Elszámolták magukat, elbuktak, építenek egy nagyobbat és újra megpróbálják. Miután egyértelmű kudarcnak bizonyult a német bevándoroltatási politika, még komolyabbat gyártanak belőle. Nancy Fraser belügyminiszter egyenesen a világ legmodernebb bevándorlási törvényét ígérte az álmélkodó német lakosságnak.
2015 óta hiába jelent meg évente Szlovénia lakosságának megfelelő bevándorló Németországban, csak nem akartak megoldódni azok a bizonyos munkaerő-problémáik. A 85 milliós plusz ki tudja mennyi nyilván nem tartott migránst vendégül látó Németországban jelenlegi 46,4 millió fő dolgozik. Legendás matematikusaik pedig most úgy kalkulálnak, hogy a számuk 2040-ben 41,9 millióra, 2060-ra pedig akár 35,1 millióra is csökkenhet.
Magyarán: hiába növekszik Németország lakossága, hiába a rengeteg bevándorló, a szakképzett és hasznos munkaerő folyamatosan csökken. Német haditerv: még több bevándorló.
A 2. vh után született baby boomer generáció nyugdíjba megy, a helyükre érkeztetett afrikaiak és közel-keletiek pedig jórészt teljesen haszontalannak bizonyultak. Elvétve dolgozik közülük bárki a nyílt munkaerőpiacon, szakképzettséget igénylő állásban. Persze kebabot szeletelgetnek, meg mobiltelefon tartozékokat is szívesen árulnak, de ahogy Magyarországon sem a Népszínház utca fűti a gazdaságot, úgy a berlini bazársor mágikus bővülése sem hozott semmit a konyhára.
De semmi baj, a megoldás nyilvánvaló: akkor még nagyobbat építenek. Évi 288 ezer külföldi, szakképzett munkavállaló beáramlásával kalkulálnak, természetesen Afrikából és a Közel-Keletről, hiszen ott köztudomásúlag azért képeznek világszínvonalon informatikusokat és agykutatókat, hogy azok Németországba költözve német GDP-t termeljenek.
A németek tényleg elhiszik, hogy a kenyai sors a német sors funkciója.
Ezért is kötöttek Kenyával migrációs megállapodást. Mert az majd ösztönzi a képzett munkaerő beáramlását Németországba. Igen, tényleg úgy képzelik, hogy Kenya, ahogy korábban szerződött partnereik, Grúzia, Moldávia, India és Marokkó kineveli, kiképzi azokat a fiatalokat, akik majd Németországban termelnek szakképzett munkaerőként.
Az egyetlen probléma Nancy Faeser belügyminiszter szerint, hogy a helyi hatóságok és vállalkozások egészének befogadóbb kultúrát kellene kialakítaniuk, hogy biztosítsák a hosszú távú maradás perspektíváját. Az évekig lengetett refugees welcome táblák és a piktogramokra igazított társadalmi párbeszéd, miszerint tilos gyerekeket és nőket erőszakolni, még akkor is, ha a tisztelt keleti férfiúra rájön a gerjedelem, nem volt elég ezek szerint.
Még több szeretet, még több népakarat kell, az majd elhozza végül a sikert.
Az megint egy másik kérdés, hogy a német ipar éppen menekül Németországból, így semmiképpen nem lesz szükségük ennyi új és szakképzett munkaerőre. Azt meg majd jó szokás szerint kitalálják, mit kezdenek a felesleges és terhes kisebbségekkel, de itt a részleteket az olvasó fantáziájára bízom. Az viszont biztos, amikor “örök fegyverbarátaink” számolnak és nagyobbat építenek, abból nekünk mindig bajunk származik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS