Az Osztrák-Magyar Monarchia idején elkövetett erőszakos magyarosítást olyan történelmi tényként kezeljük, amelyet még mi magyarok se vitatunk. Ez az a mozzanat, amelyet a szomszédos népek az általuk Trianon óta elkövetett intézményes magyarellenesség és elnyomás ellentéteként híresztelnek, mi pedig szemlesütve hallgatjuk, mintegy elfogadva a döntetlent. Pedig a dualizmus idején a tömeges elmagyarosodás csak a németeket és a zsidókat érintette, más nemzetiségeket nem igazán. Ezzel szemben, az elmúlt bő száz évben a román, a cseh(szlovák) és a jugoszláv államok magyarok óriási tömegeit asszimilálták erőszakkal, űzték el otthonukból, illetve gyilkolták le könyörtelenül. Ha volt is korábban magyarosítás, az sem magyarázatként, sem indokként nem fogadható el erre a 103 éve tartó genocídiumra. De elfogadható-e történelmi tényként? Köő Artúr történész avatott be minket a részletekbe, hogy megtörtént-e mindaz, amiről a román, cseh és szerb propaganda rémtörténeteket zengett a Trianon előtti évtizedekben a nemzetközi sajtóban?
Facebook hozzászólás
egresi istván jános ernő
2023-09-26 at 19:21
Kedves K!
Van hasznos történelemszemlélet: a valósághű bemutatása a múltnak.
K
2023-09-26 at 13:13
egresi istván jános ernő
2023-09-26 at 11:54
–Értem én a jószándékú megvilágítást , és igazán elfogadnám azokat.
De vannak szempontok amit nem tudok mellőzni…:
–A jelenben sem lehet sokszor tudni a valóságot, mert azt folyamatosan hamisítják, de ez hatványozottabban érvényes a történelemre.
Semmit sem ér az a történelemszemlélet, ami a jelenben gyakorlatilag nem pozitív hatású, illetve a jövőre sincs pozitív hasznos hatással.
Jelenleg nem látok olyan történelmi megközelítést, ami hasznos jelenleg vagy a jövőben.
egresi istván jános ernő
2023-09-26 at 11:54
K, Királytigris, és Nagy Gábor hozzászólásai kapcsán:
– 1910-ben – az 1868-as magyar-horvát kiegyezés óta velünk államszövetségben lévő – Horvát-Szlavón Királyságnak a lakossága nélkül, 54,5% volt a magyar lakosság aránya (nyilvánvalóan, ha Horvátország lakosságát beszámítjuk, akkor ez az arány valamivel kisebb). Ami jobban elgondolkoztat, az inkább az, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosok (tehát a nemzetiségek) között, csak 22,5% volt a magyarul beszélő lakosoknak az aránya.
– Talán nyersen fogalmazok, de a Habsburg-uralom volt az “ára” annak, hogy elkerültük a balkáni népeknek a sorsát. Tény a német nemzetiségűeknek a betelepítése, azonban a következőkről sem feledkezhetünk el: Erdélyben a szászok II. Géza királyunk uralkodása alatt megjelentek, a Felvidéken pedig a XII. század végén. Erdélyben a románokról (“oláhok”, “vlachok”) a XIII. század óta van tudomásunk. Vannak, akik szerint bizonyosnak tűnik, hogy a Kárpát-medence északi részén, szláv nyelvű lakosság, a Nagymorva Birodalom összeomlása után is, folyamatosan megmaradt. Az oszmán-török hódítás elől, szerbek már a XIV. század végén menekültek a későbbi Délvidékre, ez a középkorban szinte folyamatosan zajlott. A Szávától délre, a későbbi Tengermellékig húzódó területen, a horvátok a VII. században megjelentek.
