Ha 1920 körül lett volna Puzsér, talán nem történik meg Trianon
Puzsér Róbert meghallgatta Orbán Viktor beszédét a Kossuth téren a Békemenet után. Nem tudjuk, fogyasztott-e valamit előtte, de levonta azt a nagyívű következtetést, hogy a béke, amiről a miniszterelnök beszélt, az valójában arról szól, hogy Donyeck és Luhanszk Oroszországnak járnak, és a Békemeneten vonulók ezért vannak valójában az utcán. Puzsér már azt is kijelentette, hogy Ukrajna Trianonja Budapest, miközben a hatalmat akár erőszakos eszközökkel is megszerezni akaró Tisza ukrán kémekkel dolgozik együtt Ukrajnáért, Dobrev meg biztos, ami biztos, a határon túli magyarok ellen hergel megint, mivel most nincs lehetősége az emberek közé lövetni. De mindez lényegtelen, Donyeck és Luhanszk sorsa számít csak. Bárcsak a másik oldalon ennyire aggódnának Magyarország integritásáért és szuverenitásáért is. Vagy mi lett volna, ha köztünk jár Puzsér 1920-ban?
Ne értsen félre senki már az elején: nem az a baj, hogy valaki szolidáris egy háború sújtotta néppel, ami jelen esetben Ukrajna — az emberi együttérzés mindig rendben van, sőt, az lenne furcsa, ha nem lenne. A baj az, hogy ez a szolidaritás sosem terjed ki a saját nemzetükre, amit például fizikailag is fenyeget az a másik ország, aki mellett viszont kiállnak. De a mesebeli, már-már a paradicsom ígéreteivel csábító Donyeckért és Luhanszkért, az emberiség bölcsőjéért még ez is belefér, úgy tűnik.
Egyébként meg rendkívül érdekes tudatállapot lehet Ukrajna jövőjére gondolni egész nap, még a legintimebb pillanatokban is.
Amúgy tudták, hogy Ukrajna ellen dolgoznak azok is, akik azért szurkolnak, hogy ne legyen Budapesten békecsúcs? Hiszen ezek szerint – és akkor tanuljunk Puzsértól következtetéseket levonni – ezek az emberek azt szeretnék, ha még több ukrán ember halna meg, akiket papíron viszont nagyon szeretnek és sajnálnak. Szóval ha a tiszás szekta, és annak vezetői is a béke mellett állnának ki, akkor talán máshogy lennének már most a dolgok, sőt, talán Donyeck és Luhanszk sorsa is rendben lenne már. De lehet, hogy a háború soha nem is tört volna ki.
Egyébként Puzsérnak üzenem, hogy az a Magyarország, amit Trianon alkalmával szétszabdaltak, egy ezeréves ország volt, ellentétben Ukrajnával, ami 1991 előtt sohasem létezett független államként, sőt, Ukrajnának nincsenek történelmi területei, egy összerakott ország, ami rablással, meg ajándékozással bővült. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy itt Ukrajna főleg oroszok lakta 20 százalékáról van szó, Trianon pedig Magyarország 70 százalékát érintette, ahol magyarok éltek.
Félénken, „viccből” jegyzem meg, hogy annak idején a Nyugat semmit nem tett annak érdekében, hogy Magyarországot ne csonkítsák meg brutálisan (hiszen éppen ők tették), szóval ha valakit most nem első helyen foglalkoztat két emlegetett ukrán megye sorsa, akkor az a Nyugat példáját követi, nem? Az mondjuk megint más kérdés, hogy ők akkor tehettek volna valamit, nekünk pedig ehhez a háborúhoz nincs közünk, és valószínűleg sok beleszólásunk sem lesz a háborúzó felek megállapodásába. De azért érdemes ezen is gondolkodni.
Summa summarum, ha ennyire aggódtak volna a kommunisták, és a nagyhatalmak 1920-ban Magyarországért, még ma is középhatalom lehetnénk Európában. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mi lett volna, ha van egy Puzsér Róbert 1920 környékén, aki ugyanilyen tűzzel a lelkében kiáll hazánk mellett. Vagy mi lett volna, ha lett volna egy Magyar Péter akkor, aki ezt a büszke, tisztatekintetű tömeget az utcára tudja vinni?
Ja, várjunk… éppen azért alakult így, mert voltak ilyen emberek akkor is.
