Ismerjék meg Ahed Tamimit, a palesztin terrorbiznisz feltörekvő tinisztárját!
Mindenki imádja a gyerekszínészeket, ugye? A gyermek-szépségversenyeket is, nem? Főként degenerált szüleiket, akik emberi pajzsként használják fel világraszült kölykeik testét, mondván: ne bántsanak gyerekkel vagyok! Na, Nariman Tamimi, Ahed édesanyja (ezt a kategóriát jelentősen beerősítve) elindította minden palesztinok legújabb terrorceleb-csemetéjét a közösségi oldalak megosztáscunamijában, egy keskeny szeletet kimarkolva a fészbúkorientált áldozatpiacból. A vörös hülyelány története tökéletesen megfér a karrierszingli önfetisizmus sajnálatpillanataival, továbbá kellemes trashélmény és a korai klimaxot beindító igazságszérum a sztárbákszlatte mellé a jelen és a jövő forradalmárainak. A körülbelül húsz perces videó ismét bizonyítja szerkesztőségünk cionista összeesküvőinek régi igazságát: a palesztin nem egy nép, hanem egy választott foglalkozás. A gyerek pedig bevethető fegyver, azaz „weapon of choice”.
SZERENCSÉS D. MÁRTON – PestiSrácok.hu
Ahed az anyja és egy unokatestvére buzdítására (értjük is meg nem is, hogy miért nem ők maguk vitték véghez-e hősies tettet) megköpdösött, megrugdosott egy izraeli járőrt (amiben nincsen semmi különös, mert ez napi rutin arrafelé). Majd ez a gyáva hiéna, a celebanyák lájkéhségével feltüzelt szülőnő, tovább fokozta az egyébként is szekunder-szégyent kiváltó szituációt. A „még több pénz” örökbecsű proliszentenciájának reményében azt parancsolta a kóborkutyaként behergelt lánypalesztinnak, hogy küldjön „üzenetet a világnak”. Küldött is. Valamiféle rituális beavatás, felnőtté-avatás lehetett ez a család részéről – amit nevezzünk inkább terrorklánnak, mert olyanok ezek, akik az izraeli börtönökbe, vagy jelöletlen sírokba, katonai hullaházakba szülik gyerekeiket a Fatah által ígért szociális juttatások reményében.
Amint ez látható a fészbúkra posztolt videóban is. Ahed egy pillanatra ugyan elbizonytalanodik, de aztán a vállalt szerepéhez felnőve, beszédet intéz a világ népeihez és elnyomók nélkül tengődő forradalmáraihoz, illetve azokhoz, akiket még érdekel a sztárbáksz-látte mellé fogyasztható, de zuhanó nézettségű palesztin szenvedéspornó. De Ahed felhívását értelmezhetjük egyfajta álláshirdetésként is. A tanulság: bárkiből lehet palesztin, csak egy kicsit akarni kell. A 16 éves csaj „spontán indíttatásból” memoriterszerűen sorolja fel a közelmúlt „késeléses” és „vértanúságot-kereső” akcióit. Szülője, aki bevethető fegyverként kezeli méhe éretlen gyümölcsét, nyilván büszkén hallgatta, ahogy a kis nebuló felmondja a dzsihád szentleckéjét.
Idézet a kishögytől:
Bárcsak mindenki részt venne a demonstrációkon, mert ez az egyetlen módja számunkra, hogy eredményeket érjünk el. A mi erőnk a köveinkben van. Bárcsak mindenki összefogna a világon, hogy egyesíthessük és felszabadíthassuk Palesztinát. Trumpnak felelősséget kell vállalnia a meghozott döntéséért, bármi is legyen a palesztin reakció, legyen szó késelésről, mártírságról, öngyilkos merényletekről. Mindenkinek tennie kell valamit, így egyesülhetünk és eljuttathatjuk üzenetünket a világnak és eredményeket érhetünk el, ami Palesztina felszabadítása. Ez Allah akarata.
