A palesztinokról, akik szurikáták akartak lenni, de csak lemmingek lehettek
A "Jöjj és lásd" c. ruszki háborús eposzban van egy megrázó szcenárió. A színhely egy elpusztított kolhozfalu valahol a kietlen sztálini pusztaságban. A sárutcákon mocsokrészeg einsatzgruppés kotorékukránok és nácizubbonyt húzott kutyapárizsik mozognak. A település közepén roskadozó fatemplom, ami egy istentelen szudétanémet számára semmi másra nem jó, mint beterelni az oroszt és rágyújtani az egészet. Az infernális pusztulás origójából, a gyilkolásban megüdvözült emberi arcok közül, mint egy szarhurrikán belsejéből kiemelkedik egy különös férfi. Egy SS-tiszt, aki a tőzsdebrókerek profizmusával uralja a borzongásig eszkalálódó képtelen helyzetet, amelyben gyerekek őszülnek meg, mialatt a kivégzőosztag újra tölt, öregasszonyok üvöltenek süketnémán élettapasztalataik hiábavalóságának tudatában, a középkori körfreskók végtelen halálnemeit bámulva, egyenesen, és fogak nélkül a pokolból. De ez a rejtélyes férfi, ez az SS-Oberführer nem, ez az egykor daliás árja sziklaszilárd marad, és goethei egykedvűségével szemléli a lángoló embergúlák látványát. Egyetlen élőlény van, amit őszintén félt ebben az orgiában: egy törpe lajhármaki, ami a férfi vállán gubbasztva, nagy tükörszemeivel figyeli a pusztulást. És itt ér véget a megidézett kép. Mert teljesen mindegy, hogy lajhármaki vagy szurikáta, az ember ugyanaz marad, ez a teremtett lény az, aki változatlan. Ez a behemót, a világot felfaló rühes náci kutya, vállán a lájkmágnes szurikátával valójában nem más, mint a posztmodern európai előember prototípusa.
Mindezt persze csak azért gépelem le, mert igaz, hogy még tüntetést is szerveznek Budapesten a Hamász terrorszervezet „mártírjaiért” az ejrópai szélsőbalosok az izraeli követség elé, és az is, hogy ködös felháborodás követte a gázai határincidenst, de sem ez, sem a hatvankét halott sem tudta kiszorítani az általános hírmoslékból a pécsi szurikáta kínhalálát, ami ráadásul még vemhes is volt, nyasgem. Ez pedig nem jelenthet mást: gyengülőben van a KGB által megkonstruált Palesztina-sztori. Bár az illesztékek, a zárványok, a gegek még megvannak és működnek, már csak néhány morálböfögésre elég a „vérdízel”, valahonnan a tévé elől, az altájról, esetleg néhány tucat zsidózó kommentre, vagy néhány jelentéktelenebb, de még hisztérikus publicisztikákra, amelyekben a Schindler listájában megcsodált lágerőröket IDF-katonákra cserélik fel, akik gonosz vigyorral a mocskos, szemita lópofájukon a gázkamrákban cukrosbácsiskodnak, kibaszott csokisflódnikkal kínálgatják a millió könnyes szemű, pánarab kisgyereket. Persze mindezt csak azért, hogy végül mindenkiben összeálljon a kép: ezek a zsidók valójában azok a nácik.
A Hamász természetesen megtanulta az üzletmenetet, és az ilyen nehéz piaci helyzet még akkor sem zavarja meg, ha jelenlegi árfolyamesésben 1 szurikáta 62 palesztinnál is többet ér. Nekik ez még így sem rossz üzlet, higgyék el.
Mert tudják:a Pallywood-i passiósztorikban egyetlen követendő aranyszabály létezik: akkor győztél, ha a közönséged elhiszi, te vagy a vesztes. Az "áldozat" feltörhetetlen tabu a nyugat-európai társadalmak számára, ami előtt a józan ész azonnal, kérdések, ellenállás és válaszok nélkül teszi le egyetlen fegyverét: a valóságot.Hódol a "szenvedők" előtt, sőt jobban gyűlöli az "igazságtalanokat", mint maga az "áldozat", aki az "igazságtalanság" elszenvedője.Nyugaton (vagy a Nyugat felé) az, aki áldozatnak mutatja magát, annak feltétel nélküli az igazsága. Persze csak egy ideig, amíg eladható, úgymond csereszabatos.
Mert bármikor az internet sztárja lehet a bambuszdelíriumban elpusztult újszülött csokipanda, vagy kihalhat egy eddig teljesen ismeretlen vombatfaj. Akkor bizony vége a forradalomnak, egyszer minden széria kifut. Ennyire se számítanak nekik (nektek) ezek az “ártatlan” palesztinok. Az összes hisztérikus Grállovag csak önigazolásra, önimádatra használja fel a mindkét oldalon elterülő hullahegyeket.
Röviden: az "áldozatok" számára sincsen kegyelem itt, mert pont olyan jelentésnélküliek, mint azok az európaiak, akiket elpusztított Allah utcagyerekeinek gyűlölete, vagy azok a Belső-Afrikából felvonuló emberhordák, akiket végül a természet általános, mindenre kiterjedő közönyével hullámzó tenger mos partra Lampedusa luxuspanorámás privátstrandjain. Az összhatásba ők már nem zavarnak bele, hiszen a betanított, a Zöld-foki Köztársaságból még időben elszármazott személyzet éppen ezért van megfizetve, hogy még hajnalban, az anfetaminkúpoktól aranyeres Instagram-királynők ébredése előtt összegereblyézzék a tengerből felokádott holttesteket. Ilyen a posztmodern nyugati morál, amely áldozatait, de híveit is felzabálja. Azaz semmire nem jó, legfőképpen arra nem, amire eredendően megalkották: az emberi élet védelmére.
Ezért, aki ezt a fekete (tiltott) mágiát használja, aki beszáll ebbe a démoni véralgebrába, az velejéig romlott, gonosz, gyűlöletes, egy nagy rakás, átkozott lószar. A Hamász alapítása óta ezt, mint rést a pajzson használja fel, ez a taktikai repertoárjának alapja, ez “politikai” és “katonai” cselekvéseinek kiindulópontja.
Igen, az “emberi védőpajzs hadművelet” nem a South Park irrealitása, hanem a Hamász valósága. Küldj első vonalba karon ülő csecsemőket az anyjukkal, tudatlan gyerekeket, beteg és járni képtelen öregeket, tolószékeseket, mert a média imádja ezt, a fényképezőgépek csattognak, a kamerák forognak, a lehetőségtől hiperventilláló Jane Fonda-imitátor sajtós picsák pedig telesírják a világ összes kibaszott lapját, hogy ti kurvára ártatlanok vagytok, ti vagytok a jók. Fel kellene végre fogni, hogy a legkülönbözőbb gázai terrorszervezetek (Palesztin Iszlám Dzsihád, Hamász stb.) az európaiak számára egy teljesen ismeretlen háborút vívnak Izraellel és erre a hadviselésre erkölcsileg még nincsen felkészülve Európa egyetlen társadalma sem.
A helyzet a hatvanas évektől annyira szélsőségessé vált, hogy a háborúk aszerint fognak eldőlni, hogy ki képes megőrizni a cselekvőképességét, ki képes felülkerekedni az ellenség erkölcsi terrorjával szemben. És nincsen sok időnk felkészülni, most kell megváltozni, mert ami most Izrael jelene az lesz a mi jövőnk. Ezt jobb, ha tudjuk.