– Mária Terézia kapcsán pedig a következőket már régebben írtam: Igazából talán, nem is az 1700-as évek elején, hanem 1740-ben, Mária Terézia trónra lépésekor nyílt meg a szuverén magyar állam visszaállításának a lehetősége. Mária Terézia azonban biztosította a nemességet szabadságjogainak betartásáról, a rendek pedig döntöttek a nemesi felkelés megszervezéséről, Mária Terézia uralmának megvédéséről (“Vitam et sanguinem”, “Életünket és vérünket”). A nemesség megmentette a Habsburg-monarchiát, nem is annyira a konkrét fegyveres segítséggel, hanem azzal, hogy az adott nemzetközi helyzetben, Magyarországot nem állította Ausztria ellenfeleinek oldalára; a nemesség, ragaszkodva az ősi kiváltságaihoz, azoknak biztosítékát látta a Habsburg-uralom fennmaradásában; még nem érkezett el a reformkor ideje. A nemesség döntő többsége a magyarság közül került ki, függetlenül attól, hogy a dinasztiától kik kaptak nemesi címet. Észrevételem ezen az alapos munkán alapszik:
Sára János, dr.: A Habsburgok és Magyarország, Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001.
kanigunda
2023-09-26 at 11:53
Bár nem vagyok történész de úgy gondolom, ha a “Nagy-Magyarország” gazdaságilag, kultúrálisan mégiscsak
egy toleráns és perspektívikus hely lehetett volna és esze ágában sem lett volna a nemzetiségeknek ágálni
ellene. Egy ekkora országban kell egy finomhangolt vezérkultúra pl. egy közigazgatási preferált nyelv. Nem.
Amikor a nemzetiségek “öntudatra ébredtek” abban mindig ott voltak az aljas kis idegen kezecskék amik a rombolás
felé vitték a Kárpát-Medencében tipródó kis közösséget és nem az építkezés felé.
K
2023-09-26 at 10:38
Jut eszembe….:
–Magyarországot környező országokban élő magyarságot mindenhol be akarják olvasztani a helyi lakosságba, és eszük ágában sincs megadni a kisebbségi jogokat az ott élő magyaroknak, például most leg kirívóbb Ukrajna.
–Mindez azért van mert a magyar “értelmiség” jelenleg sem tudja megoldani a magyar határon kívül élő magyarok helyzetét és problémáját, mert most is a gondolkozás le van bénulva például trianoni békediktátum miatt , és a jelenlegi magyar kisebbség elnyomása miatt.
–A magyar “értelmiség” diplomája semmit sem ér, mert nem tudnak gondolkozni, és problémákat megoldani.
K
2023-09-26 at 10:27
TS
2023-09-26 at 07:19
Álmos6
2023-09-26 at 08:07
Nagyon “szemellenzősök” vagytok , és nem akarjátok látni a tényeket és az igazságot.
A középkorban az értelmiséget a “nemesség” adta, és utána vagy az átmenetkor pedig a szlovák Petrovics(Petőfi) Sándor az értelmiséghez tartozott, de a szlovák Kossúth Lajos is aki egyébként nemes is volt akinek családját a Habsburgok ültették a magyarok nyakára, stb….
A Habsburgok által kinevezett nemesség 80%-a “NEMZETISÉGI” volt, és ez volt az osztrákok elnyomó politikája.
Ezek szomorú és fájó tények, sajnos ezen nevet az egész világ , hogy errefelé a “tudós” történészek sem képesek tudomásul venni tényeket, PÉLDÁUL…: hogy vesztes eseményeket “GÚNYOLÓDÁS” megünnepelni (1848,1956, stb.).
Magyarország 500 éves gyarmati tengődése és szenvedése fájó pont mindenkinek, és nem kellene azon gúnyolódnotok.
ViAM
2023-09-26 at 09:17
1301. hosszú időre megpecsételte a magyarság sorsát. A rejtélyes halálok az Árpád-háziak tudatos, alattomos elpusztításához járult a kényszerházaságok érdekérvényesítő szerepe idegen hatalmak részéről.
