben, ő akkor is szolgálni akar, szolgálni, szeretni és sz...na mindegy. Szóval a propagandista a következőket írta:
A borús, sötét időben pedig a napnyugtával előkerültek a fáklyák, amelyek Magyar arcának adtak természetes megvilágítást, a pódiumra tett fény mellett. Mire lement a nap, és Magyar Péter a beszédének legfontosabb részéhez, az ígéretekhez ért, addigra úgy tűnt, mintha ő lenne a legnagyobb fényforrás a Hősök terén, a magyar uralkodók szobrai előtt.
Igen, Magyar Péter maga a FÉNY, és ő jött el közénk. Leszállt hozzánk gyarló halandókhoz, hogy tündöklésében gyönyörködhessünk és feláldozhassuk neki elsőszülött gyermekeinket, mert ő JÓÓÓÓ.
Klág csodás sorai egyébként minket is megihlettek, de mivel mi ennyire nem vagyunk jók a talpnyalásban, ezért inkább csak egy más meglévő kommunista mesét idéznénk be, aktualizálva a Telex kedvéért:
Mikor az emberiséget nagy szerencsétlenség érte – MZP elvesztette a választást – a gonosz fideszesek megörültek. Azt gondolták, hogy a Nap ezentúl nem ragyog a népnek. De a gonosz fideszesek öröme nem sokáig tartott, mert a nép Napját egy másik vitéz őrizte tovább, MZP legközelebbi barátja és elvtársa – Bütyök. E hős erejével nem mérheti össze magát senki. Szeme mindent lát, ami a földön történik; fülébe minden eljut, amit a népek beszélnek; minden az eszében van, amit az emberek gondolnak; szíve befogadja minden ember örömét és bánatát; gondolatai mélyek, akár a feneketlen óceán; hangját mindenki hallja, aki a földön él. Ő a földön a leghatalmasabb.
