Immár huszonhárom éve kínál segítséget az eltérő fejlődésű gyerekeknek és családjaiknak a Rejtett Kincsek Down Egyesület, amelyet 1998-ban alapítottak olyan szülők, akiknek Down-szindrómás gyermekük volt. Az első intézmény tíz éve Nyíregyházán kezdte meg működését, 2018-ban pedig Budapesten is elindult a Csodavár Fejlesztő Központ és Játszóház, amelyek inkluzív módszerrel támogatják a tipikus, és az attól eltérő fejlődésmenetű gyermekek fejlesztését.
Működés közben jöttünk rá, hogy már kisgyermekkorban szükséges az intervenció ahhoz, hogy ezek a gyerekek felnőtté válva minél önállóbb életet tudjanak majd élni – emelte ki Kisari Károly, az egyesület elnöke a PestiSrácok.hu érdeklődésére. Mint arra rámutatott, az inkluzív módszernek köszönhetően számos olyan program fut az intézményeikben, amelyeken a tipikus és eltérő fejlődésű gyermekek együtt vehetnek részt. Az egyesület elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy az inkluzív módszer a tipikus fejlődésmenetű gyermekek számára is hasznos, hiszen ezzel egy elfogadóbb társadalom alapjait rakhatjuk le.
A családok is rengeteget tanulnak, hiszen a fejlesztések mindig az egész család bevonásával történnek, hogy az itt tapasztaltak és tanultak az otthoni működést is segítsék
– mondta, majd hozzátette, hogy további családi rendezvények és szülő klubok nyújtanak segítséget abban, hogy a sorstársak is tapasztalatot cseréljenek.
Növekvő esetszámok
A Down-szindrómával kapcsolatban a szervezet elnöke elmondta, hogy nagyjából minden hatszázadik gyermek születik ezzel a rendellenességgel, azonban manapság egyre több autista gyermeket nevelő család találja meg őket, illetve ADHD és magatartásproblémás gyermekek szülei is segítséget kérnek. Kisari Károly szerint az esetszámok növekedése mögött a társadalmi változások hatása is felfedezhető, amelyek kihatnak a gyermekek fejlődésére.
Ma már nem mondható el általánosságban, ami a mi gyermekkorunkban jellemző volt, hogy a gyerekek együtt játszanak odakint és számtalan élő kapcsolatuk van. Ez már nincs ennyire jelen a gyerekek életében, vagyis ezen ingerek hiánya is előhívhat a tipikustól eltérő olyan viselkedésmintákat, mint amilyen az állandó szorongás is
– fogalmazott, majd hozzátette: a ma iskolában lévő gyerekek nagyjából harminc százalékának lehet szüksége szakember segítségére ahhoz, hogy képes legyen bekapcsolódni a frontális oktatásba. Mivel az oktatás nem differenciált, ezek a gyerekek kínlódnak, a családjaik pedig megtalálnak minket – tette hozzá.
Egyre jobb diagnosztikai módszerek
Az autizmus növekvő arányának okaként Kisari Károly kiemelte, hogy a diagnosztikai módszerek fejlődése is növeli az esetek számát, mivel ma már az autizmus spektrum legenyhébb változatait is észlelik. Ugyanakkor mindenkit óvatosságra intett, mivel az internethasználat elterjedtsége miatt hajlamossá váltunk az öndiagnosztizálásra és egy probléma mögött rögtön valamely súlyosabb betegség jelenlétét feltételezni.
Ha a szülőben bármilyen kétség felvetődik, természetesen az a legjobb, ha szakértőhöz fordul. Onnantól pedig, ha bebizonyosodik, hogy nincs komoly gond a gyerekével, akkor megnyugodhat és segítséget kaphatnak az adott probléma megoldásában, ha pedig mégis komolyabb fejlődési zavarról van szó, akkor meghatározó, hogy mihamarabb segítséget kapjon a gyerek és a család is
– fejtette ki.
A covid negatív hatása
Kisari Károly a koronavírus-járvány hatására is kitért, ami az egyesület munkáját és az érintett családok helyzetét is megnehezítette. Mint elmondta, leálltak a vizsgálatok és a fejlesztések is, így a korai fejlesztés értékes hónapjai estek ki a gyermekek életéből. Havi tíz-tizenöt új gyermek szokott jelentkezni a két intézményünkbe, a koronavírus miatt pedig kimaradt négy-öt hónap és ezek a vizsgálatok egyszerre zúdultak rá szakembereinkre – mutatott rá, majd hozzátette:
ezeket a fejlesztő foglalkozásokat nem lehet online végezni, hiszen a kora gyermekkori években különösen fontos a személyes jelenlét.
A szakember felidézte, hogy a lezárások miatt kiesett időben feltöltöttek egy EduModul nevű felületet olyan kiegészítő gyakorlatokkal, amelyeket a szülők is végezhetnek otthon a gyerekekkel. Már mennek tovább a fejlesztő foglalkozások, de a saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy az utóbbi másfél évben valami nincs rendben körülöttünk – utalt a járvány pszichés következményeire, majd hozzátette, hogy a járvány előtt időszakban más intézmények pedagógusainak munkáját is támogatták, így bölcsődékben és óvodákban is segítették egy-egy érintett gyerek beilleszkedését.
Tanítási szünetben is segítik a családokat
Az egyesület egyéb tevékenységeiről Nyitrai Katalin, a Rejtett Kincsek Down Egyesület kommunikációs és fundraising vezetője is beszélt. Elmondta, hogy a járvány előtt időkben az egyesület rendszeresen tartott érzékenyítő foglalkozásokat iskolás csoportoknak, akik a játszóházban szerezhettek tapasztalatokat az eltérő fejlődésű társaikkal, illetve akár cégekhez, intézményekhez is kimentek edukálni.
Nyitrai Katalin megjegyezte, hogy a covid a nyári programokat is bizonytalanná tette, mivel az egyesület nyaranta speciális nevelési igényű (SNI) gyerekeknek szokott tábort tartani, amit a szülők is nagyon szeretnek. Négy tematikus tábort csináltunk, a szülők pedig nagyon örültek, hogy szakemberek foglalkoznak a gyerekeikkel, és fejlesztést is kapnak a táborozás közben – mutatott rá, majd hozzátette: idén nyáron olyan további foglalkozásokat is kellett indítani, amelyek a lezárások miatti elmaradásokat pótolták.
Cél az önálló élet
A Down Egyesület jövőbeli terveiről Kisari Károly elmondta, hogy külföldi példák meghonosításán keresztül szeretnének nagyobb súlyt helyezni az értelmi sérült fiatal felnőttek foglalkoztatásának támogatására. Kiemelte, hogy az utóbbi években a hazai foglalkoztatási környezet is sokat javult a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásában, így például eltörölték a keresetkorlátot, január 1-től pedig a munkáltató a rehabilitációs hozzájárulás keretében egy rehabilitációs mentort is elszámolhat. Elmondásuk szerint az egyesület már talált olyan közgazdasági modellt, amely a munkáltatót is érdekeltté teszi a fogyatékkal élő fiatalok foglalkoztatásában.
Vezető kép: Down Egyesület
Szabolcs
2022-01-14 at 09:37
Gondoltam, hogy hosszabb kommentben válaszolok az utolsó felvetésre, aztán leírtam a szöveget és rájöttem, hogy hiába közelítem meg tucatnyi oldalról, hiába támasztom alá bizonyítható érvekkel, úgysem megy át semmi.
Hogy a “legjobb” helyen idézzek egy liberálistól, a Gesztinek igaza volt: “A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van egy, de senki sem kíváncsi a másikéra”
A legjobbakat!
Namond
2022-01-08 at 07:16
Szabolcs 2022-01-07 at 16:36
Miért lenne ez “nagyon” – pl: a hazai hadiipari vállalkozások magánosítási szándékánál – ÉRZÉKENYEBB téma?
A fogyatékkal élőket senki sem utasítja el, meg volt és meg van a helyük a társadalomban, melynek, mivel meg van hozzá az állami intézményi háttér, hasznos tagjai is lehettek és lehetnek.
Vagyis a társadalom mindig is elfogadó és toleráns módon tudomásul vette, hogy vannak mozgássérült és szellemileg korlátozott “abnormális” egyedek a többiek között.
Akik fizikai, szellemi korlátaik miatt, nem képesek oly mértékben a társadalmi munkamegosztásban részt venni és a közösség hasznára lenni, mint a “normálisak”.
