A liberálisok tanárnak is alkalmatlanok
A szakszervezeti mozgalom előbb vagy utóbb, de mindenütt a baloldaliság zsákutcájának bizonyult. Magyarországon nem is emlékszem valóban értelmezhető dolgozói érdekeket védő szakszervezetre, annyira áthatotta őket a politika, pontosabban az, hogy a baloldali progresszió segédcsapataiként létezzenek csak. És miután a tulajdonosi réteg nagy része is sajnos a diktatúra elitjéből származik, a hálózati szomszédaik, tagtársaik ellen csak nem érdekérvényesíthettek. Persze biztos vannak tisztességes és hatékony szakszervezetek is – kommentben várjuk a megfejtéseket.
A csak jobboldali kormányok idején aktív szakszervezetek nagy túlélője a PDSZ (és egyéb társai), amely máig komoly állásokat tart a közoktatásban. Igazi progresszív NGO ez a csapat: baloldali kormányok idején csöndben terjeszti a liberális ideológiát és az egyéb perverziókat, és persze költi a pénzt a szakszervezeti elit magára, nem zavarja az elvbarátai ideológiailag helyes kormányzását.
Jobboldali kormányok idején viszont olyan politikai köntösbe csomagolják mindig az esetleg tényleg értelmes részeket is tartalmazó "követeléseiket", hogy azok teljesítése már olyan komoly politikai kárral járjon a kormányzat számára, hogy az ne legyen vállalható. Ezek olyan ideológiai csoportok, akikkel egyébként sem lehet tárgyalni, mert mostanra már teljesen liberálissá váltak, vagyis egyetlen követelésük van: a másik oldal teljes önfeladása. Érdekes tulajdonsága ez egyébként minden haladó mozgalmárságnak: csak elvétve bukkan fel közöttük olyan figura, akinek egyáltalán megfordul a fejében, hogy az eredeti célcsoportért is kellene tenni valamit.
És még személyesen azzal az anomáliával is meg kell küzdenem, hogy a liberális, vagyis ellenzéki tanárok mind sokkal kevesebbet keresnek, mint amennyit az én nem politizáló, illetve hazudni nem szokott tanárismerőseim mondanak. Akár nagyon durva diszkriminációt is sejthetnék a jelenség mögött, ha nem vennénk figyelembe, hogy az egyik most eltávolított tanerő havi négyszáz nettóért liberalizálta a fővárosi gimnazistákat. Felmerül bennem a fájó lehetőség, hogy esetleg itt sem bontották ki az igazság minden részletét?
De ettől még persze nem ártana egy komolyabb béremelés, ez az igény teljesen jogos. Ahogy sajnos az is igaz, hogy a közoktatás nagyon komoly problémákkal küzd, amire a pedagógusszakmának nem nagyon vannak válaszai. Ami azért kényelmetlen, mert a kormányzati válaszok meg nem nagyon tetszenek nekik, már amennyiben válasznak lehet tekinteni azokat az ideológiai hőbörgéseket, amelyeket senki sem vesz komolyan. El tudom képzelni, mekkora nehézségekkel jár az okostelefonra optimalizált nemzedékek figyelmének felkeltése és fenntartása. De megoldást nem látok, a kompetencia alapú maszlagok még véletlenül sem azok.
De most nem ez a probléma, hanem az, hogy mindeközben számtalan állami iskolában a legprimitívebb kommunista és liberális agymosás dívik a tanítás mellett vagy helyett. Elképesztő, már a kommunista diktatúra utolsó két évtizedében sem nagyon tapasztalt ideológiai nyomás alá helyezik a gyerekeket egyes tanárok, sőt, nemegyszer egész tantestületek. Első kézből tudom, hogy 2015-ben alsós gyerekek fejét tömték magyar iskolákban azzal, hogy milyen gonosz a kormány, hogy nem segít szegény menekülteken. Elsős gimnazistákat vitt el a tanárjuk Erdoğan látogatása kapcsán valami kurd emlékhelyre, azzal a felkiáltással, hogy Orbán támogatja a kurdok törökök általi legyilkolását. Én készséggel elhiszem, hogy a tanerő ezen a szinten értelmezi a külpolitikát és a valóságot, de akkor miért nem az általános iskola ötödik osztályában nyűvi még a padot? A liberálisokat a túlkorosság nem szokta zavarni.
Arról nem is beszélve, hogy sok iskolában működtetnek véleménydiktatúrát, büntetik, kiközösítik az ideológiailag nem igazodó tanárokat és gyerekeket. A mostani tüntetés kapcsán is van olyan információnk, hogy megalázták azokat a diákokat, akik nem mentek ki a kommunisták és a liberálisok tüntetésére. Az pedig tényleg mindennek a legalja, hogy a diákjaikat tolják ki az utcára maguk elé tüntetni. A gondjaikra bízott gyerekeket. Miféle emberek ezek? Erről nincs is mit beszélni, ezt ne lehessen már következmények nélkül megcsinálni!
A kamaszokat meg mindenre rá lehet venni, ha az a valami lázadásos mázzal van leöntve. És észre sem veszik, hogy tulajdonképpen a tanárjaik lázadnak és nem ők. Ezek után nem is meglepő, hogy a mostani tüntetéseken az 1945 után a kommunisták által népszerűvé tett Bella ciaót énekelgetik a forradalom katarzisáról, vagyis a fasiszták likvidálásáról álmodozó haladók. Olyan emberekről beszélünk, akiknek annyira beszűkült a tudatuk, hogy azt hiszik, egy véres, elnyomó diktatúrában élnek, amelyben élet-halál harcot vívnak a fasisztákkal. A magyar liberális jogállam illiberális erénye, hogy csak akkor rúgják ki őket, ha megsértik az egyébként nem túl szigorú törvényeket.
A tanároknak először is a jelenlegi szakszervezeteiktől kellene megszabadulniuk. Aztán mindazoktól a liberális maszlagoktól, amit az elmúlt három évtizedben hallgatni voltak kénytelenek. Az nem poroszos oktatás, ha a tanároknak van tekintélye és vannak eszközei a fegyelmezésre. A gyerekeknek igenis kötelességük együttműködni az oktatási rendszerrel a saját pallérozódásuk érdekében, hogy ilyen mondatokat tudjanak írni. A gyerekek ideológiai hülyítését pedig minden eszközzel meg kell gátolni. Azt meg a törvény minden szigorával kell megakadályozni, hogy magukat tanárnak képzelő pártiskolai előadók, a liberálissá alakult kommunista mozgalom minden kifinomult eszközével butítsák el az ifjúságot. Egy tanár nem politizálhat az órán, nem terjeszthet ideológiát, és tudjuk, hogy ezek terjesztenek, sőt, ezt csinálják csak igazán. Ebben nem köthetünk kompromisszumot, ezt a meccset most és itt le kell játszani végre. Az igazi tanárok bérét meg kell emelni rendesen, a liberálisokat meg a kommunistákat pedig meg kell kérni, hogy a munkaerőpiacon kamatoztassák az értékes tudásukat. Van elég külföldről finanszírozott NGO, ami felszívja őket.
Vezető kép: A mai tüntetés kezdete. Fotó: Hatlaczki Balázs