A Gázánál kialakult szituáció hátterében (pedig) a következő állt: már április 6-án a Hamász politikai vezetője, a szétálló fülű és kényelmetlenül Drakula-arcú Yahya Sinwar kimondta: "Eltöröljük a határaikat és testükből a szívüket kitépjük." Majd a Hamász különböző, a terrorszervezet érdekeltségeihez tartozó közösségi-felületein térképek jelentek meg az Izraellel közös határsávtól leggyorsabban elérhető izraeli házakhoz, iskolákhoz, szociális otthonokhoz. Nyilvánvaló céllal. Arra a tényre is kevesen emelték fel a fejüket, hogy egy magas rangú brigádvezető a Hamászból, egy bizonyos Salah Bardawil azt találta mondani egy május 16-i interjúban a gázai palesztin TV-ben, miszerint:
A konfrontáció utolsó szakaszában mártírrá lett hatvankét ember közül ötvenen a Hamász tagjai voltak."
A terrorszervezet hivatalosan is megerősítette, hogy a múlt hét hétfőn lezajló zavargások során meghalt „tüntetők” nyolcvan százaléka a Hamász kötelékeihez tartoztak, és egyáltalán nem voltak ártatlan civilek. Később más gázai szervezetek is bejelentkeztek az áldozatokért, sokaknak kellett ez az átkozott dicsőség.A Hamász vezérkara egy jól organizált és az saját szempontjukból sikeres propagandaműveletet hajtott végre. A Hamász a Gázai-térség egész területéről ingyenes szállítást biztosított a civileknek, beleértve a nőket és gyermekeket. A Hamász a támadásban való részvételért tizennégy dollárt fizetett fejenként vagy száz dollárt családonként, és ötszáz extra dollárt, ha valakinek végül sikerült megsérülnie. Ezenkívül arra utasította katonáit, hogy a határhoz civilnek öltözve érkezzenek, és mindegyikük egy-egy adott zóna irányítójaként feleljen a terv végrehajtásáért, úgy, mintha a saját terrorszakaszát irányítaná egy fedett műveletben. A show tömegstatisztája és közvetítője pedig a nemzetközi média volt. Ekkorra már az izraeli hadsereg pontos információval rendelkezett arról, hogy az erőszakos zavargások fedésében egy tömeges behatolást terveznek Izraelbe, azzal a céllal, hogy a közeli, a védett területeken élő civileket mészárolhassanak le. A Hamász mindezt "békés tiltakozásnak" nevezte, és a jelenlévő, és a másod, harmad, negyedkézből értesülő nyugati orgánumok törvényszerűen, a fentebb megfogalmazott vádak okán: hittek nekik.
A gyáva terroristák civileknek öltöztek (ez a leglényegük), az izraeli katonákkal ellentétben, akik azok maradtak, amik: katonák. Minden hazugsággal ellentétben nem az a helyes és morális cselekvés alapja, amit a gumierkölcsű amerikai holokausztmozikból, a nyálas, puhapöcsű, 68-as kollaboráns-generációtól megtanult az egész Nyugat. Mert az az ember, aki képes áldozatot hozni, és végső esetben képes, ha kell, ölni is, és semmit, még a felelősséget, a bűntudatot sem elhárítva, senkinek sem hazudva hajlandó a cselekvés első vonalába helyezni önmagát azért, ami az övé, amiért felelősséget vállalt, az erkölcsileg győztes lehet és megőrizheti cselekvőkészségét. Európának egyetlen lehetősége van, ha élni akar: vissza kell szereznie az erkölcsi cselekvőképességét. Ez létfontosságú a jövőnk szempontjából.
A végső tanulság pedig egykedvűen nyomasztó: a palesztinok szurikáták szerettek volna lenni, de hála saját vezetésüknek és a nemzetközi, nyugati nyilvánosságnak végül mégiscsak lemmingek maradtak. És igen, én is tudom, hogy undorító hely ez a világ, de meg kell ismernünk és meg kell tanulnunk túlélni benne.
PS/SZDM, WSJ; Fotó: elintra.com.ar
