A magyar ellenzék önsorsrontó hülyékből áll
Valószínűleg komoly társadalmi egyetértés van abban, hogy a magyarországi ellenzék igazi hülyékből áll. De nem feltétlenül azért, amiért úgy általában így gondoljuk – hanem főleg azért, mert annyira ostobák, hogy azt az embert akarják leváltani, aki meghatározza az identitásukat, azt, aki a szánalmas létezésüknek időnként – akarva-akaratlanul – ad egy kis éltető levegőt, amely egyfajta egzisztenciális könyöradomány is egyben. Orbán Viktorról van szó, ha esetleg nem lenne világos. Szóval nagy szerencséjük van, hogy még arról sincs fogalmuk, hogy minden akciójukkal a miniszterelnök malmára hajtják a vizet, ami egyébként nekik is jó, hiszen kizárólag Orbán Viktorhoz képest van véleményük a vergődőknek, így ha ő marad a miniszterelnök, akkor annál tovább tudja biztosítani számukra is a létezés illúzióját.
Erre tökéletes példa a Pride-balhé. Másnak nem igazán lehet nevezni, hiszen teljesen világos, hogy a leghangosabban hisztériázók is magasról szarnak a szivárványos közösség sorsára, de remek politikai lehetőséget látnak abban, hogy a hosszú ideje mondanivaló nélkül tengődők is végre valaminek az élére álljanak, még akkor is, ha olyan embereket kell nagyot nyelve támogatniuk, akik eddig csak olyan filmekben voltak láthatók, amiben valakit megszállt az ördög. Meg aztán tudjuk, az életben meghozott rossz döntések ma már mind egy identitásnak, vagy egy szexuális irányultságnak számítanak úgyis. Szóval kijön a matek.
Tehát eljutottunk a Momentumhoz, akiket egyszázalékos bohócpártként évek óta észre sem lehet venni. Próbálkoztak szerencsétlen kordonbontással, céltalan, semmitmondó Facebook-kampánnyal, integetve ugráltak a hátsó sorból, esténként buta arccal, értetlenül olvasgathatták Alinsky felforgatásról szóló kisokosát, de a kutya sem vette észre őket még így sem. Nekik tehát egy falat kenyér hullott az ölükbe a Pride szabályozásával, és meg is látták a történelmi pillanatot, momentumot, ha úgy tetszik.
Ebben a néhány napban egyébként egyesek még Bedő Mártont… a Tompos Pétert… szóval az egyiknek a nevét is megtanulták – bár nem azért, mert valami nagy mondásuk volt, vagy mert tökösek voltak, hanem azért, ami miatt a Mónika Show-t is néztük és idézgettük. Szóval Orbán Viktor kihozta belőlük azt, amire képesek. Egy köszönöm azért jófejség lenne.
De hogy Orbán Viktor értelmet ad az ellenzék létének, az Magyar Péter történetéből is egyértelművé válik. A Tisza párt fő umpalumpájának ugyanis csakis és kizárólag a miniszterelnökhöz képest van bármiről bármilyen véleménye – ez azt jelenti, hogy mindig éppen azt gondolja, amit Orbán Viktor nem, ettől pedig néhány szektás számára úgy tűnhetnek most, mintha lennének saját, eredeti gondolataik.
Emellett Magyar Péter teljes “lázadása” is kizárólag a Fideszhez és kormányhoz képest értelmezhető. Valahogy úgy, mint amikor a kisfiú magára zárja az ajtót és felhangosítja a Linkin Parkot, mert az apja nem engedi el bulizni, mert bukásra(!) áll mindenből. Semmi értelme nincs, ő is tudja, hogy a zene szar, de reméli, hogy felidegesíti vele a fatert, aki amúgy már rég a kert végében grillezget és nézi a meccset a szomszéddal.
Magyar Péter egyébként újabban még le is akar vetkőzni Orbán Viktorral, hogy legalább egy pillantást tudjon vetni arra, amit annyira szeretne, hogy neki is legyen… lehet amúgy, hogy ezért beszél folyton a miniszterelnökről, mert csak ez jár a fejében?
Aztán itt vannak a brüsszeliek, akik egyetlen kollektív tudatban, Daniel Freundban összpontosulva adtak értelmet az életüknek azzal, hogy a magyar miniszterelnökhöz viszonyítva van csak ötletük azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene Európát irányítani, ezen kívül pedig Orbán Viktor “segítségével” sikerrel terelték el az elmúlt években a figyelmet a saját országaik és az EU belső problémáiról, miközben volt valaki, aki vétózott, ha kellett, ők pedig jó emberek maradhattak, még akkor is, amikor amúgy határozott férfiakra lett volna szükség.
De hasonlóan hálásak lehetnek az ellenzéki újságírók is, hiszen ha szakmailag nem is, de a képzelőerejüket tekintve hihetetlen fejlődést mutatnak az elmúlt években, ami kizárólag Orbán Viktornak köszönhető. Elképesztő teljesítmény ugyanis a valós körülmények dacára egy ennyire szar, szomorú és elnyomó ország képét lefesteni. Ilyen meséket eddig csak Tolkien tudott írni, nekik viszont a megrendelőik kedvéért, a miniszterelnök miatt tulajdonképpen íróóriássá kellett válniuk. Nem semmi.
Valaki azért ezt is megköszönhetné.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
