A nagy hitelminősítők megrendelésre dolgoztak?

Múlt héten minősítette fel a Standard & Poor’s Magyarországot, és most elképzelhető, hogy pénteken a londoni székhelyű, Fitch nevű társaság is kegyeskedik ezt megtenni. Legalábbis ezt valószínűsítik hazai piaci elemzők. Alapvetően azonban mindegy, hogy mit gondolnak rólunk, hiszen a piac sokkal pozitívabban ítél meg minket, mint a „nagy hitelminősítők”. Azonban nem árt tudni, hogy ezeknek a hitelminősítőknek olyan nemzetközi liberális körök a megrendelői, akiknek nem tetszik az Orbán-kormány.

Az esetleges felminősítéstől nem kell különösképp meghatódni, hiszen jelenleg a piaci országkockázati besorolásunk, az úgynevezett CDS-felár nem egy fokozatú felminősítést tenne lehetővé, hanem akár kettőt. Egyébként nem árt emlékeztetni, hogy éppen az elszállt CDS-felár volt az, amivel a devizahiteleseket lerabolták. Mert a felvett frankhitelek mellé odabiggyesztették az országkockázati felárat, és így egy magánszemély olyan okból fizette a megugrott tartozást a nemzetközi tőkének, amiről vajmi keveset tehetett. Például egy debreceni magánembernek mi köze volt ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya 2008-ban csődbe vitte a magyar államot?

Kétéves halogatás

A Fitch már két éve halogatja a döntést a magyar adósság besorolásáról, és legutóbb már egészen nevetséges indokkal halasztotta el felminősítést. Érvként hozták fel többek közt a „gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát”, ami kifejezetten érthetetlen kifogás. Vajon mit jelenthet ez? Most komolyan: a magyar gazdaságpolitika lenne kiszámíthatatlan? Amikor a kormány évekre előre megállapodik a szakszervezetekkel a béremelés üteméről, vagy a lakásépítés kedvezményes áfájának megszűnését másfél évvel korábban előre bejelenti a pénzügyi kormányzat. Nem arról van esetleg szó, hogy nem a Fideszt szeretnék hatalmon látni, hanem valamely más pártot? Vagy Soros György és baráti köre gondolja úgy, hogy nem vagyunk méltóak egy magasabb osztályzatra?

Na ne már! Zimbabwe velünk egy szinten

Ám rendben van! Ha nem akartak felminősíteni minket, akkor nem akartak. Elvoltunk nélküle. De akkor miért csinálták végig időről időre ezt a cirkuszt? Jó előre bejelentik, hogy majd dönteni fognak, majd döntenek, és sajnálattal közlik, hogy bár szépek az eredményeink és a kilátásaink pozitívak, ám most mégse minősítenek fel. Legközelebb majd talán, de most még nem. Szépen vállon veregetnek minket, majd jól kinevetnek a hátunk mögött. És ez így ment éveken át.

Ezt az egészet csak azért csinálták, hogy ócsároljanak minket. Csúnya szóval élve: „szívatták Magyarországot”. A piacon azonban manapság már senkit sem érdekel, hogy ezek a cégek miről mit gondolnak. Magyarország besorolása náluk például hasonló, mint az afrikai Zimbabwéé. Azé az országé, ahol perpillanat éppen polgárháború van, óriási az infláció és tömeges a munkanélküliség. Azért nálunk ennél valamivel csak jobb a helyzet. Bár a magyar ellenzék manapság rákapott az erőszakos fellépésekre, vagyis inkább az ezzel való riogatásra.

Mindegy is: a lényeg, hogy Magyarország piaci megítélése ennél sokkal jobb, és a pénzügyi partnereink figyelmen kívül hagyták a Fitch, a Moody’s vagy az S&P elemzéseit. De őket is meg kell érteni, hiszen valamiből élniük kell. Politikai megrendelőik azok a nemzetközi liberális körök, amelyeknek nem tetszik az Orbán-kormány. A véleményüknek semmi köze nem volt ahhoz, hogy milyenek Magyarország gazdasági mutatói, vagy milyen a gazdaságpolitika minősége.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Justin Lane