A szélsőbaloldallal szemben nincs tabu

Mi keresnivalónk van nekünk Kyle Rittenhouse ügyében? Mit törődünk mi vele? Hiszen látszólag egy teljesen, ízig-vérig amerikai sztori az övé. Mitől érdekes számunkra, hogy szenátorok versengenek a kegyeiért, arra bazírozva, hogy náluk legyen gyakornok? Nekünk is szenzáció, hogy Trump személyesen fogadta a felmentése után és közös képeket készítettek? Valójában ez az egész rólunk is szól.

Bizony, bármilyen meglepő, érdekes vagy furcsa, Kyle Rittenhouse egyszerre szimbolizálja Amerikát és Európát. A normalitáshoz való hozzáállás miatt.

Ismerjük a történetét, igaz? Tavaly, akkor még csak 17 évesként Kyle Rittenhouse Kenosha megyébe érkezett, hogy önkéntesként megvédje a lakókat a BLM- és antifa-terroristák fosztogatásától. A magántulajdonhoz az amerikai szellem időnként teljesen máshogy viszonyul, mint az európai – értem ez alatt, hogy nyilván Európában is rendkívüli fontosságú, de a pionír szellem, illetve az a helyzet, amit egy egész kontinens meghódítása jelentett, egészen más szempontból is értékké tette a magántulajdont. Rendelkezem vele, tehát élek. Mivel tudom megvédeni, hogyan tudom biztosítani, hogy az enyém is maradjon? A fegyveremmel. Az amerikai magántulajdon kétségbevonhatatlanul összeforrt az élethez való és a fegyvertartási joggal. És igen, mi Európában ezt nehezen értjük, nehezen érthetjük meg. Éppen ezért hovatovább magától értetődő lett volna, hogy Kyle Rittenhouse-t Európában hosszú-hosszú évekre rácsok mögé helyezik – ha nem örökre –, ha pontosan ugyanazt teszi, amit az Egyesült Államokban tett. No, de visszatérve az esethez: az események annyira eldurvultak, hogy a megmozdulásra éles lőfegyverrel érkező Rittenhouse-t több antifa megtámadta és földre vitte. Rittenhouse pedig – mivel az élete megőrzéséről volt szó – a saját fegyverével jogos védelemben részesítette saját magát. Ennyi és nem több történt. Valóban agyonlőtt 2 embert, egyet pedig megsebesített, de időnként még az antifák is járhatnak pórul.

Ez az, amit egyes őrjöngő, sajnos már itthon is megtalálható antifák nem értenek. Amerika nem Európa. Lehetett komoly alászállás, megtapasztalhattuk az elmúlt években is, ahogy az amerikai szellemet dekonstruálják, majd meggyilkolni próbálják, de mindent még nem lehet. Mindent mégsem lehet Amerikában, a hagyományai, a jogrend és az esküdtszéki eljárás miatt. Aztán nézzünk szembe egy másik alapvető ténnyel: Amerika jelentős része elfogadhatónak tartja, mi több, politikailag biztatja is, hogy de facto terroristák uralják a közterületeket. Az antifa ugyanis terrorszervezet, és én még a világon nem hallottam olyanról, hogy amikor egy terrorszervezet hivatalos tagja vagy szimpatizánsa megtámad, akkor nem védhetem meg magam. Akár úgy is, hogy elveszem a terrorista életét. Az enyém értékesebb, mert az enyém és kész. Persze ettől az antifa csak még agresszívabb lesz. Nem sokkal az ítélet kihirdetése után egy afro-amerikai autójával a tömegbe hajtott és megölt hat embert, köztük egy gyermeket. És ne legyen kétségünk: ezt nem fogja a progresszív sajtó úgy felfújni, mint a charlottesville-i esetet. Tudják, ahol egy fehér hajtott autóval tömegbe és megölt egy nőt.

Hiába, no, ugyanolyan bűncselekményeket a progresszív logika alapján simán lehet teljesen eltérő módon is értékelni. Trump nagy hibája, hogy nem nyilvánította valóban terrorszervezetnek az antifát. Mert beszélt erről, de meg nem tette. Pedig mindannyiunknak tudomásul kell venni – és ez vonatkozik a magyarországi helyzetértékelésre is, elvégre én olyan nagyon nem lepődnék meg, ha a választási kampány hajrájában itt is feltűnnének komolyabb bajt okozva –, hogy ez a gárda egy terroristabagázs. Kész, ennyi, pont. A legveszélyesebb ellenségeinket nem kezelhetjük úgy, mint a kellemetlen ellenfeleket. Ha ugyanaz a szabálykönyv, ami sok esetben a kellemetlen ellenfél ellen sem elég, akkor ugyan mi a fene állítaná meg a legveszélyesebbeket? 2021-ben a baloldal egy toxikus sokk lehetőségét jelenti az egész világnak. A politikai centrum nagyjából megszűnt, a woke-ideológia és a konkrét szélsőbal térhódításának következtében mindenki fasiszta ellenállónak – tehát olyan elemnek, akit tönkre kell tenni – számít a szemükben, aki Trockijtól jobbra áll. Nem mi rohantunk észvesztve jobbra. Ők azok, akik alapjaiból fordították ki a politikai gondolkozásmódot, hogy az már ne is a politikum, hanem a normalitás–abnormalitás mezsgyéjén lehessen csak értékelhető.

Tisztázzuk tehát ezt egyszer és mindenkorra: mi nem vagyunk békétlen népség. Olyannyira nem kenyerünk az erőszak, hogy valóban hiszünk a béke és az összefogás erejében. De nem vagyunk kirakatkeresztények sem, akiket annyira kedvel a baloldal. Nem ütünk először, viszont minden esetben visszaütünk. Mert az életünket mi is megvédjük. És végérvényesen fel kell ismerjük, hogy semmilyen erkölcsi skrupulusunkat sem őrizhetjük meg. Ezekkel szemben? Ne nevettessenek. És ebből következik egy másik tanulság, amit most Jakab Péter, a panelek Don Juanja legfrissebb ügyében tanulhatunk meg. Emlékeznek még, mennyire volt tapintatos az igazi sajtó, a függetlenobjektívek, amikor Borkairól vagy Szájerről volt szó? Nem igazán túrtak le a mélyére, ugye? Nem szándékozták az utolsó utáni pillanatban is kifacsarni a sztorikból, ami részükre bennük volt, igaz? Arról mennyien tudnak azóta, hogy Borkai ügyében egyébként se drog, se korrupció nem volt, csak úgy odabiggyesztették, hátha jobban ragad a mocsok? Hát azt, hogy Szájer esetében a brüsszeli rendőrség megszüntette a droggal kapcsolatos nyomozást, mert nem volt nála? A dolgok csak így mennek: szemüvegbe épített kamera, véletlenül arra járőröző rendőrök, a véletlenül ott tébláboló stábbal. Ilyenek ezek a furcsa összjátékok.

Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ezekkel a bolsi entitásokkal szemben nem megengedett bármilyen kampány, eszköz avagy harcmodor. Azok az idők véget értek, elvtársak. Pontosan tudjuk, hogy ezektől mit várhatunk, és többet soha nem követjük el azt a hibát, mintha nekünk feléjük kéne mutatni, hogy különbek vagyunk.

Ne vicceljetek már, tényleg ne.

Jakab Péter, neked is további jó sütkérezést kívánok Feri hátsójában! Pont úgy fogunk rád figyelni, ahogy érdemled.