A Lenin-fiú vonatra ült és ott folytatná, ahol a Szamuelyk és a Csernyk 100 éve abbahagyták
A Lenin-fiúk utódjai ma is itt állnak velünk szemben, és ott folytatják, ahol a Szamuelyk és Csernyk száz éve abbahagyták. Az 1919-es magyarországi polgárháborúban gyökerező XXI. századi szellemi és politikai küzdelmeket azonban nem azzal nyerhetjük meg, ha nagyobb ütést mérünk a velünk szemben állókra, mint amekkorát kapunk tőlük. Elérkeztünk arra a pontra, amikor észre kell vennünk a történelmi párhuzamot: ha szó nélkül hagyjuk, hogy meggyalázzák templomainkat, némán tűrjük a gyűlöletkeltést azok ellen, akik nem úgy gondolkodnak, ahogyan azt ők elvárják, bizony könnyen odáig juthatunk az olyan politikai entitásokkal, mint Magyar Péter, Dobrev Klára, Márki-Zay Péter – és sorolhatnám hosszasan –, mint a vörösterror idején.
Hergelte közönségét Magyar Péter a péntek esti tatabányai kampányrendezvényén – írja a Komárom-Esztergom vármegyei hírportál. A lap szerint az új baloldali politikus azt állította, hogy a főtéri kávézóba nem engedték be a szimpatizánsait. Az elmondottak erőszakos indulatokat váltottak ki, és a rajongók később megrongálták a Turul Kávézó üvegfalát, és még a konyhai részlegben is őrjöngeni akartak. Néhány napja pedig Magyar Péter a Putnokon tartott utcai fórumon obszcén kifejezéseket – állítólagos idézeteket – üvöltözött egy templomi menetnek, és még a szertartás közben is bekiabált a templomba. M. P. és követői direkt a templom előtt várakoztak, hogy poloskapeti a miséről távozókkal kiabálhasson. Aztán láthattuk őt a felcsúti kisvasút ablakából integetni boldogan, az elrobogó szerelvény egészen abszurd jelenetnek tűnt elsőre, majd belém hasított a felismerés: ez az ember, ha hatalomra kerülne, ugyanazt tenné, mint Szamuely Tibor, aki hírhedt csapatával, vonattal járta az országot, hogy aztán rögtönítélő bíróság szerepében tetszelegve kegyetlenül lemészárolják azokat, akikről "az a hír járta", hogy a rendszer ellenségei. A Lenin-fiúk Fekete-Győr András, Szabó Tímea vagy éppen Magyar Péter képében ma is köztünk élnek. Ők azok, akik lejáratják, feljelentik és kijátsszák a saját hazájukat, és a hatalom megszerzéséért bármire képesek.
Ha még nem tették, nézzék meg lapigazgatónk, Stefka István filmjét, A halál népbiztosát, hogy megértsék a párhuzamot. Mert a kommunisták azóta is azt hiszik, hogy bármit megtehettek és megtehetnek büntetlenül, következmények nélkül. Mint ahogyan most is gőgösen, szemrebbenés nélkül állítják: hatalomra kerülésük után "lógni fogtok", bebörtönzéssel, megtorlással, vagyonelkobzással, vagyis szerintük társadalmi igazságtétellel kezdenék meg kormányzásukat. Azért itt érdemes megemlíteni, hogy ezt ma, Magyarországon eddig következmények nélkül kürtölhetik világgá – reméljük, ennek is gátat szabnak majd a kormányzópártok.
Az 1919-ben felszínre tört véres polgárháború hazánkban más formában – szellemi és politikai küzdelemként – ugyan, de napjainkban is zajlik. Az Istent, hazát és nemzetet tagadók 1919-ben burzsujoknak nevezték nagyapáinkat. 1956 után retrográdnak nevezték apáinkat, 1990 után mucsainak neveztek valamennyiünket, akik hiszünk a demokrácia erejében. Ma nacionalistának, populistának, Európa-ellenesnek, xenofóbnak, iszlamofóbnak, homofóbnak és ki tudja, még mi mindennek neveznek bennünket, csak azért, mert ragaszkodunk közösségeinkhez, kultúránkhoz, hagyományainkhoz.
Tanuljunk a múlt hibáiból, lássuk meg, hogy bár normális ember számára hihetetlen, mégis megtörténhetnek a politikai tisztogatások, bebörtönzések, nyilvános akasztások. A szellem ezen és hozzájuk hasonló emberei ágyaztak meg a fizikai erőszaknak, amelynek magyarországi képviselői 1918–19-ben külföldön kiképzett és külföldről pénzelt közönséges terroristák voltak. Egy részük fehérgalléros politikai felforgató, más részük véreskezű, köztörvényes bűnöző. Körülbelül ezer ember túszul ejtette egész Magyarországot, és az addig tobzódó szellemi erőszak tömeges fizikai erőszakba torkollott. Európa pedig hallgatott. Meggyőződésem: most sem lenne ez másként.
A kommunisták bosszúból embereket gyilkoltak vagy tettek tönkre, egyházakat és közösségeket vertek szét
Szamuely – Magyar Péterhez hasonlóan – nagyszabású toborzóünnepséget tartott a fővárosban, híres színészek (többek között Fedák Sári) részvételével. Érdekes párhuzam, hogy viszonylag jómódú polgári családban születtek, akiknek semmi szükségük nem volt arra, hogy meghasonuljanak, mégis megtették.
Szamuely kommunista, Magyar pedig egy egészen új politikai ideológiát képvisel, amiben teljesen természetes, hogy titkos hangfelvételeket készítsen a feleségével történő magánbeszélgetésről, hogy később zsarolhassa vele; ahol a családon belüli erőszak, lelki terror elfogadott és amely nem ismeri a tisztelet fogalmát.
Magyar Péter támogatói nagy részét nem a "kiábrándult fideszesek", hanem a Magyar Kommunista Párt hivatalos utódpártjának tagjaiból verbuválódott szocialisták és a Jobbik megmaradt szimpatizánsai adják. Ezen persze nincs miért meglepődni: összenőtt, ami összetartozik.
Kár, hogy nem sokan hittek Csurka Istvánnak 2009-ben, amikor úgy fogalmazott: „Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete.” Micsoda igazság! Szintén tűpontos meglátása volt arról is, hogy a globalizmus megnevezhetetlen hatalmasságai úgy gondolják, a mindenkori magyar kormány feje csak egy kliens lehet, egy általuk odatett bábjátékos.
„Orbánnak mennie kell”, mondják és mondatják most itthon és külföldön egybehangzóan az agresszorok, mert magyar érdeket szolgáló miniszterelnök bátorkodik lenni. A magyar kormány Orbán Viktor vezetésével és a kétharmados felhatalmazással élve alkotmányt írt, megkezdte egy magyar, nemzeti érdekű politika és egy újszerű együttműködésen – nem egoizmuson, hanem közösségi együttműködésen – alapuló társadalom alapjainak lerakását. Orbán Viktor, akinek most a fejét követelik, ha szigorúan magyar szempontok szerint ítélünk, mindent jól tett – már amennyire emberi tettekről ezt egyáltalán elmondhatjuk – és éppen ez a bűne. (Csurka István 2011-es írása)
Meggyőződésem, hogy a bűnök nem akkor teljesednek be, amikor elkövetik őket, hanem akkor, amikor elfelejtik azokat. Mi, magyarok – akiket a kommunisták bűnös népnek neveztek, és akiket szellemi, politikai örököseik ma is annak tartanak – nem hagyjuk beteljesedni az ellenünk elkövetett bolsevista bűnöket soha többé.
Nem engedjük meg újra, hogy a közoktatásban a magyar történelmet és a magyar irodalmat mint önálló tantárgyakat felszámolják, és a nemzeti színű lobogót mindenhol kötelezően vörös/uniós/szivárványos zászlóra cseréljék. És már csak azért sem hagyjuk szó nélkül a fenyegetőzéseiket, mert jól tudjuk, azok nem üres szavak csupán: hiszen négy nappal hatalomra jutásuk után betiltották a keresztény és konzervatív lapokat, csak a bolsevik újságok és a rezsimet kiszolgáló bulvár szennylapok maradhattak meg.
És itt halkan jegyezném meg, mivel fenyegette meg a PestiSrácokat Magyar Péter, aki szerint ez nem is fenyegetés volt, hanem közlés. Khm.
Korabeli elemzők szerint a magyar bolsevizmus egész élettana, eredete és bukása benne foglaltatik a magyarországi sajtó élettörténetében; a külföldről pénzelt magyarországi bolsevizmus tulajdonképpen a hazai zsurnalizmus egy részének államalkotó kísérlete volt. Azt hiszem, nem meredek kijelentés, ha úgy fogalmazok: a jelenkor balliberális zászlóshajói ugyanezt a munkát végzik, és ugyanúgy külföldi gazdáik elvárásainak megfelelően tevékenykednek, mint a dollárbaloldal által tuningolt ellenzéki politikusok – saját hazájuk ellen.
Az előttünk álló küzdelmeket a magyarság csak akkor tudja megnyerni, ha a demokrácia eszközrendszerével meg tudunk őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, az igazságosság erejével fenn tudunk tartani egy olyan társadalmi többséget, és a szellem erejével biztosítani tudunk egy olyan erkölcsi többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját.
Ezért fontos, hogy június 9-én menjenek el szavazni azokra a jelöltekre, akik a magyar emberek képviseletét, a magyar érdekeket tűzték ki célul, és ne engedjük ki újra a "szellemet a palackból", hogy az ilyen magyarpetik, csehkatalinok, gyöngyösimártonok esélyt kapjanak arra, hogy újra idegen hatalmak kényének-kedvének szolgáltathassák ki hazánkat.
Ezúton is üzenem a Lenin-fiúk dollárbaloldalként újjászületett tagjainak: tudjuk, számukra semmit, de nekünk annál többet jelent az "Isten, haza, család", és ahogy Pál apostol írja: mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk! És ezt nem árt, ha tudatosítják magukban.
