Folytatjuk a rendszerváltás titkainak feltárását. Dézsy Zoltán rendező ezúttal a pártállam ikonikus, egykor az MSZMP tulajdonában álló könyvkiadójának eltüntetését kutatta. Főszereplők: pártelnökök, bűvészsegédek, baráti bíróságok. Kellékek: papír, ami mindent elbír. Dézsy Zoltán filmrendező írása.
Közel a Parlamenthez sötét múltú épület-együttes található: a néhai kommunista pártállam tömbje. A Zoltán, Nádor, Steindl Imre és az Akadémia utcák határolta negyed maga a letűnt diktatúra. Az Akadémia utca 17.-ben működött egykoron a Magyar Dolgozók Pártja központja, a mellette lévő bérpalotában az ávós pártőrség rendezkedett be. A Zoltán utca 13. mögötti udvaron építették meg az ötvenes évek legtitkosabb bunkerét – Rákosi Mátyás főtitkár és a pártelit számára. A több, mint 40 méter mélyen fekvő objektumról először 1994-es dokumentumfilmemben számoltam be. A Nádor utcai oldalon a BM III/V. Operatív Technikai Csoportfőnökség kukkolt, míg a Steindl Imre utcában a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát helyezték el. A pártállam ideológia fegyvere, a Kossuth Könyvkiadó Vállalat pedig az Akadémia utca 15. (Steindl I. u. 6.) alatt lelt méretes saroképületre. Érdekes, összeillő kombó: pártközpont, bunker, titkosrendőrség, agitátorok és börtönőrök…
Négyigenes népszavazás: az MSZMP elszámoltatásáról szavazott az ország.
A Kossuth Könyvkiadó Vállalat története azért keltette fel a figyelmemet, mert ez az értékes, háromemeletes belvárosi ingatlan – amelyben évtizedekig alapozták a szocializmust – rejtélyes módon kikerült az 1993. évi IV. törvény hatálya alól. Ez az a törvény, amely „az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről” szólt. Emlékeztetőül: az 1989 novemberi, úgynevezett négyigenes népszavazás harmadik pontja az MSZMP vagyonelszámoltatásáról szólt. Nos, láthatatlan kezek a népszavazási döntést meghamisították úgy, hogy nem Kádár régi pártját, hanem a csak 1989 végén alapított MSZP-t számoltatták el. Azt is csak lazán… A politika átvette a minden szinten terjesztett hamis érvelést, mely szerint az MSZP szervezeti jogutódja az MSZMP-nek. Mindez a választók tudatos becsapása volt, melyben élen járt a még a pártállamban megválasztott parlament, amely utolsó erejével eltérítette a népakaratot.
Az Állami Számvevőszék írásban jelzi, hogy egy másik pártot akarnak elszámoltatni – semmi reakció.
A 41/1989. (XII. 27.) OGY-határozat „felkéri az Állami Számvevőszéket, hogy 1990. január 31-ig részleteiben vizsgálja meg a Magyar Szocialista Pártnak (mint a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjának) a vagyonmérlegét”. Igazi kommunista átverés volt ez a javából, hiszen a népszavazás az MSZMP-ről döntött. Hiába volt a népszavazásról szóló törvény világos: „A döntéshozatal céljából elrendelt népszavazás eredménye az Országgyűlésre kötelező” – semmibe vették. Ezek után ne lepődjünk meg azon, hogy amikor az Állami Számvevőszék 1990 elején jelezte, hogy a határozatban elszámolásra kötelezett párt „nem azonos az MSZMP”-vel, egyszerűen nem vettek róla tudomást. A szocialista pártot favorizálók simán elcsalták a népszavazás döntését, amely így, három évtized elteltével ma sincs végrehajtva… Csoda, hogy kimaradt a vizsgálatból az Akadémia utcai sarokház? Nem. Ámde hogy történt? Erre kerestem a választ.
Németh Miklós csúsztatása – az MSZP ekkor még meg sem alakult.