Már két évvel ezelőtt részletesen megírta a The Tower c. havilap, hogy Ahed muttija, Nariman Tamimi évek óta a terrorizmus hangos támogatója. Amikor az úgynevezett késes (kis)intifáda 2015 őszén megkezdődött, a palesztinnő fészbúk-kommentben, ábrákkal mellékelt utasításokkal látta el azokat, akiknek késelgetni támadna kedvük. A hevenyészett grafika alapvető anatómiai ismertető, amely azt hivatott bemutatni, hogy az egyszeri merénylő hová céllozzon, ha gyilkolni akar, márpedig akar. A gyerekgyilkosság sem volt számára tabu (inkább követendő példa): 2016 júniusában egy Ahedhez hasonló tinipala egy 13 éves, alvó izraeli lányt szurkált össze és ölt meg, akit aztán a „palesztin közösség” (a helyi szokásoknak megfelelően) hősként, mártírként ünnepelt. Allah biztos örült, hogy magához vehette a kis Mohamed életét, és bevezethette háremébe: a kérdés már csak az, hogy a srác tudott-e valamit kezdeni azzal a sok szép szűzzel. A „mártírsághoz” soha nem lehet fiatal az ember, ugye. Ahed anyja nem volt rest, azonnal posztolt az eset után (egy másik Tamimi klántag fészoldaláról megosztva), amelyben nem győzték dicsérni, felmagasztani a gyerekgyilkos gyerek „Moha” tettét.
Később, újabb posztjában számos ismertebb nőpalesztin, már befutott terrorcelebet is követendő példaként, megistenült lázadóként emlegetett, egyenesen legendát gyártva gyávaságukból; ezek a terroristák 55 izraelit gyilkoltak meg, köztük 21 gyermeket, és több mint 300 embert sebeztek meg mártírakcióikban.
A Nariman Tamimi posztjaiban invokált négy terrorkutyát Ahed jól ismerheti. Az egyik ugyanis szeretett nagynénje, Ahlam Tamimi, aki 2001 augusztusában részt vett egy étterem pokolgépes robbantásának közvetlen előkészületeiben Jeruzsálemben. A támadásban 15-en haltak meg, köztük hét gyermek és egy terhes nő; mintegy 130 ember sérült meg, egy fiatal anya pedig állandó vegetatív, kómaközeli állapotban maradt. Nyilván Allah és a palesztinok még nagyobb dicsőségére. 2012 nyarán, a nagynéni, Ahlam Tamimi feleségül ment Ahed nagybátyjához, Nizar Tamimi-hez, aki részt vett Chaim Mizrahi meggyilkolásában, élve elégetésében egy Ramallahhoz közeli, vallásos zsidó telepen. Az akcióról még a legszélsőségesebb Hamasz is azt állította (sic!), hogy ez „a szélsőségesek akciója volt azzal a céllal, hogy megzavarják a békefolyamatot azzal, hogy zsidó haragot provokálnak ki”. A pár esküvői buliján persze feltűnik az akkor még totyogós Ahed is. Van, volt, lesz kitől tanulnia a mesterséget. Néhány hónappal ezelőtt Ahednek közös fotója készült Leila Khaleddel, egy másik közismert terrorribivel (a 69-es gépeltérítés „hősével”). A közelmúltban a terroranyuci által kezelt Twitter-oldalon is feltűnt poszt éppen azt taglalta, hogy „reménykedjünk benne”, talán Ahed lesz a minden palesztinok következő Leila Khaledje. Hát, reménykedjünk! A Tamimi család repertoárját sokáig sorolhatnánk még, szerepel benne minden régi, de jól működő antiszemita közhely: a megszálló cionisták lenácizása (akik egyébként a palesztin nép régi barátai), az ellenállást hirdető amerikai turnék, a palesztinság és a gyerekség mint minőség teljes exploitationje (stb.). Röviden régiiskolás iszlamista-marxisták ezek egytől-egyig, akik a hetvenes évek terrorboomjának nosztalgiájában ragadtak.
Azt (a felsoroltak ellenére) elfogadhatjuk, hogy Ahed Tamimi önmagában nem hibáztatható azért, ami vele vagy általa történik meg, hiszen gyerek még, akit a saját szülei használnak fel a legmocskosabb propaganda legyártására, és végső soron arra, hogy akár élete árán is biztosítsa a család túlélő tagjainak későbbi jólétét. De a nyugat trockista elhajlásokkal terhelt médiája már vastagon vádolható azzal, hogy figyelmen kívül hagyja, relativizálja a „Tamimik” megélhetési terrorizmusát, valamiféle szabadságharcként mutatva be azt. Támogatóik megerősítik a családot abban, hogy a későbbiekben is felhasználják gyermekeiket a nemrégen meghirdetett harmadik intifáda során, amihez innen kívánok leginkább kéz- és lábtörést.
The Tower, IP, ynetnews, PS; Fotó: middleeastmonitor.com (A képen: Ahed.)