(Persze a “normálisak” között is megbújnak a nem látható jegyeket viselő szociopaták, liberálisok és bolsi-nácik, akik mind a saját elképzelésük szerint – SAJÁT HASZNUKRA – akarják átalakítani, érzékenyíteni a társadalmi többség szokásait, hagyományait, hitét, netán történelmét.)
Az érzékenyítés, még ha integrációnak nevezzük is, kétélű fegyver.
Jobban szolgálja azok érdekeit akik forgatják, mint azokét akik nevében előhúzták.
De mindenképpen azok – anyagi, morális, társadalmi – kárára van, akik ki vannak zárva a szemitizált (kiválasztott), érzékenyítés által érdekközösségé formált, társadalmi rétegből.
A Rejtett Kincsek Down Egyesületnek nem csak a fogyatékos gyerekek ellátásának szakmai céljai vannak, ha jenki mintára “kommunikációs és fundraising” vezetője is van.
Nyilván való, hogy a szervezetnek növekedési-gazdasági érdekei is vannak, netán monopóliumra törekedhet.
Tudja nem egy adománygyűjtő szervezetről hallottam, amely a meghirdetett cél – nigériai iskola, kórház építés – helyett kaszinó építésbe, floridai ingatlanba fektetett.
Mint fentebb írtam a társadalom mindig is elfogadó és toleráns módon tudomásul vette, hogy vannak fizikailag és szellemileg abnormális tagjai és gondoskodott róluk.
Szerintem a kommentelők között nincs olyan aki ne segítene át valakit a zebrán, legyen az vak, öreg vagy egyszerűen bátortalan.
Olyanról viszont igen, hogy a fogyatékos a normális polgárt a metró elé lökte.
Tehát ezt kár volt felhoznia, mint ahogy a munkahelyi elfogadottságot is. Voltak sérült, mozgáskorlátozott kollégáim és diáktársaim, megítélésük kizárólag teljesítményüktől függött.
Megjegyzem tapasztalataim szerint szükségleteik megszerzésében, ellátásában maximális önállóságra törekedtek, nem környezetük általi kiszolgálásukra.
Helyes meglátásnak találom, hogy felhozta a munkabaleset sérültjeit és az időseket, hiszen ők is fizikailag és esetenként szellemileg korlátozottak.
Ha esetleg az ő sorsuknak, társadalmi megítélésüknek és elfogadottságuknak is áldozna egy cikket, megköszönném.
Különösen a vidéken egyedül élő, budapesti gyerekkel rendelkezők, Down szindrómás gyerekeknél sokkal számosabb rétege esete érdekelne.
Esetleg a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványhoz is benézhetne, töménytelen pénzzel rendelkeznek, a társadalmi szokások átideologizálására.
Szabolcs
2022-01-07 at 16:36
Utoljára kommentelek saját cikkhez, mivel azonban ez nagyon érzékeny téma, írok néhány kiegészítést:
1. A fogyatékkal élő embereket senki nem akarja “tömbökbe” szervezni, vannak érdekvédelmi szerveik, hála a jó égnek.
2. Meglehet, hogy az “elfogadás”, “tolerancia”, “érzékenyítés” kifejezések gellert kaptak a vadliberális lobbik miatt, mégis úgy gondolom és kiállok a mellett, hogy szükség van a fogyatékkal élő emberek elfogadására és integrálására érzékenyíteni. Ezt támasztja alá egy-egy komment, ahol olyanokat olvastam, hogy “A fogyatékos ember nem egészséges ember. A fogyatékosság egy abnormális állapot. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor ugyanott vagyunk mint a homoszexualitás elfogadásával. Nem szabad, hogy a társadalom egészséges része elfelejtse, hogy hol a határ a normális és a nem normális között.” – Nos, tény, hogy a fogyatékosság a normálistól eltrő vagy abnormális állapot. Bár vitatkozhatnék a PC jegyében a szóhasználattal, de nem fogok, mert egyáltalán nem arról szólt a cikk, hogy ne mondjuk ki a fogyatékosságról vagy rendellenességről, hogy micsoda, hanem arra vonatkozóan beszélnek a szakemberek az érzékenyítésről, hogy ne féljünk az ilyen emberektől és ne közösítsük ki őket. Itt nem az LMBTQ-lobbi agymenéséről van szó, hogy a férfi lehessen nő és az átműtött férfiak lehessenek női sportolók. Senki nem írta azt, hogy pl. a vak ember is lehessen buszsofőr vagy autóversenyző. Egyszerűen arról beszélnek, hogy ha valaki meglát az utcán egy vak embert, aki át akar kelni az úttesten és nincs hangjelző a villanyrendőrön, akkor ne hagyja ott, hanem kérdezze meg, hogy segíthet-e. Hogy ez plusz jogosultságot jelent a fogyatékkal élő ember számára? Kétlem. Nem is erről szólt a cikk.