Mint a legtöbb, a rendszerváltással kapcsolatos fontos mozzanatnál, itt is ugyanazzal a trükkel találkoztam. A módszer: add ki magad másnak! A szocik hol utódpártnak hazudták magukat, hol névváltozásról beszéltek, máskor azt blöffölték, hogy az MSZMP megszűnt. Mindenhol azt a műsort adták elő, amellyel könnyebben lehetett eredményt elérni. A „szélhámia” hihetőnek tűnt, hiszen az új formáció arcai ugyanazok voltak. Horn Gyula, Nyers Rezső, Németh Miklós és társai a hatalom bástyái mögül sulykolták: mi vagyunk a jogutód! Németh Miklós miniszterelnökként még attól sem riadt vissza, hogy a jogilag nem létező MSZP-ről minisztertanácsi határozatban úgy fogalmazzon, mintha már létezne, pedig az a határozat napjáig még meg sem alakult (MT 1133/1989.X.29.). A cél nyilvánvaló volt: a megszűntnek beállított állampárt érdekeltségeit, vagyonát és nem utolsó sorban szavazóbázisát megszerezni. Sorozatos hazugságok, hamisítások, fontos emberek „jóindulatának” megnyerése árán ez jelentős részben sikerült is. A kimentett – nevezzük nevén: ellopott – vagyon pedig az akkori árakon is milliárdokat ért. Ma ennek maradékáért folyik a harc – ahogy Szanyi Tibor, nemrégiben leváltott szocialista alelnök elszólta magát. A Kossuth Könyvkiadó Vállalat 1948-as alapításakor – szovjet minta szerint – a Szikra Könyvkiadó nevet kapta. Kossuthra 1956-ban, a Magyar Szocialista Munkáspárt döntése nyomán keresztelték. Az állampárt kiadójaként jelentős támogatásokat, ingatlan-juttatásokat kapott. Sok kiadványt gondoztak: Társadalmi Szemle, Pártélet, Párttörténeti Közlemények, Béke és Szocializmus, Nemzetközi Szemle, Univerzum stb. Elsősorban a marxista ihletésű, filozófiai, ismeretterjesztő könyvek kiadásában jeleskedtek. Nem rajtuk múlt, hogy megbukott a szocializmus…
Már megint az a bizonyos XIV. MSZMP-kongresszus…
Mennyit számít egy betű… Madách is megírta Az ember tragédiájában. Egy betű a különbség a homousion és a homoiusion között – de tartalmában óriási. A bizánci színben emiatt küldik máglyára egymást a keresztények. Változnak az idők: míg a diktatúrákban a kommunisták – természetes szigorúan ideológiai alapon – előszeretettel gyilkolászták egymást, a rendszerváltás évében már nem küldték bitóra sajátjaikat. A harc immár nem Marx Tőke című munkájának ideológiai értékeiért folyt, hanem konkrétan a tőkéért. Ismétlés a tudás anyja: az MSZMP 1989. október elején tartotta kongresszusát, ahol a párt nem változtatott nevet, nem szűnt meg, és nem alakult át… Ezen a bizonyos XIV. kongresszuson az történt, hogy a reformerek elhatározták, hogy majd alapítanak egy másik pártot, Magyar Szocialista Párt néven. Mit? Egy új pártot.
Az MSZP-t ténylegesen alapító huszonnyolc magánszemély nevében dr. Vastagh Pál – és nem a pártelnök Nyers Rezső, akinek joga lett volna – nyújtotta be a bejegyzési kérelmet. Mindez jóval a XIV. kongresszus után, 1989. november 16-án történt. Ráadásul a 28 alapító nyilatkozata nem volt letanúzva, keltezéssel ellátva (tehát egyik sem felelt meg bizonyító erejű magánokiratnak). Láss csodát: dr. Almásy Mária bíró mindennek ellenére flottul, öt nap alatt bejegyezte az új politikai formációt. Láthatjuk, mennyire fontos szerepük van a bíróságoknak. Történelmi-társadalmi következményekkel járhat egy-egy döntés – mint ahogy járt is! Így ugyanis be sem jegyezhették volna a Magyar Szocialista Párt nevű baráti társaságot. Csak a bírói kegynek köszönhető, hogy ez mégis megtörtént. Ma már tudjuk, hogy Magyarország elkövetkezendő évtizedeit alapvetően befolyásolta ez a – nevezzük eufémisztikusan így – jóindulat.
Köszönjük, kedves Almásy Mária!
De térjünk vissza az MSZMP kongresszusa utáni hetekhez. A régi apparátus megbénult, a szocialisták viszont offenzívába kezdtek. Thürmer Gyula írja visszaemlékező könyvében, hogy VCS-rendszerű rádiótelefonjukat gondos kezek már a kongresszus másnapján (!) lekapcsolták. Egy este felkereste őt Nyikolaj Antonovics Koszov vezérőrnagy, a magyar belügyminisztérium mellett működő KGB-főnök. A tábornok kérte: tolmácsolja üzenetét Grósz Károlynak, mely szerint Horváth István belügyminiszter emberei lehallgatják telefonját. Emlékeztető: ekkoriban – 1989 novemberében – Grósz az MSZMP főtitkára, Németh Miklós pedig miniszterelnök. Thürmer visszakérdezett, honnan tudják? Koszov tábornok válasza: mi meg őt hallgatjuk le… Azt hiszem, ez mindent elmond, milyen világ volt itt a rendszerváltás időszakában.
A reformerek maguk is meglepődtek, hogy ezt meg lehet csinálni következmények nélkül. Az ezt alatt az értendő, hogy a Hazudd magad jogutódnak! nevű svindlivel el lehet halászni egy másik párt vagyonát. A munkásmozgalom nemes hagyományai szerint az ilyen fordulatok nem mennek letartóztatások, kivégzések nélkül – ám most mindez elmaradt. A korábban fenyegetést jelentő Munkásőrségről kiderült, hogy pocakos trotlik gyülekezete, akik nem ragadnak géppisztolyt a rendszerért. A közvélemény mindennap a híreket leste – Magyarország örült, hogy a pártállam megbukott… Kádár élcsapata erkölcsileg ugyan rég halott volt, ám de jure nem. Ezt nagyon fontos aláhúznunk! Ha az MSZMP valóban megszűnt volna, akkor javai a megszűnés pillatanában a Magyar Állam javára szálltak volna. A törvények egyértelműen így rendelkeztek.
Az MSZP jogutódként való elfogadtatásán aktívan dolgozott a hálózat, a hivatalnokok és pozícióban lévők sokasága. Az MDF-kormány pedig nyusziként viselkedett – nem sietett leváltani a régi garnitúrát. Az ügyesen átállított sajtó és a kézi vezérléssel irányított TV Híradó folyamatosan sulykolta a jogutódlást. Az 1990-es kormányváltás hozott ugyan némi változást a közmédiában, de addigra már jól meg lett dolgozva a közvélemény. Ne feledjük, 2700 ingatlan és nem kevés vállalat szerepelt az állampárt érdekeltségében – így a Kossuth Könyvkiadó Vállalat is, amelyet belvárosi boltjai és telephelyei (Akadémia utca 15., Révay utca 16.) különösen kívánatossá tettek. Hogyan szerezhető meg egy vállalat, amely a cégbírósági végzés szerint az MSZMP tulajdona? Néhány gépelt papírlappal. Rodolfó után szabadon: csak a kezemet figyeljék…
Cégbírósági „csiribi-csiribá”
Itt most muszáj jogászkodunk egy kicsit, de ígérem, fogyasztható lesz. A cégek bíróság általi nyilvántartásba vétele 1989-ben kezdődött. Ennek megfelelően a Fővárosi Cégbírósághoz megérkezett a „Kossuth Könyvkiadó Állami Vállalat” bejegyzési kérelme is azzal, hogy az alapítója a „Magyar Szocialista Munkáspárt, 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 19.”. A bíróság 1989. november 22-én kelt végzésével be is jegyezte a könyvkiadót. A közokirat alapítóként a Magyar Szocialista Munkáspártot rögzítette, Illés Tibor igazgató kézjegyét pedig a közjegyző aláírási címpéldánnyal hitelesítette. Most figyeljenek, jön a trükksorozat fontos mozzanata. Pár nappal a bejegyzést követően érthetetlen definíció jelent meg a Kossuth Könyvkiadó Vállalat cégbejegyzésében. Egy látszatra apró kijavítás… Ennek eredményeként a cégjegyzékből eltűnt az alapítóként pár nappal korábban bejegyzett „Magyar Szocialista Munkáspárt”. Helyette „a cég formája helyesen: egyes jogi személy (társadalmi szervezet) vállalata” rejtélyes, a tisztánlátást lehetetlenné tévő megfogalmazása került a közhiteles nyilvántartásba. Bűvészmutatvány volt ez a javából. A bejegyzést és annak pár nappal későbbi módosítását a bíróság részéről amúgy ugyanaz a bíró, bizonyos dr. Gál Zoltánné jegyezte. Bravó!
Horn Gyula névváltozásra hivatkozva akarja megszerezni az ingatlant.
Míg az ország a közelgő szabad választás lázában égett, az MSZP egy perce sem feledkezett meg a könyvkiadóról. Nyers Rezső pártelnök – az elnökség döntésére hivatkozva – új igazgatót nevezett ki a Kossuth élére. Mindez 1990. március 8-án történt. Írógéppel írt – bocsánat, ez nem A tanú című film – kinevezés volt, tehát komoly iratnak tűnt… Nyers elvtársat nem zavarta, hogy az MSZP-nek a vállalathoz semmi köze, mint ahogy az sem, hogy van a cégnek bejegyzett igazgatója. A Nyers által írt, törvényes jogosultságot nem adó papírhoz kerestek egy vállalkozó szellemű valakit, akivel el lehetett hitetni, hogy az MSZP a gazda. Meg is találták a megfelelő embert Kocsis András személyében. Az ambiciózus fiatalember a papírral a kezében beállított a kiadóhoz, és gyakorlatilag átvette a céget (történelmi hasonlat: 1948-ban pontosan így működött az államosítás is). Nyers Rezső munkásmozgalmi rutinból elegendőnek tartotta saját sorait (lásd képünket), azonban 1989-ben ez már kevés volt. Árulkodó, hogy a Kocsis András igazgatói kinevezéséről szóló papírt nem adták be soha a cégbíróságra (30 napon belül kötelező lett volna!). Csak nem tartottak az elutasítástól? A faramuci helyzetet úgy oldották meg, hogy a képviselőként regnáló Kocsis igazgatói címe mellé tollal odaírták, hogy h., mint helyettes… Lásd dokumentumunkat, melyben a Kossuth Könyvkiadó Vállalat – micsoda véletlen! – épp egy másik, szintén az MSZMP-től elbitorolt ékszerrel, az olvasóink előtt már ismert Villányi úti Konferenciaközpont és Szabadegyetemmel kötött együttműködési szerződést. A szerződésen Kocsis András neve mellett ott a h. betű, az aláírás azonban nem az övé. Korábbi cikkünket itt találja.
Itt már jogutódlásra hivatkozik Horn. A nyilatkozatot megerősítteti a be sem jegyzett igazgatóval.
Horn Gyula is „kinevez”
A duális cégvezetés – Illés igazgató utal, aláír, Kocsis irányít – majdnem két esztendeig tartott. Ennyi kellett ahhoz, hogy az MSZP felbátorodjon. A párt elnöki posztján 1990 májusában Nyerset Horn Gyula váltotta, aki ugyanúgy pontosan tudta, hogy pártjának semmi köze nincs a Kossuth Könyvkiadóhoz, ám ez őt ugyanúgy nem zavarta. Valamiért nagyon kellett nekik a Kossuth, és nem riadtak vissza hamisítástól, csalástól – köztörvényes bűncselekményektől… Nehéz ezt így definiálni, de ha Önök tudnak jobbat, írják meg. Horn is aláírt egy kinevezést. A tőle megszokott magabiztossággal ő is kinevezte direktornak Kocsis Andrást. Mindez 1991. december 4-én történt. Lám, az élet ismétli önmagát. Kocsist kétszer is kinevezték ugyanoda igazgatónak olyan pártelnökök, akiknek a kinevezésre semmiféle kompetenciájuk nem volt. És ő másodjára is elvállalta – a mit is? Így vagy úgy, ez rekord. A Horn-féle iromány azért már jobban adott a látszatra. Címe: Létesítői határozat módosítása. Mintha valóban a tulajdonos rendelkezett volna saját vállalatáról. Ügyvédi ellenjegyzéssel dr. Elek József látta el az alakilag tetszetős, de minden törvényes alap nélküli iratot. Érdekesség, ám sokatmondó: mit gondolnak, hol működött az ügyvédi iroda? Azon a bizonyos Villányi úti szoci bázison, amelyet szintén az MSZMP-től zabráltak el…
A még szoci többségű, 1989-es Országgyűlés az MSZP-t becsempészi a határozatba.
