A pedofil Hollandiát megrémíti a magyar pedofiltörvény?
Biztos sokaknak feltűnt, hogy a hollandok elsőként, a németeket is megelőzve, és legkitartóbban támadják Magyarországot a gyermekvédelmi törvény miatt. Vajon miért nyomta meg ennyire a hollandok lelkivilágát a pedofília és a gyerekek megrontása elleni magyar jogszabály módosítása? Csak nem megrémíti őket ez a szigor? Mi lehet ez a különös érzelmi kapcsolat a hollandok és a pedofília között?
Amikor Hollandiában a felszínen is nyíltan megjelent a gyermekpornográfia, akkor már nem egy újonnan induló hóbort, hanem egy teljesen bevett gyakorlat képét tükrözte. A pedofília és a gyermekpornográfia iránti ragaszkodásuk a régmúlt ködébe nyúlik vissza, és mélyen be van ágyazva a holland társadalomba (meg a dán, svéd, norvég és német társadalmakba, de most szorítkozzunk a hollandokra). Olyasmi dolog ez, mint az osztrák pincék rejtelmei: mindenki tud róluk ott helyben, de legalábbis erősen sejti, ám nyíltan nem beszélnek róla.
A nyilvános áttörést Joop Wilhelmus szélsőbaloldali pornókiadó és pedofil aktivista 1968-tól elindított szexmagazinja, a Chick érte el. A magazin megjelenése legfelsőbb bírósági eljárást vont maga után, aminek eredményeként 1971-ben megváltoztatták a holland erkölcstörvényt, és többé nem büntették a pornográfiát. Az, hogy a pornográfia legalizálásáról a holland társadalomnak pillanatok alatt az jutott eszébe, hogy akkor a gyermekpornográfia is szabad lett, önmagában jelzi a pedofília társadalmi beágyazottságát a szélmalmok országában.
Wilhelmus a Chick magazinban a szexuális felszabadítás részeként hirdette a gyerekekkel folytatott szexet, ám 1970-től kiadta a Lolita című pedofilmagazint is, amelyben már gyermekekkel készült pornográf képek szerepeltek. Mindezt nem kísérte társadalmi felháborodás, de ami még megdöbbentőbb, hatósági se nagyon. 1971 januárjában berendelték rendőrségi kihallgatásra Wilhelmus-t, de utána ki is engedték, és nem üldözte a rendőrség, nyugodtan folytathatta a Chick és a Lolita magazinok kiadását. A magazinjaiból pedig milliomossá vált, ami aligha sikerült volna a pedofil tartalmak iránti fokozott hollandiai kereslet nélkül.
Másfél évtizedig leplezetlenül burjánzott a gyermekpornográfia
Az Egyesült Államokban, Angliában és Skandináviában már a '70-es évektől szaporodtak a nagyon kiterjedt gyermekpornográf kereskedelmi hálózatról szóló médiaközlések, Hollandiában viszont még ennyire sem érte el az ingerküszöböt a védtelen gyerekek megerőszakolása. A bevett magyarázatok szerint az ország toleráns hagyományai miatt nem léptek fel a pedofíliával szemben. Annak viszont aligha a tolerancia az oka, hogy a jó hollandok úgy vásárolták Joop Wilhelmus pedofil újságját, mint a cukrot. Hollandiában csak néha-néha jelentek meg a sajtóban pedofil esetek, a szexshopokban pedig leplezetlenül árusították gyerekek pornográf felvételeit. A Deltaboek nevű, homoszexuális pornográfiát terjesztő könyvkiadó a Vrij Nederland (Szabad Hollandia) progresszív baloldali újságban hirdetésben kínálta „12-16 éves, szőrtelen fiúmodellek” képeskönyvét.
Hollandiában csoportosan is szerveződtek a pedofilok, az országban ismert a „pedofil emancipáció” fogalom. Fontos figura Frits Bernard klinikai pszichológus, szexológus, homoszexuális és pedofil aktivista, aki tudományos és irodalmi színtéren is népszerűsítette a pedofíliát. Az '50-es évektől publikált a Vriendshap (Barátság) című melegjogi magazinban homoszexualitásról, politikáról és pedofíliáról. Ugyanebben az időben alapította meg az Enclave Kring (Enklávé Kör) nevű militáns pedofil mozgalmat, pedofil újságot adott ki, és konferenciákat szervezett a pedofília támogatására. A '60-as évektől a Holland Szexuális Reform Társaságában (NVSH) folytatta munkásságát. Az eredetileg születésszabályozási, azaz abortuszt kínáló szervezetnek indult társaság a férfi-női egyenlőséget hirdeti, támadja a házasság és a család intézményét, valamint korlátozatlan pornográfiát és az önkéntes szex minden formájának (beleértve a pedofíliát és a zoofíliát) törvényes elfogadását követeli. Ez a társaság adta ki Frits Bernard és három szerzőtársa Sex met Kinderen (Szex gyerekekkel) című könyvét.