3. A jelenlegi kormány rengeteget tett és tesz azért, hogy ezek az emberek is dolgozhassanak. Támogatja a foglalkoztatásukat. Ez azért is fontos, hogy ne segélyen, magukat értéktelennek érezve tengődjenek, hanem legyen lehetősüüg az önállóságra. Itt is fontos az érzékenyítés, hogy az egészséges munkavállaló ne azt érezze a munakhelyén, hogy a fogyatékkal élő társa előnyöket élvez, hanem legyen képes kooperálni és kollegálisan viszonyulni hozzá. Ez nem többletjog, hanem annak a támogatása, hogy lehetőség szerint ne az államnak vagy közintézményeknek kiszolgáltatottan éljenek ők sem.
4. Ajánlok egy gondolatkísérletet az “abnormalitás” és a “kinek hol a helye” jegyében. Ne adja az ég, hogy ilyen történjen, de az élet kiszámíthatatlan. Ha valaki nem fogyatékkal születik, hanem pl. balesetet szenved és maradandó károsodás éri, ami lehet pusztán testi, de akár nem látható, értelmi károsodás is, magyarázza már el neki, hogy ő innentől kevesebbet ér. Vagy aki megörekszik és demens lesz, magyarázza el neki, hogy nem teljes jogú tagja a társadalomnak és örüljön, hogy nem rugdossuk ki az autók elé. Esetleg magyarázza el annak a szülőnek, akinek betegen születik a gyermeke, de midnent megtesz érte, hogy ne is erőlködjön, mert az ő gyereke örüljön, hogy nem fojtották bele a méhlepénybe. Így már nem is annyira könnyű ítélkezni, ráadásul nem is szabad.
Engem őszintén nem érdekel, hogy ezt a szervezetet külföldről finanszíarozzák és hogy civilek. Egy jó ügyért álltak ki, nem ők kerestek fel engem, hanem én kerestem fel őket, mivel értékes, amit tesznek. Azt gondolom, hogy igenis szükség van arra, hogy elfogadóan és támogatóan tekintsünk a bármilyen oknál fogva csökkent képességgel rendelkező emberekre. Senki nem mondta, hogy pozitív diszkrimináció jegyében tegyék őket vezető pozíciókba vagy tegyék be őket más emberek állásába. Arról van szó, hogy adjuk meg nekik a teljes élet lehetőségét és ezt támogassuk. Éppen ezért a cikk címee nem arra utalt, hogy érzékenyedjünk el mindenki és minden csoport iránt, hanem tegyük rendbe a dolgokat és az igazán fontos ügyek kerülejenek előtérbe.
Nem támogatom az LMBTQ-propagandát és egyáltalán nem érdekel, hogy ki kivel akar szexelni. A szexuális orinetáció egy olyan tulajdonság, amit valaki vagy megoszt másokkal, vagy nem. A testi sérülés viszont szembe jön, mint a vakság, a siketség, mozgásszervi betegségek vagy hiányok, vagy a csökkent értelmi képesség. Ezek meghatározzák egy ember lehetőségeit az életben, míg ezzel szemben a szexuális orientáció nem igazán. Szóval utoljára írtam, csak az ügy kedvéért, hátha így érthetővé válik, hogy ez egy liberális lobbitól független közügy, ami fontos. Aki még mindig nem érti, annak javasolok egy fél nap kerekesszékezést a fővárosban vagy vidéken, vagy kösse be a szemét és próbáljon közlekedni a városban. Nem hiszem, hogy sikerrel jár majd…
Namond
2022-01-07 at 15:43
Szabolcs 2022-01-07 at 09:26
Drága kommennttárs,
A cikk címének és tartalmának semmi köze kamugeli polgártárs bármiféle közmegbízásra alkalmatlanságához, képmutatásához és hazug választási ígéreteihez.
