A Magyarországon élő feketék bíznak benne, hogy a BLM győzedelmeskedik a magyarok “idegengyűlölete” felett – Elemző riportot írt a magyar rasszizmusról a Politico

A Magyarországon élő, ösztöndíjjal itt tanuló feketék mindennap elszenvedik az országban uralkodó rasszizmust, de most nagyon bíznak a Black Lives Matter mozgalomban és annak nemzetközi hatásaiban – írja a Politico. A cikk szerint George Floyd halála és az azóta kirobbant események a magyarországi afrikaiakban is felerősítették azt az érzést, mennyire nehéz is a helyzetük ebben az országban. Az amerikai politikai lap magyar szerzője által készült összefoglalóban szociológusok, egyetemi oktatók, kutatók szólalnak meg, akiknek szakterülete az idegen kultúrák és a migráció, továbbá magyar egyetemeken tanuló, itt diplomát szerzett afrikaiak is elmondják saját tapasztalataikat. Az általuk tapasztalt hátrányos megkülönböztetést, annak felerősödését a 2015-ös menekültválsághoz vezetik vissza. A riport szembeállítja egymással a hazánkban a ’60-as évek óta sikerrel működő ösztöndíjprogramot – amelynek keretében évente több száz, több ezer külföldi kap lehetőséget, hogy itt tanuljon –, a magyar kormány afrikai országokat segítő programját és a 2015 óta fennálló bevándorlás-ellenes kormányzati politikát. A kettő pedig a riportban megszólalók szerint nem fér össze egymással.

A Politico emlékeztet, hogy az elmúlt 50 évben afrikai fiatalok ezrei jutottak Magyarországra, magyar egyetemekre, méghozzá ösztöndíjjal, rangos felsőoktatási programokban, amely az Európába lépés legális útját jelentette számukra. A 2020-as adatok alapján megállapításuk szerint 7200 emberről van szó, akik hiába vannak itt legálisan, az Orbán-kormány politikája miatt bevándorlás-ellenes érzelmekkel túlfűtött országban minden nap meg kell küzdeniük a rasszizmussal. A cikk szerzője szerint, amikor júniusban tüntetők egy csoportja gyűlt össze az Amerikai Nagykövetség budapesti épülete előtt – szolidaritásul más országok rasszizmusellenes megmozdulásaival – és a tömegben provokátorok is megjelentek “white lives matter” táblákkal, “Hungáriát” skandálva, csak azért nem lett komolyabb incidens, mert a résztvevőknek nem voltak megfelelő ismereteik a faji viszonyokról és a valós magyarországi helyzetről.

Márpedig a rasszizmus állítólag igenis nagyon komolyan jelen van hazánkban. Erre igyekeznek bizonyítékot is felvonultatni. Egy nigériai fiatal például, aki a Metropolitan Egyetem hallgatója, elpanaszolta, hogy ő a rasszista kirekesztést, megvetést minden egyes héten megéli; később további itt élő, tanuló fiatalok panaszolják el saját kudarcaikat és sérelmeiket.

Az Afrikai-program és a bevándorlás ellenes politika ellentétes egymással

A helyzet az – írja a Politico –, hogy Magyarország évtizedek óta tartó ösztöndíjprogramja ellentétes a jelenlegi kemény, bevándorlás-ellenes állásponttal. Felidézik, hogy Magyarország volt az első európai ország, amely bezárta a határait, és amely a mai napig gátolja a bevándorlók Európa-szerte történő elosztására irányuló erőfeszítéseket. A lap szerint ez az oka a CEU elleni hadjáratnak is, amelynek túl sok nemzetközi hallgatója és külföldi befolyása van.

Megszólaltatták a Pécsi Tudományegyetem oktatóját, politológiai és afrikai tanulmányainak professzorát, Tarrósy Istvánt is a témában, aki megerősítette a lap sugallt álláspontját, miszerint a 60 országból érkező, itt tanuló diákok ösztöndíjprogramja és a jelenlegi bevándorlás-ellenes politika mennyire nem koherens. Az ösztöndíj-program mégsem gyengült, hiszen tavaly jelentette a kormány, hogy mintegy 900 afrikai hallgató számára nyújt ösztöndíjat a magyar egyetemeken történő tanulásra, azon 1710 afrikai mellett, akik már abban az évben részesültek ösztöndíjakban.

Az Afrika-program Magyarországon 1960 óta létezik. 1967-ben már közel 400 afrikai hallgató tanulhatott Magyarországon. A program eredetileg a szocialista országok nyitását célozta a világ felé. Az első ösztöndíjasok le is telepedtek az országban, itt alapítottak családot. 

Több évtizedes a kapcsolat a két kontinens között

Idézik a Budapest Afrikai Fórum 2013-as nyilatkozatát is, amely szerint a ’70-es években magyar egyetemeken végzett ezer afrikai kapcsolatot teremtett a két kontinens között. De a magyar kormány az elmúlt években még további kapcsolatok kiépítésére is törekedett Afrikával: többek közt beruházásokat támogatnak, hajtanak végre a legtöbb menekültet kibocsátó, instabil országokban. Megjegyzik, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter például 2015-ben azt mondta, hogy a déli nyitás politikája, a kereskedelmi kapcsolatok is azt segítik elő, hogy visszatartsák a potenciális migránsokat otthonuk elhagyásától. Ehhez képest a társadalmi társadalmi előítéletek igenis jelen vannak a cikk szerint az idegenekkel, elsősorban feketékkel szemben. 