Ejtenünk kell pár szót a korabeli helyzetről. Hol volt még a digitalizáció, az elektronikus adatbázis, a magyar internet… A kilencvenes évek első felét a kettősség jellemezte. A régi struktúrák már nem működtek, az új pedig kínlódott. Az 1990 tavaszán végre szabadon megválasztott parlament folyamatos törvényhozási kényszerrel küszködött. Már látni lehetett, hogy az Antall-kormány rosszul értelmezte a rendszerváltást és az úriemberséget. A következmény: a szoci káderek stabil helyet foglaltak el az államapparátusban, a bíróságokon, a földhivatalokban és még rengeteg fontos poszton. Látszatra sokan segítették az MDF-KDNP-FKGP-kormányt, de igazából ellene dolgoztak. A szocialista párt útját viszont cinkosok és némák egyengették.
A cégbíróságon végül sikerült átvinni a Horn-féle módosítást. Kocsis András neve – két év után – megjelent a cégpapírokban. A Hogyan lopassunk el egy vállalatot? akció ezzel 1992. október elsejével újabb szakaszába lépett. A cég és ingatlanai ugyan még nem a mienk, de az emberünk már diszponál felette – dörzsölték a kezüket az MSZP-ben. Már nem kell sok, és kész a varázslat. Egy tény: az MSZP-t soha nem jegyezték be a Kossuth Könyvkiadó Vállalat tulajdonosának. Soha. A korabeli cégpapírok és a ma elérhető adatbázisok más furcsaságokról is árulkodnak. Illés Tibor igazgató 1989-ben bejegyzett cégjegyzési joga – hipp és hopp! –ugyanúgy nyom nélkül tűnt el a közhiteles cégnyilvántartásból, mint az alapító MSZMP-é. Nyilván Rodolfó varázspálcája tehet erről is.
Trükközés a földhivatalban
Mi végre volt ez az egész mutatvány? Az „agitkák” kiadója kellett a szociknak, vagy valami más? Jól sejtik. Igen, kérem, azok a csúnya anyagiak. A Kossuth Könyvkiadó Vállalat otthonául az MSZMP tulajdonolta, Akadémia utca 15. alatti saroképület szolgált. Mi legyen ezzel a belvárosi sarokpalotával? Nehogy már az ingatlan tulajdonosaként még 1993-ban is bejegyzett MSZMP-é maradjon… Sokkal jobb ugye, ha az MSZP-t gazdagítja. De hogyan?
Csalással. Horn Gyula erre több kísérletet is tett. Az MSZP elnöke először 1991. október 6-án írt nyilatkozatában kérte, hogy az MSZMP Akadémia utcai ingatlanát névváltozás (nem jogutódlás!) címén írják át a szocialista párt nevére… Egy nappal később Horn újabb nyilatkozatot írt. Valószínűleg nem érezte elég meggyőzőnek az előzőt, ezért azt megerősíttette Kocsis András záradékával, aki ekkor ugye még nem volt bejegyezve a cégbíróságon. Kocsis a Kossuth Könyvkiadó Vállalat igazgatójaként Horn nyilatkozatát „tudomásul veszi és maga is kérelmezi”, hogy vezessék át az új tulajdonost. A második papírt az 1992. év közepéig nem adták be a földhivatalhoz, tartva a lelepleződéstől.
Értik, ugye? Egy ál-tulajdonos és egy ál-igazgató kérvényezte a földhivatali átírást… A jogcímen azonban változtattak: Horn úgy vélte, hogy másodjára a névváltozás helyett a jogutódlást dobja be. A földhivatal sokáig vajúdott, végül 1993. április 21-én átírták az ingatlant az MSZP nevére, többek között az 1993. évi IV. tv. 1. paragrafusára hivatkozva. Ez az úgynevezett elszámoltatási törvény.
A hivatkozásban csak az a bibi, hogy az Akadémia utca 15. nem szerepelt a törvényben elfogadott listán. Na miért? Mert az MSZP egyszerűen „lefelejtette”. Bolondok lettek volna beleírni, amikor már majdnem az övék…
Az alibiper
Párhuzamosan a földhivatali akciókkal, az MSZP 1992 szeptemberében kitalálta, hogy pert indít a Fővárosi Bíróságon a Kossuth Könyvkiadó Vállalat ellen, úgynevezett „egyezségi kísérlet iránt” (jelentsen az bármit is). Az alibipert pár napon belül – hatásköri hivatkozással – áttették a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. Ott még meg sem száradt az érkeztető bélyegző, már jött is a perlekedők nyilatkozata a kérelem visszavonásáról. Erről a nekik oly kedves november 7-én nyilatkoztak. A PKKB-nak még ideje sem volt megszüntetni a hozzá áttett pert, amikor a Fővárosi Bírósághoz – szintén november 7-i keltezéssel – újabb kereset érkezett. Szerepcsere történt: ezúttal az MSZP lett az alperes, most a Kossuth Könyvkiadó perelte Horn Gyula pártját. Ebben a perben a könyvkiadó azt állította, hogy az Akadémia 15. alatti „ingatlan tulajdonjogát már 1970. május 2-án elbirtoklás jogcímén megszereztük”. A látszatra sem adtak nagyon, a keresetbe beleírták: az MSZP „alperes a keresetünket nem ellenzi”.
Ha azonban a felek egyetértenek, akkor minek pereskedni? Hát azért, hogy a bíróság ítéletével adásvételi szerződést hozzon létre. Így is történt. Grétsy László után szabadon: álljunk meg egy szóra! Miközben az elmúlt 30 évben a bíróságok leterheltsége, az eljárások elhúzódása mindennapos téma, az MSZP-ügyekben eljáró Fővárosi Bíróság rakétagyorsasággal és különösen előzékenyen tűzte ki a tárgyalásokat. Mi is történt? A Kossuth Könyvkiadó egy olyan pártot perelt be, amely soha nem tulajdonolta az épületet, s amelynek képviselője nagy boldogan kijelentette, hogy már 1970-ben odaadták az épületet a Kossuthnak. A felek semmiféle szerződést nem tudtak erről produkálni, de nem is volt lényeges. Senkit nem érdekelt az sem, hogy az MSZP sem 1970-ben, sem 1980-ben nem létezett… Az empatikus bíróság – ahogy ez ki volt fundálva – egyezséget hozott létre a „perlekedők” között. Eszerint az Akadémia utca 15. alatti épület „1980. január 1. óta a felperes (vagyis a Kossuth Könyvkiadó Vállalat) tulajdona adásvétel jogcímén”. A bíróság végzése azonnal jogerőre emelkedett, mert a peres felek – ismét micsoda meglepetés! – lemondtak fellebbezési jogukról.
Az MSZMP még 1993-ban is szerepelt a tulajdoni lapon.
A Kossuth Könyvkiadó Vállalat háza táján akadtak további cukorfalatok, így a Bp. VI. Révay utca 16. A Hajós Alfréd tervezte, ma is tetszetős épület sem kerülte el az elvtársak figyelmét. Mondanom sem kell, hogy ez is – nyilván teljesen véletlenül – kimaradt a törvény általi elszámoltatásból. Az ötszintes épületet a könyvkiadó évek múltával elcserélte az Andrássy út 111.-re. Ebben az épületben korábban külügyi szálló működött; tulajdoni lapján olyan zűrös cégek tűntek fel, mint pl. a Zefirusz Kft. és a Co-Nexus Rt. Előbbi a zsurki vodkagyár kapcsán híresült el, utóbbi pedig 4-5 milliárd forint eltüntetése kapcsán. Ami a jelent illeti, a bauhaus stílusú épületben ma már sokcsillagos butikhotel működik.