A cikk címe, nem az Ön által vélelmezett tartalomra “az érzékenyítést a fogyatékkal élőknél kell kezdeni” utal, hanem szó szerint (a normál társadalomba) integrációjukra.
Ez megoldott, a társadalom részére hasznos és öngondoskodó életet élhetnek.
Tanulhatnak, dolgozhatnak, házasodhatnak és saját gyermeket (sajnos kivételről nem tudok, pedig kellene) nevelhetnek.
Arra meg aztán végképp nincs szükség, hogy az Ön értelmezése szerint a fogyatékkal élőket bárki is érzékenyítse, mivel az mindig valamik és valakik ellen, valamely szlogen mögött megbúvó valakik érdekében történik.
Ezek a valakik, az “elnyomott” kisebbség nevében, a nekik juttatott többlet jogokat akarják saját céljaikra felhasználni normális többség ellenében.
Hollandia az LMBTQ (és femináci, zöldkommandó) írások, kiadványok európai üzleti központja.
Számukra (üzleti vállalkozások) Közép-kelet Európa egy telítetlen piac ahova be kell törni, kerüljön is az bármibe az ott élőknek.
Nem voltunk meg jól a hazai b.zijainkkal és l.szbijeinkkel, feministáinkkal a nyugatról beszivárgó LMBTQ érzékenyítés nélkül?
Kellett nekünk a bíráink közel 20 évig tartó (Európa Tanács szervei általi – jurisztokrácia típusú) szervezett érzékenyítése a bíróképző akadémián?
Hiányzik a fogyatékkal élők agresszív tömbbe szervezése?
Így is többlet jogokkal rendelkeznek a közlekedés – pl autóvásárlás, parkolás – foglalkoztatás – kedvezményes járulék fizetés -, stb területén.
A jurisztokratikus állam – NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
https://fejlesztesiprogramok.uni-nke.hu › document
Orientál
2022-01-07 at 15:42
Kíváncsi vagyok ehhez a fogyatékos emberek szervezeteik mit szólnak?
Garabonciás
2022-01-07 at 11:03
Szabolcs! Szerintem rád is hatással volt az érzékenyítés, csak éppen nem tudatosult még benned. A fogyatékos ember nem egészséges ember. A fogyatékosság egy abnormális állapot. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor ugyanott vagyunk mint a homoszexualitás elfogadásával. Nem szabad, hogy a társadalom egészséges része elfelejtse, hogy hol a határ a normális és a nem normális között.
A Down Alapítvány (külföldről támogatott NGO!!!) projektjei látszólag teljesen ártatlanok, de titoknban ezek mind az érzékenyítésről szólnak. Ezt nem szabad korlátlanul engedni. Nem véletlen, hogy a támogatók között a Göncz Árpád Alaptíványtól kezdve az AmChamen keresztül a Norvég Alapig mindenki ott van.
Azzal teljesen egyetértek, hogy Karácsony alkalmatlan a főváros vezetésére, de nem feltétlenül azért, mert nem sietteti az akadálymentesítést. Jól emlékszem arra, amikor MEOSZ a hátán pörgött, amikor Tarlós kimondta, hogy a mozgáskorlátozottak aránya csak ezrelékekben mérhető, tehát felesleges mindent akadálymentesíteni. Én Tarlóssal értek egyet, de ettől még a Karácsonnyal szembeni kritika is abszolút igaz.
Antónia
2022-01-07 at 10:32
Tökéletesen igaz és humánus a szerző álláspontja.
De a fogyatékkal élők nevelését és oktatását végzőket sem kellene havi 5000,- Ft-os (ÖTEZER Ft./hó) pótlékkal megalázni, hiszen ők azok, akik a lehető legteljesebb életvitelre készítik fel a rászorulókat.
Úgy látszik, hogy az orvosminiszter szakmai önteltsége erre már nem terjed ki. Csak az amúgy is védett környezetben dolgozó egészségügyi hősök fontosak. A gyakran veszélyeztetett gyógypedagógust a káschleri főhatóságnál ott egye meg a fene.