2015-ben mélyült el a közbeszédben az idegengyűlölet

A magyarországi közbeszédet 2015-ben uralta el a bevándorlás kérdése, amikor az év első hat hónapjában mintegy 67 000 menedékkérő haladt át az országon.

A megszólaltatott Dr. Elżbieta Goździak, a Georgetown Egyetem migrációs tanulmányainak professzora úgy véli, az ösztöndíj program az ellenőrzött bevándorláshoz igazodik. Vagyis megnézik, kiket engednek be az országba, és nyomonkövetik őket. A fő, azaz döntő kérdés ebből a szempontból, hogy meddig maradhatnak.

Barna Ildikó, az ELTE szociológusának kutatási eredményei szerint a migráns szó is igazából új a szótárunkban, 2015 előtt ritkán használtuk. Barna Ildikó kutatása arra is rámutatott, hogy a menekültválság eredménye az, hogy az emberek egy jelentős része a migrációt a közbiztonságra veszélyesnek ítéli meg. Az már Tarrósy István Afrika-tudós vélekedése, hogy ez a váltás, vagy változás erősítette fel az “idegengyűlölő retorikát”, azt, hogy féljünk a másiktól.

Barna Ildikó szerint a feketékkel szemben nagyon erősek az előítéletek. Mint mondta, a magyarok sok esetben már nem is tesznek különbséget bevándorló, vagy itt élő, például magyar egyetemeken legálisan ösztöndíjjal tanuló afrikaiak között. Azt állítja, hogy még az olyan emberekkel szemben is, mint ő, aki félig fehér, félig fekete, előítéletekkel vannak a magyarok.

Elnyomástól, megbélyegzéstől szenvednek nálunk a feketék, nem is akarnak ittmaradni

A Politico újságírója Magyarországon élő, tanuló feketék véleményét, tapasztalatait is csokorba szedte. Mint írja, verbális gúnyolódásról, vendéglátóhelyeken tapasztalt elutasításokról, a szomszédokkal kapcsolatos problémákról, valamint a munkakeresési nehézségekről számoltak be a megkérdezettek. Ojo Tobi, a Debreceni Egyetem villamosmérnök hallgatója például arról számolt be: néhány nappal azután, hogy Nigériából Magyarországra érkezett, egy idős nő leköpte a vasútállomáson. Ez 2015-ben történt, amikor 16 éves volt. 

Végül megértettem, hogy mit jelent feketének lenni egy másik helyen

– mondta a lapnak Ojo Tobi. Beszámolója szerint később sem lett könnyebb az élete: már diplomával a zsebében sem tudott egykönnyen elhelyezkedni. Többek közt azért sem, mert a tartózkodási és munkavállalási engedélyt egyszerre csak 7 hónapra állították ki. Volt olyan állásinterjúja, ahol őszintén be is vallották neki, hogy nem szeretnének feketét alkalmazni a cégüknél.

Okwunwa, aki kommunikáció szakos hallgató, arról mesélt, hogy rendszeresen gúnyolódnak rajta és hátrányosan megkülönböztetik. Az egyik bútoráruházban például a biztonsági őr folyamatosan követte. Egy albérletét azért kellett otthagyja, mert az egyik szomszéd rendszeresen hívogatta miatta panaszaival a rendőrséget, mert túl hangosan járt a lakásban. Egy alkalommal egy barátja az épület előterében hagyott neki egy csomagot, és arra ért haza, hogy rendőrök vizsgálják át az otthonát, mert egy szomszéd bombaveszélyt jelentett.

A riport szerint Ojo és Okwunwa is megtanulták figyelmen kívül hagyni a rájuk tett megjegyzéseket, az elhangzó félmondatokat az utcán, amerre elhaladnak. Egyikük sem akar Magyarországon maradni. Olyan országban folytatnák a tanulmányaikat és kamatoztatnák a diplomájukat, ahol több eséllyel indulnak. 

Azért volt ellenpélda is. Daniel Anyim a CEU hallgatója 2018-ban érkezett Ghánából. Ő is arról számolt be, hogy gyakran megbámulják a villamoson, de nem ez az általános. Szerinte a többség hozzáállása az afrikai diákokhoz az “élni és élni hagyni elv”. Több afrikai egyetemista arról beszélt a lapnak, hogy a külföldi diákok saját kis buborékukban élnek, egymással tartanak kapcsolatot és ritkán beszélnek a helyiekkel.

A fiatalok és az egyetemi városban élők elfogadóbbak, a feketék pedig még bíznak a BLM-ben

Tarrósy professzor úgy vélekedett, hogy a fiatalabb generációk sokkal elfogadóbbak, nyitottabbak és kevésbé támogatják a menekültellenes retorikát. A közösségi médiának köszönhetően a rasszizmusellenes megmozdulásokról is többet tudnak a fiatalok. Földrajzilag pedig az egyetemi városokra jellemzőbb, hogy a közösség befogadóbb az idegenekkel, mert látják, hogy a külföldiek igazából ösztönzik a helyi gazdaságot. 

A magyarországi feketék, látva a BLM hullámait, most optimisták – vonja le a konklúziót a Politico. Ojo – akinek gondolataival a riport zárul – például a jövő reményét látja a rasszizmusellenes tüntetésekben. Mint mondta, nagyszerű volt látni, hogy a kisebbség sem engedi elveszni a jövőt.

Forrás: Politico; Vezető kép: Jeórjiosz Kefalasz/EPA/MTI