Megkerestem Kocsis Andrást, akivel volt szerencsém egyszer futólag találkozni – még a kilencvenes években, amikor az MTV kuratóriumának tagja volt, a szocialisták delegáltjaként. Kicsit csodálkozott kérdésemen, hogy miként nevezhette ki őt az MSZP a Kossuth Könyvkiadó élére, mikor a párt nem is volt tulajdonos? Azt válaszolta, hogy ő ott volt azon a bizonyos XIV. MSZMP-kongresszuson, mégpedig a reformkörösök oldalán, és akkor az állampárt megszűnt. Elmondtam, hogy én is ott voltam a kongresszuson, a Magyar Televízió kíváncsi riportereként, és emlékszem, hogy nem mondták ki az MSZMP megszűnését. Kocsis erre azt felelte, hogy nem érti, miként tudta Thürmer Gyula bejegyeztetni pártját… A telefonbeszélgetés után váltottunk még egy email-t, melyben az igazgató figyelmeztetett a jó hírnév védelmére. Később újabb levelet küldtem, újabb kérdéseket tettem fel, de válasz azóta sem kaptam. Illés Tibort, a korábbi Kossuth-igazgatót telefonon értem el. A régi mozgalmár tömören csak annyit mondott, hogy nem emlékszik semmire. Megkérdeztem Thürmer Gyulát is, az 1956 óta folyamatosan működő, korábban az MSZMP nevet viselő Munkáspárt elnökét. Vajon nem tűnt fel nekik, hogy ellopták könyvkiadójukat? Thürmer lakonikusan válaszolt: akkoriban életharcot vívtak, nem ezzel voltak elfoglalva.
Csillagok, csillagok…
Lassan eljutunk a történet végére, ám előbb egy lényeges mozzanatot kell megemlítenünk. Az MSZP 1993 őszén ismét nagyot alakított: eljátszották, hogy ők dönthetnek a Kossuth Könyvkiadó privatizációjáról. Mindehhez elnökségi határozatot is gyártottak. Máté László pártpénztárnok és társai elismerően nyilatkoztak a Kocsis András igazgató által benyújtott privatizációs tervről. Ennek eredményeként a vállalat átalakításával 1993-ban létrejött a Kossuth Kiadó Kft. A pártállami múltját levedlő, káeftésített cég szépen haladt előre a kapitalizmus rögös útján. Zrt.-alapítás, könyvpiaci aktivitás, ingatlan-eladás – naná, hogy eladták az Akadémia utca 15.-öt – jellemezte a következő évtizedeket.
Két dolog tény: Kocsis András professzionális módon fejlesztette cégbirodalommá a Kossuthot. A direktor mind magának, mind a kiadónak meghatározó szerepet szerzett a kulturális térben.
Épül az ötcsillagos hotel. Akadémia utca 15.
A másik tény: a volt kommunista fellegvárban hamarosan vadonatúj luxushotel nyílik. A Hotel Akadémia Budapest az Eurostar szállodalánc tagjaként működik majd. A hírek szerint ötcsillagos, világszínvonalú hotel lesz. A történetben azért akad, ami vigasztaló. Az öt csillagból egy sem lesz vörös.
Szerző: Dézsy Zoltán filmrendező
Vezető kép: Budapest, 1989. október 10. Nyers Rezső új pártelnökként zárszavát mondja a Magyar Szocialista Párt (MSZP) I. kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban, mellette Kovács László – így szól a kép akkori kísérőszövege. De a kép valójában nem 1989. október 10-én készült Nyers Rezsőről, hanem október 7-én, és nem az MSZP első kongresszusán – hiszen az nem is létezett ekkor még! –, hanem az MSZMP XIV. kongresszusán!
Fotó: MTI/Varga László
Facebook
Twitter
YouTube
RSS