Tuti
2022-01-07 at 09:59
Munchenben, a nem sulyos fogyatekkal eloknek a Siemens berel egy nagy hazat, akik ott laknak (kulon nagy szoba mindenkinek), gondoskodnak magukrol (felugyelettel, biztos ami tuti) es jarnak melozni a Siemensbe!
nekem tetszett ez a rendszer…
Szabolcs
2022-01-07 at 09:26
Szerintem senki sem beszélt arról, hogy a fogyatékkal élő gyerekeket együtt kell oktatni az ép gyerekekkel. Itt egy olyan játszóházról van szó, ahol spec körülmények között lehetnek együtt a gyerekek,nem pedig arról, hogy a normál oktatási rendszerű iskolákba szeretnék járatni a speciális nevelési igényű gyerekeket. Egyébként kevesebb szó esik róla, de például a szimplán testi fogyatékkal élő gyerekek akadálymentes közegben hadd járjanak már normál iskolába, aki pedig értelmi fogyatékkal született vagy él, azok számára vannak spec intézmények. Az ADHD vagy az autizmus pedig spec probléma valóban, de pontosan arról írunk, hogy nekik nem megfelelő a normál oktatáso rend. Vagy lehet, hogy nekem vannak szövegértési problémáim?
+ egy megjegyzés: a cikk címe éppen azért lett az, hogy az érzékenyítést a fogyatékkal élőknél kell kezdeni, mert a kedves főpolgármesterünk és a magyar baloldal melldöntegve tűzte ki a pride zászlót a városházára, de azon egyikük sem gondolkodott, hogy akár csak egy kerekesszékkal végig lehet-e menni a főváros utcáin úgy, hogy ne szoruljon az illető mások segítségére? Mert egyébként sajnos ez sem megoldott, nem általános.
Garabonciás
2022-01-07 at 09:09
Teljesen egyetértek Namond véleményével. Szerintem sem kell szabad tovább erőltetni a fogyatékosok integrációját, mert már így is többletjogokkal rendelkeznek. A fogyatékosok nem teljes értékű emberek és ezt nekik is el kell fogadniuk. Ugyanúgy, ahogy egy férfi ne álmodozzon arról, hogy gyereket szül, egy értelmi fogyatékos se akarjon egy olyan iskolába járni, ahova egészséges emebrek járnak!
sorry
2022-01-07 at 09:05
Nem értem, miért kell a fogyatékosokat a normál képességű gyerekekkel együtt oktatni, nevelni? Az csak a jobbik eset, amikor nem tud lépést tartani a gyógypedagógiára szoruló gyermek, de vannak még olyan helyek az országban, ahol gúny- és nevetség tárgyává is válnak. Arról nem szólva, hogy egy nevelőnek kell kézben tartani az egész osztály képzését, fegyelmezését. A tehetségeket kibontani, leterhelni a képességeiknek megfelelően, a normál képességűvel ütemesen haladni, a gyengébbeket segíteni, felhúzni, sikerélményhez juttatni, lépést tartani az anyaggal. Aki ezt kitalálta? Magyar Bálintnak kellene ezt a munkát végezni és abból a pénzből megélni, amit ezért az elégedett szülők megszavaznak neki.
Namond
2022-01-06 at 20:27
Ritó Szabolcs a cikk címe félrevezető.
A fogyatékkal élők integrációja szerintem megoldott, Ön szerint nem?
Sőt a szellemileg visszamaradottak normál oktatásban taníttatásának, magyarbálinti ostobán liberális intézkedés továbbélése, meglehetősen mainstream jelenség.
A magyarbálinti túlzó és erősen káros a fogyatékosok lelki fejlődésére, hiszen a teljesítmény orientált és versenyszellemet fejlesztő oktatási rendszerben igen kevés sikerélményhez juthatnak.
Kivéve, ha eltörlik a jelenlegi követelmények rendszerét és az okosoknak bekötik a szemét és a száját, az ügyesek és fürgék lábát kezével összekötik és az erőseknek vasgolyót kell cipelniük.
Tuti
2022-01-06 at 19:51
100%ig egyetertek!
Erdekes,h pont a liberalis Budapesten, Demszky nem oldotta meg a metrok hasznalatat mozgasserulteknek es a libsi magyarbalint nem oldotta meg a siketek erettsegijet!