A sötét titkok, amelyekről mindenki tudott, de nem beszéltek Hollandiában
Amikor 1984-ben a holland sajtóba is eljutott a germán országokat átszövő, gigantikus pedofil kereskedelmi hálózat híre, hitetlenkedő felháborodással fogadták. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, azt mondanánk, hogy a hollandok talán nem teljesen értették, miért kell ezen ennyire rugózni, mi ezzel a baj. Az év novemberében az amerikai szenátusban elhangzott az állítás, miszerint Amszterdamban rendszeresen gyerekaukciókat tartottak, ahol szexrabszolgaság és pornográfia céljára adták el őket. Rögtön ezután több amerikai szenátor Hollandiába utazott, hogy cselekvésre bírja az addig ez ellen semmit sem tevő holland kormányt. Olyan állítás is napvilágot látott, hogy a teljes holland pornóipar felét a gyermekpornográfia tette ki, de ez ellen a fentebb említett Vrij Nederland magazin jelentetett meg hitetlenkedő cikket.
Ekkortól indult meg a holland hatóságok fokozott fellépése a pedofil pornográfia ellen, habár a cikk elején bemutatott Joop Wilhelmus Lolita magazinjára csak 1987-ben tettek lakatot a hatóságok. Ki tudja, talán hagyni kellett pár év felkészülési időt a hiátusra a holland társadalomnak, nehogy kitöltetlen űrt hagyjon maga után a bezáratása. Ugyancsak 1987-ben robbant ki az a gyerekpornográfia-botrány Oude Pekela faluban, amely jelezte, hogy rendőrségi fellépés ide vagy oda, Hollandiában bizony társadalmi igény van a pedofil tartalmakra. Gyerekek tucatjai mondták, hogy elcsábították őket pornósok, bohócnak öltöztették, majd molesztálták őket, és mindezt lefilmezték, valamint megjelentek állítások sátánista szeánszokról is. A gyermekpornográfia és a pedofília hatalmas, minimum 5 milliárd dolláros piacot jelentett a ’80-es években. Hollandia számára azonban rendkívül kényes téma, hogy ennek az iparágnak a gyártási központjaként lettek ismertek, és azóta is igyekeznek árnyalni, cáfolni ezt a képet. Ezen persze nem segít, amikor az országban pedofil párt létrehozásán ügyködik egy aktivista, aki a kisgyerekekkel folytatott, „beleegyezéses szexet” hirdeti, továbbá teljesen törvényesen lehet birtokolni a kisgyerekek elcsábításának kézikönyvét.
Hallgató áldozatok, láthatatlan tettesek, elmaradt következmények
Amikor a fantasztikus, Johan Neeskens és Arie Haan fémjelezte holland válogatott 1978-ban vb-döntőt játszott az argentinokkal Buenos Airesben, Hollandia kevésbé szem előtt lévő zugaiban akkor is éppen borzasztó abúzus ért szerencsétlen gyerekeket. Amikor a holland válogatottat nézik játszani, jusson eszükbe a kedves nézőknek, hogy ezeknek a holland fiúknak a szüleit simán, a törvénytől nem korlátozva megerőszakolhatták kisgyerekkorukban! De mi köze mindennek a focihoz? A hollandok szerint van köze.
A Budapesten már ma délelőtt óta narancssárga foltokat képező holland drukkerek közt is előfordulhat bármilyen személyes érintettség – idősek esetében akár elkövetőként, középkorúak esetében elszenvedőként, fiataloknál pedig traumatizált áldozatok szintén traumatizált gyerekeiként. Megbecsülni sem lehet, mennyi holland családon vonulhatnak végig nemzedékek óta ezek a feldolgozhatatlan traumák, tettesek és következmények pedig nincsenek. Mindez a holland állam tudtával, hallgatólagos jóváhagyásával történt hosszú-hosszú éveken át. És ezek a hollandok provokálnak most, hogy aggódhassanak a magyarok állítólagos homofóbiáján meg rasszizmusán. Képzelhetjük, micsoda megkönnyebbülés lehet most nekik újra nyíltan kiállni az 1984 óta elvileg tilos dolog mellett!
A Gonosz mindig a legtisztábbat akarja megrontani, úgyhogy kézenfekvő számára a gyerekek bemocskolása. Pár évvel ezelőtt még legalább tagadták a progresszívok, de most már teljesen leplezetlenül a gyerekekre hajtanak, és iszonyú dühbe gurulnak, ha ezt valaki nem akarja engedni nekik. A pedofíliával társadalmi szinten is hosszú közös múlttal rendelkező ország akar most belebeszélni abba, hogy Magyarországon ki dönthessen a gyerekek szexuális neveléséről. Gyerektelenek akarják megszabni, hogy mi legyen a gyerekeinkkel. Ha pedig ellenállunk, akkor elsöprő erejű, összeurópai lejárató kampányt indítanak Magyarország ellen német és holland politikusok meg óriáscégek vezetésével, és a rendőrség asszisztálásával csinálnak hatszínű szivárványos fényfestést a hágai magyar nagykövetség épületére. Ha a pedofília ügyéről és gyerekek megrontásáról van szó, simán bevállalják a diplomácia nemzetközi szabályainak áthágását is.
