Aki szerette a Monty Python poénjait, aki nagyokat derült a Brian életén és a Gyalog galoppon, annak biztosan nem kell bemutatni John Cleese-t. A Waczak szálló nagy nevettetője azonban már régóta rossz útra tért, nem először merészeli ugyanis angolként megjegyezni, hogy ez a mostani Anglia nem egészen ugyanaz, ami volt korábban, és London már nem nevezhető angolnak. Láthatóan a rejtett és begyepesedett fasiszta bújt elő az idős komikusból, és ha már a műfajnál tartunk, az inkább tragikomédiának tűnik, hogy egy angolt azért támadjanak, mert angolnak szeretné megtartani a hazáját. Meg is kapta a rasszista jelzőt azért, mert zavarja, hogy a bevándorlás teljesen megváltoztatta Angliát és fővárosát, és rengeteg elfogadó liberális köpköd most rá. Elég borzasztó dolog egy letűnőben lévő világ embereként tekinteni John Cleese-re, akinek bűne csupán az, hogy idős emberként és angolként számára az volt az élhetőbb világ, amikor még nem kerültek kisebbségbe Londonban a fehér emberek és nem változott meg a tipikus angol kultúra. Vajon hány átlagember érezheti ugyanezt szerte Nyugat-Európában?
John Cleese nem először írja ki gondolatait, hiszen már 2011-ben sem tetszett neki a hazájában végbemenő tendencia, azonban most május végén újból üzent a nagyvilágnak egy tweet-ben, ez pedig kiverte a biztosítékot a píszí nagyágyúinál. Gondoljuk csak végig, mekkora aljasságot követett el a szenilis vénember, hiszen tősgyökeres angolként arra az országra büszke, melynek a múltban érdekes módon angol mivolta domborodott ki. Holott büszke lehetne arra is, hogy jelenleg London lakosságának több, mint a fele már nem született angol, hanem bevándorló, bizonyos helyeken nem a cockney akcentus a nyerő, hanem egy-egy arab, vagy pakisztáni nyelvjárás, és gombamód nőnek ki a földből a mecsetek is. Egy angol úriember az ilyesmin nem horgadhat fel, vagy ha ezt teszi, akkor idejétmúlt fasiszta, aki nem érti az új trendeket. Így viszont láthatóan nem várhat más Nagy-Britannia egyik leghíresebb komikusára, mint össztűz. Ezt a golyózáport Cleese meg is kapta, hiszen a polkorrekt The Guardian színes csapata és a hozzájuk csatlakozó falka dühödten csaholva rontott az idős színészre.
Forrás: John Cleese Twitter-oldala
John Cleese közel két héttel ezelőtt írta ki a fenti gondolatokat, melyek kiverték a biztosítékot liberális körökben. Az angol színész ebben a tweetben közölte, hogy már több évvel ezelőtt úgy vélte, hogy London többé már nem egy angol város, majd hozzátette, hogy azóta a külföldön élő barátai is megerősítették a megfigyelését, így szerinte kell lennie benne némi igazságnak. Emellett leírja még, hogy London volt az az Egyesült Királyság-beli város, amelyik a legmarkánsabban állt ki az EU-ban maradás mellett, nyilván nem véletlenül.
Nem meglepetés az sem, hogy Sadiq Khan, a pakisztáni származású londoni polgármester ugyancsak nekiment Cleese-nek, hiszen szerinte a különbözőség London legnagyobb erőssége. Nyilván azokra a savas és késes támadásokra gondolt, melyek elharapóztak Londonban, de az is valószínű, hogy az az adat jutott eszébe, mely szerint a késes támadásoknak a 73 százalékát nem fehérek követik el. Az is a sokszínűség erejét mutatja, hogy a tömegesen erőszakoló bevándorló bandák fehér kislányokat gyaláznak meg, és az áldozatokat, vagy az ő érdekükben fellépő angolokat hurcolják meg. Tommy Robinsonról többször is írt portálunk: az angol fenegyereket olyan börtönbe zárták tavaly, ahol csupán a börtönmecsetet láthatta levegőtlen cellájából, és a 70 százalékban muszlim rabok az ablaka előtt masíroztak minden nap és köpködték, gyalázták, ő pedig közel húsz kilót fogyott a baráti közegben. Ne feledjük: mindez a sokszínű Angliában történt, Robinson bűne pedig az volt, hogy az erőszakoló bandáról akart forgatni az utcán.
Egy biztos: manapság megbocsáthatatlan bűn Nyugat-Európában kiállni a hagyományok, az évszázadok alatt felépített kultúra mellett, az pedig egyenesen pokoli dolog, ha valaki szembeállítja ezeket a hagyományokat a jól láthatóan zsákutcába vezető multikultival. Olyan brutális a véleményterror, hogy fehér emberként büszkének lenni a saját kultúrára elfogadhatatlan rasszizmust jelent. John Cleese-t azzal támadták megvetően, hogy elköltözött tavaly a Karibi-szigetekre, tehát ugyanúgy bevándorló, és amúgy is, mit képzel magáról. Érdekes azonban azt is megjegyezni, hogy Cleese nem terrorizálta a helyieket, nem lopott, rabolt, erőszakolt, hanem elfogadta a helyi kultúrát és nem akarta azt megváltoztatni. Emellett elismerően szólt róluk, és semmilyen rasszizmus nem volt a szavaiban:
John Cleese szerint az egyik legszebb sziget, ahol valahova volt. A kapcsolatok a rasszok között abszolút remek. Az emberek nagyon kedvesek.
Átlagemberként főleg lehetetlen szembeszállni ezzel a habzó szájú őrülettel, azonban láthattuk nemrégiben azt is, hogy a híres embereket is szétszedik, ha csak utalni mernek arra, hogy a multikulti előtti időszak nekik jobban tetszett, mint a mostani, dögkútba való szivárványmese. Ehhez pedig nem kell szélsőjobboldalinak lenni, ahogy John Cleese esete is mutatja, hiszen ő liberális demokrata. Szemléltető példa Alain Delon esete is, aki hasonló gondolatokat képviselt az általa szeretett korábbi Franciaországról, ezért még azt is megtámadták, hogy életműdíjat vehessen át. Az ügyről a PestiSrácok.hu is írást közölt.
Azt sem lehet mondani John Cleese-re, hogy álszent lenne: kitart évek óta a véleménye mellett, és mivel elege lett Londonból – melyet élhetetlennek tartott -, ezért elköltözött. A pakisztáni származású londoni polgármester pedig valamit mégsem csinálhat olyan jól, mert a komikuson kívül mások is ezt az utat választották. Szinte hihetetlen, de szomáliai bevándorlók visszaküldték Afrikába a gyermekeiket, mert olyan veszélyes a város; állandóan késes támadásokkal kell szembesülniük, és véleményük szerint London nem az a hely, ahol egy tinédzser nyugalomban felnőhet. Ha Afrika békésebb, mint London, akkor nagy lehet a baj. Itt tart a muszlim Sadiq Khan sokszínű londoni tündérmeséje.
Mi lesz Nyugat-Európával, ha kihalnak a nagy öregek? Tényleg lehetséges, hogy már senki sem fogja elmesélni, hogy milyen volt régen, és senki sem emlékezteti majd a következő generációkat, hogy a mostani világ nem feltétlenül a megfelelő és az egyetlen út? A normalitás pedig nem a törpe kisebbség többségi társadalomra erőltetett beteg világa.
Forrás: Paul Joseph Watson Youtube-oldala, bbc.com, theguardian.com, independent.com; Vezető fotó: dailytelegraph.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS