A Partizán helyére nyomul Magyar Péter a műsorával
A szokásos önreklámon és győzelmi jelentéseken túl jól megkomponált műsort adott ma Magyar Péter a Magyar Infó legújabb adásában. A szerkesztők rendesen odatették magukat, a sugógépet kezelő kolléga pedig pont olyan sebességgel a szöveget, hogy a követhetetlenül és rossz tempóban, robothangon daráló messiásból egy közepes tehetségű tévébemondóvá lényegült át. És ha már így belejött, két interjút is készített a tévébemondó-messiás, Ruszin-Szendi Romuluszt és Bódis Krisztát kérdezte hosszasan. Szegény Gulyás Marci rendesen magára hozta a córeszt azzal, hogy meghívta másfél éve Magyar Pétert. Ha ez így megy tovább, a Partizán stábja kereshet magának új elfoglaltságot.
El kell ismerni, Magyar Péterék tényleg megtanulták kezelni a súgógépet. A messiás úgy monologizált, mint egy profi influenszer, egyedül a kameraváltás üteme nem ment neki, hogy oda nézzen, ahol a piros világít. De tévébemondóként simán kezdhet majd valamelyik ellenzéki vezetésű városi televíziójánál, miután leülte a bennfentes kereskedelemért kapott pár év börtönt. A monológja amúgy nem volt különösebben izgalmas, bár a szerkesztők megpróbáltak mindent, de semmi újat nem sikerült összehozniuk. Sokat beszélt a sérelmeiről, majd elárulta, hogy ő egy jó eNber, később bejátszókra reagált, amikből kiderült, hogy a kormány RÓSZ. Pottyondynak nincs mitől félnie, a műsora nem megy a Partizán mellé.
A monológot követően interjút készített Ruszin-Szendi Romulusszal, közösen megállapították, hogy a közösségi médiában terjesztett dezinformációk mind igazak: a kormány RÓSZ, mert elnyomja a tűzoltókban a szakmaiságot és háborút akar kirobbantani Boszniában. Ráadásul Amerika bizalmát is elveszítjük, mert veszélybe sodorjuk Washingtont. Aztán átmentek Ultrahangba picit, Ruszin-Szendi elemezte az orosz-ukrán háború fejleményeit, ugyanis a volt vezérkari főnök rájött, hogy azért nehéz tűzszünetet elérni, mert ahhoz mind a két félre szükség van, de az oroszok és az ukránok nagyon összevesztek mostanában. És ezt a megfejtését megosztotta velünk is, hogy picit jobban értsük a világot.
Az elemzések mellett Schmidt Máriát közel 10 percig szidták közösen, de főleg a messiás. A történész bucsai mészárlásról írt cikkén felháborodva szorgalmazta, hogy az elkövető mindenhonnan is legyen kirúgva, hiszen ő járt Bucsában, amikor Kijevbe vitt segítséget, tehát minden igaz, amit az ukránok mondanak. Aztán belengettek valami nagy leleplezést, egy hangfelvételt, amibe majd bele fog bukni a kormány, mert az elbizonytalanítja a nemzetbiztonságot.
A következő interjúalany Bódis Kriszta LMBTQ-aktivista volt, akivel megállapították, hogy a kormány RÓSZ, és magukat, illetve a rendezvényeiket ajánlották a nézők figyelmébe. A gyermekvédelemre rátérve arra jutottak, hogy a kormány nem szereti a gyermekeket, ők pedig nagyon, ezért a minden mellett a gyermekvédelmet is jobban csinálnák. Egész egyszerűen megszűnnének a RÓSZ dolgok az országban, ha a Tisza lenne kormányon. Mert egy gyerek sem lenne szomorú többet, ha Bódis Kriszta csinálná a gyermekvédelmi stratégiát Magyar Péter értő útmutatása mellett.
A gyermekvédelem mellett a társadalompolitikára is kitértek, melynek során megállapították, hogy a kormány RÓSZ. A drogpolitika kapcsán is pont erre jutottak, annyi pluszt azért hozott Bódis, hogy elárulta, nem lehet mindenkit letartóztatni, mert nincs elég hely a rendőrautóban. A lényeg, hogy most minden RÓSZ, de majd ők helyes stratégiákkal és szakpolitikákkal meggyógyítják a társadalmat és a RÓSZ dolgok helyett jó dolgok lesznek mindenhol. Konkrétumok is elhangzottak a víziók és a stratégiák mellett: mindenhol lesz ellátórendszer helyben, vagyis arra számíthatunk egy Tisza-kormány esetében, hogy Magyarország mind 3200 településén lesz kórház, gyermekotthon, drogprevenciós központ az egyformán legjobb gimnáziumok szomszédságában. Az egyetemekre nem térek ki, azt talán túlzásnak érezhették. Lényeg, hogy ehhez az ideális állapothoz a társadalomkritikusan közelítő munkacsoportok és kerekasztalok segítségével fogunk eljutni, ahol kikérik a szakemberek és civilek véleményét, továbbá beépítik a szemléletét.
A Tisza Párt tulajdonképpen nem a NER-ből kiátkozottak vagy az értékes civil véleményüket figyelmen kívül hagyottak pártja, hanem azoké, akiket Gulyás Marci nem, vagy csak keveset szerepeltetett a Partizánban. Nekik műsoridőre van szükségük, mert a muciológia csak akkor értékes, ha a többi Muci megdicsér érte a közös asztalnál. Meg fontos a szaknyelvi környezet is.
A Partizánt lassan el lehet adni Heinrich Pecinának, hogy bezárhassa.