Ámde a magyarság már felébredhetne abból a kábult álomból, hogy mindig mások miatt áldozza fel magát, hódoljon be hazug eszméknek, pontosan azért, mert mindig ez lett a veszte.
Álmos6
2023-09-26 at 08:07
K.06.14. Ujkori törtenelmet akarsz írni,de az nem a valóság. Fogalmad nincs a tőrténelemről,össze,vissza írkálsz.Ha nincs fogalmad hozzá,ne írj.jjj
TS
2023-09-26 at 07:24
Királytigris, bizony elég valószínű, hogy az adott etnikai létszámokkal nemigen lehetett volna fenntartani Nagy-Magyarországot. Bár ki tudja, mit hozott volna a jövő. Pl. egy győztes háború: kitelepítést? Ez meg sem fordult általában a magyar szabadelvű politikusok fejében. (Kivéve Kossuth ötletét az erdélyi szászok kitelepítésére – jellemző, hogy nem az igazi bajkeverő románokra gondolt):
TS
2023-09-26 at 07:19
K! Nem kéne már leszállnod a magyar történelemről?! Meggyalázod tudatlanságoddal.
Petőfi pl. nem is volt nemes.
A többi baromságodról már ne is szóljunk.Egyszerűen fogalmad sincs az EGÉSZRŐL.
K
2023-09-26 at 06:14
–Az etnikai manipulációt a Habsburgok csinálták , Mária Terézia stb.
A Habsburgok kicserélték az összes nemest ennek volt köszönhető hogy még Kossuth Lajos , Petrovics(Petőfi) Sándor stb. is szlovák származású volt.
–Mind ehhez járult, hogy a Habsburgok 400 éves uralma alatt a magyar lakosság annyira el volt nyomva a Habsburgok és a nemzetiségi nemesek által, hogy még szaporodni sem volt kedve.
–A magyar nemesség (értelmiség) nagy része elpusztult, a maradék pedig nem tudta biztosítani a magyarság függetlenségét, 500 éven keresztül.
Nagy Gábor
2023-09-26 at 00:10
Királytigris, 54 a 48 százalék. Nem esett volna szét, pláne Ferenc Ferdinánd halálával.
egresi istván jános ernő
2023-09-25 at 22:08
A jogszabályok nyelvezete sohasem “könnyű” olvasmány, azonban célszerű elolvasni a “Lex Apponyit”:
1907. évi XXVII. törvénycikk a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanitók járandóságairól (https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=90700027.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D36).
Ha elfogadjuk egyáltalán azt, hogy e törvény a “magyarosítást” szolgálta, akkor is – szerintem – nem vitatható az, hogy amit “kaptak” Trianon után a határokon kívülre került nemzettársaink, az a Lex Apponyira való hivatkozással, semmiképpen sem indokolható (de mással sem).
Az viszont már más kérdés (és e vonatkozásban csatlakozom Királytigris hozzászólásához), hogy a nemzetiségi elitek már a XIX. század végén, kifejezték az autonómiára, az államszerkezetnek a nyelvhatárokon nyugvó önrendelkezés elismerésével való átalakítására irányuló törekvéseiket (1895. augusztus 10., a nemzetiségek képviselőinek kongresszusa Budapesten).
Királytigris
2023-09-25 at 21:18
Van egy nagyon fontos dolog, aminek kibeszélése kimaradt a riportból.
Magyarországon 1910-es népszámláslás szerint mindössze 48% volt magyar nemzetiségű. Viszont a nemzetiségek követelték az általános választójogot. Persze ehhez Tisza nem járult hozzá, jó okkal. Ugyanis ha a többséget alkotó nemzetiségi pártok összefognak, megszűnt volna Magyarországon a magyar nemzetiségű pártok kormányzása. Mihez vezetett volna mindez?
Egyébként ha nincs világháború, idővel az általános választójogot nem lehetett volna megkerülni. Vagyis ennek bevezetésével, Magyarország így is úgy is szétesett volna.