A család az család. Ez a mondat nem jelent semmit. Viszont cserébe bármilyen jelentést bele lehet magyarázni. Hiszen, ha a család szó jelentését megváltoztatjuk, a mondat akkor is igaz marad. A család szó ebben a használatban mindent jelenthet, bármit. És ebben az „összefüggésben” a minden a bármi részhalmaza csupán.
Érdemes végigvenni, hogy az elmúlt 70–80 évben miként változott a család szó mindennapi használata során az, amit az emberek értettek rajta. A család a paraszti világban, a mezővárosokban is, azokat az embereket jelentette, akikkel a mindennapi létében együtt él, lakik az ember. Déd- és nagyszülőket, szülőket, gyerekeket és unokákat, dédunokákat. Nagynéniket és nagybácsikat, és mindenféle fokú unokatestvéreket. Valamint ezek feleségeit és férjeit, illetve adott esetben azok rokonságát is. A távolba szakadt rokonokat számon tartották, akár generációkon át is. A XX. század ’60-as, ’70-es éveiig ezekre a kapcsolatokra – ma már nehezen elképzelhető módon – vészhelyzetben, szükséghelyzetben mindig lehetett hivatkozni. És a rokonok bizony sokszor szorultak egymásra: ma nekem, holnap neked, ahol jut tíznek, ott jut a tizenegyediknek is.
Ahogy a jelenben, úgy a múltban is a tudósok és a művészek inkább a diszfunkciókra, a tragédiákra, a drámákra “utaztak”; a falukutatók sem azt keresték, mi működik – mert ami működik, azt könnyű és kényelmes adottnak venni –, hanem arra, ami látványosan nem. A városi “szabadság” már a XX. század elején sem engedte meg, hogy észrevegyék az egymásrautaltság örömeit, hanem csak annak korlátait mutatták meg. Pedig száz évvel ezelőtt az emberek inkább normálisak voltak, mint ma, tudomásul vették a korlátokat, és túlélni, élni akartak, nem pedig belerohanni a bizonytalan szabadságba. A család volt a biztonság, mert a család nagy volt és örök, időn és téren átívelő örök jelen, amelyben élni kell és lehet. Bizony akkoriban mindenki tudta, hogy lehetne sokkal rosszabb is, és hiába tudta, hogy lehetne sokkal jobb is, azt is tudta, mennyire keveset ér az a “lehetne”. Ha volt működő családod, akkor mindened volt, ha nem volt, akkor alig volt valamid. El kellett fogadni, ki kellett bírni a többieket. A család sem igazságos, nem születhet mindenki jókor, jó helyre, de mindenki tudta, hogy lehetne rosszabb.
A hetvenes években vezeték be a nukleáris család fogalmát. A nukleáris kifejezés a család szó jelentésének brutális fosztóképzője volt, de csak reagált az európai országokban – nemcsak a kommunizmusban – lezajló modernizációra, a paraszti életforma két évtized alatt véghezvitt teljes felszámolására. A generációkat a történelemben példátlan módon szakították el egymástól. Száz nemzedékeken átívelő lokális, csak ott érvényes életmódokat szakítottak meg, és a családokat bekergették a városokba, a “modernitásba”. Nem kellett, csak két évtized, hogy a család jelentése már ne tágabb vérrokonság legyen – azok, akikkel egy lokalitásban együtt élünk –, hanem pusztán a szülőket és egy-két gyermeküket jelentse. Száz éve szinte mindenkinek több, vele felnövő testvére volt; ma sokaknak egy sincs. Így eltűnik az unokatestvérek és nagynénik, nagybácsik hada is. Szociális hálónk, amelyet a vérrokonság szőtt meg nekünk, eltűnt; sokan meg sem születtek előttünk, mellettünk, és akik igen, azoktól a modernitásban is megjárhatatlan távolság választott el. Sokkal kevesebb emberrel élünk együtt, mint száz éve, hiába van körülöttünk annyi ismeretlen ember, ez mégis a magány kora.
A legmozaikabb “család”, amellyel valaha találkoztam szakemberként, a következő személyekből állt (némileg egyszerűsítettem a viszonyokon, mert az igazat úgyse hinné el senki). Anya két korábbi tartós élettársi kapcsolattal, amelyből hozott egy, illetve kettő gyermeket. A legidősebb lánya (17) éppen terhes (6 hónap). Apa egy korábbi házassággal, és egy hosszabb élettársi kapcsolattal érkezett. A házasságából származó lánya hozzá menekült épp az anyjától (14). Az élettársi kapcsolatából származó 3 éves gyermeke az anyjánál maradt, viszont a volt élettárs 18 éves lánya a fiújával, a nevelőapjával (?) jött, mert megszerette a korábbi évek alatt. Itt éppen csak felmerült, hogy a lány esetleg terhes. Nem állítom, hogy a két felnőtt nem gondoskodott a kompániáról, sőt, de a család fogalmában lévő stabilitás nem volt jellemzője ennek az életvitelnek. Érezzük, hogy egy ilyen helyzet nem normális folyamatok, cselekvések következménye.
Vagyis ez talán sokkal inkább a mozaikcsaládok kora volt. Emberek találkoznak az idegenség tengerében és ideiglenes családokat hoznak létre, amíg tart a vonzalom, hogy aztán valahol máshol, mással újrakezdjék újra és újra. Mozaikcsalád, az örök helyett valami átmeneti. A család szó azonban már valami teljesen mást jelent ebben az összefüggésben. Ebbe a családba már nem beleszülettünk, hanem mi csináljuk. Uraljuk, birtokoljuk, csináljuk, nélkülünk nem is létezik. Pedig az eredeti családnak úgy voltunk részei, hogy nem a mi döntésünk volt, a sorsunk része volt, adottság, a világ része, nem a mi konstrukciónk. Nem is emberi csinálmány, hanem valami több. Persze szeretetből, felelősségből, elköteleződésből, betartott ígéretekből lehet a semmiből is új családot teremteni. Az ember erősebb lehet a vérnél, hiszen minden család alapja két idegen első találkozása. De nem minden szövetség család, a kivételek itt is erősítik a szabályt. Nő és férfi nélkül nincsen ember és nincs gyerek. A szüleink szeretete tesz minket emberré, a hibáikkal is csak adnak nekünk, csak a jól működő családok unalmasak ebben az izgalomkereső világban. A család szó jelentésének védelmezésével már rég nem a családot védjük. Hanem a családnak, a közösségalkotó tényezőnek az emlékét. Mindannak az emlékét, amit mi, szerencsések a működő családunktól kaptunk. Sokan úgy is pontosan tudják, mi a család, akik olyanban éltek, amely nem működött jól – még ők is szerencsésebbek azoknál, mint akik egyáltalán nem értik, mit is jelent ez a szó.
De lassan a mozaikcsaládoknak is bealkonyul, poligámia, poliamoria jön helyette, hogy aztán már csak a közös wifi és wc használat legyen a közös többszörös és végül a nő és a férfi, az anya és az apa is lecserélhető legyen bárkire vagy bármire. Itt tartunk most. Azok, akik “a család az család” kampány hívei, a szó legszorosabb értelmében család nélküliek. Olyanok, akiknek az hiányzik, ami a többségnek még természet adta módon megvan. Azt akarják családnak hívni, ami nekik jutott. Nem engedhetjük ezt meg nekik. A család egy természetes képződmény; nem mi emberek hozzuk létre, mi csak a részesei vagyunk. Nem mi teremtjük, de lerombolhatjuk. És egyesek micsoda energiákat mozgósítanak ehhez a romboláshoz!
Vezető kép: Facebook
Amarna
2022-01-16 at 04:34
Pontosítva:csalárd az csalárd
Orientál
2021-11-27 at 19:37
Gyurcsányéknak nem a saját családjuk az nekik a cselédjük. Márki-Zay is ezzel így van.
bl
2021-11-27 at 07:58
A világ stabilitása egyszerű szabályokon alapszik. A stabilitás legfőbb pillére a család. Akinek még családja sincs, annak semmije sincs, aki pedig ezt buherálgatja (gender, közös WC és wifi, stb) az konkrétan elmebeteg.
Ilona
2021-11-26 at 21:10
Korunkban a fogyasztói társadalom összefüggéseiben adott esetben egyes ember ne valami magasabb rendűre, ne az ebből eredő társadalmi normára, a család hagyományaira, az ebben betöltött szerepre hagyatkozzon (ami tehát a külsőségektől független, az ember valódi érdekeit, boldogságát szolgálná; természetesen az alapvető szükségletek kielégítése mellett), hanem a hamis önismeretre, én központú önmegvalósításra, de valójában kihasználva és kizsákmányolva, nem az egyes ember valódi érdekei céljából, hanem fogyasztásra, költekezésve ösztönözve (így azon a téren, amely ehhez az említett “önmegvalóstáshoz”, ezen belül az akár ‘elrugaszkodott’, az isteni, jézusi rendhez képest ‘ferde’ orientációkhoz szükséges), egyes társadalmi rétegeknek mindezzel hasznot biztosítva.
Orientál
2021-11-26 at 20:46
Majd a zÁLLAM , MINT KOMMUNISTÁKNÁL ÉS FASISZTÁKNÁL. OLYAN ÁLLAM MINT AMIT Medgyessyék Gyurcsányék ÉS Bajnaiék CSINÁLTAK MINDENT ELLOPTAK ELHERDÁLTAK MAGUKNAK ÉS A KÜLFÖLDI MILLIÁRDOS MEGBÍZÓIKNAK. És a zÁLLAM Gyurcsányék vezetésükkel már a kórházak legalább 40%-ának a bezárásukat mondták egyes dk-sok ,és a Márki-Zayjuk vezetésével Gyurcsányék mint a nyugati eu-s államokban háromszorosára sőt mint a svédeknél több mint hétszeresére akarják emelni az energia árát. Nem beszélve Karácsony Gyurcsány Márki-Zay Botka is nyilatkozták hogy nekik kellenek a migránsok ,be is fogják őket korlátlanul engedni.
Ilona
2021-11-26 at 14:14
Contrabass a témát megidézve soraival pedig talán érzékletesen leírta példával ‘illusztrálva’ a különbséget egy-egy élethelyzet között. Üdítő volt olvasni (főként persze a leírás első részletét, mindenesetre köszönöm az ‘élményt’…).
Contrabass
2021-11-26 at 13:57
Biztosan mindenki nézegetett családi fotókat, nem is mindig a saját családjáról, talán régebbieket is és idegen családok megsárgult-barnult fotóit is. A feszesen álló, kackiás bajszú katona, a csinosan felöltözött háziasszony csipke gallérral, az ünneplőben feszítő mosolygó, vagy komoly arcot vágó gyerekek. Az utánunk következők kezébe, vajon milyen fotók kerülhetnének, ha lennének (ha esetleg lesznek még papírképek). A borostás arcú, hosszú hajú, kisminkelt, színes szoknyát viselő, nyeszlett szociológus, akit szorosan magához ölel a lányos kinézetű, de azért férfiruhában pukedliző stylist, (gyerek nincs a képen). A másik képen két férfinak látszó nő ül egymás ölében, kezükben botmixer. A többi képet inkább már nem is idézném ide. Nem lesz lélekemelő az a képnézegetés, az biztos.
Töre fia Péter
2021-11-26 at 13:19
Ha az ellenzék győz: Nemváltó gyerekek, szülő férfiak, hús helyett együnk bogarat. Ez kell nekünk?
Tudományos libsizmus
2021-11-26 at 12:30
Amikor a norvég Mikulás lesmárolta azt a gyermekes apát, az volt a vég. Arra azt mondtam, menjen az egész LMBTQ a kurva anyjába.
Ilona
2021-11-26 at 11:26
Pedig ‘alapértelmezetten’ milyen szép és kifejező kép a család illetőleg a ‘család az család’ fogalma (is). A (magán)ember tulajdonképpen önmagáért (és összefüggéseiben a körülötte élőkért) felelős. Egy közéleti szereplő feladatköre ennél további is(vagy további is, sokrétűbb is lenne). Adott tárggyal kapcsolatban továbbá: az emberek egy része gondolkodásban “erkölcsi ítéletre képtelen”.
K
2021-11-26 at 10:49
Megdöbbentem, amikor egyszer feltették a kérdést nekem hogy “hány családod van”. Mint ahogyan később kiderült, a “család” szót gyerekre értették.
Az én fogalmaim szerint a gyerek még nem család, hanem ahogyan nevezzük, a gyerek az gyerek.
Ehhez még kell vér szerinti anya, és vér szerinti apa, hogy család legyen.
És ahol nincs meg az egyik vér szerinti szülő, az a csonka család, és a válás után újra házasodott szülők közül az egyik mindenféleképpen mostoha szülő , a behozott másik gyerek a mostoha testvér, az új házasságban született pedig a fél testvér. A válás után létrehozott új házasság az is csonka család a bevitt gyerekkel együtt.
***********
Valójában a családok szétverése már a kommunista rendszerben megtörtént, és a családon kívül igyekeztek minden egészséges párkapcsolatot tönkretenni. A párkapcsolatok a rengeteg veszekedések miatt lehetetlenek voltak már a kommunista rendszerben is, de 1990 után még inkább ezt a szétvert kapcsolatokat eredményezte a liberális “filmművészetben” és sajtóban bemutatott “divat” vagy minta viselkedés módok utánzása.
Ez a szétvert és embertelen kapcsolat-rendszer eredményezte azt hogy a lakosság létszáma állandóan csökken, a hatalmas bevándorlás ellenére.
Most is rengeteg bevándorló van Magyarországon,….. a Magyarországon kívüli Kárpát-medencéből, és a világ más pontjairól magyarul beszélő bevándorlók által, így ez a bevándorlás észre sem vehető.
A kommunista rendszer által bevezetett”nukleáris család” egy olyan műszó, ami a kapcsolatok rendezésének megzavarását szolgálta, és szolgálja. A lakosság nem is használja.
********
Ami a lényeg:
A lakosság száma állandóan csökken, mert szétverték a családokat és a normális emberi kapcsolatokat, aminek a helyét a veszekedések és a beszólások töltik be.
Valójában egy TV-ben vagy bárhol látott film vagy filmsorozat másról sem szól mint a veszekedésről, és az egymásnak okozott károkról, “beszólásokról”,……. és ezt nevezik “filmművészetnek”.
Ez a liberális (kommunista) embertípus , akinek a család fogalma is zavaros, illetve nem tud családot alapítani vagy fenntartani..
Greg
2021-11-26 at 10:35
Évezredek egyetlen bevált emberi létformáját, a társadalom szövetének alapsejtjét szeretnék testi-lelki vonatkozásban felszámolni azok az emberformájú selejtek, akiket az élet rendje eleve kipusztulásra ítél. De az agybeteg társadalom pátyolgatja ezeket és a belőlük fröcsögő mételynek szabad folyást enged. Ha sürgősen nem védi meg magát ezektől, akkor biztosan a saját jól megérdemelt vesztébe rohan.
Theo
2021-11-26 at 10:20
Meg egy dolog: szegeny buzik azt hiszik, hogy ez a kampany miattuk van, pedig sztem inkabb az iszlam tobbnejuseg gyors elfogadtatasa miatt.
Holott ez egy alapveto betiltando dolog kene h. legyen! Hisz nincs negyszer annyi no naluk sem! Akkor mi indokolja????
Theo
2021-11-26 at 10:16
A WMF nemet edenygyar mar vagy 35 evvel ezelott 70% ban csak kicsi labasokat gyartott, mert naluk mar akkor a haztartasok nagy resze egyszemelyes volt. Lagalabb is a tehetosebb varosiak, akik a draga rozsdamentest vettek.
Amugy nekunk nem kell hasznalni a nuklearis szot, a szuk csalad nem ugyanezt jelenti?
Sajnos tevedes, hogy gyerek csak normal paroknal lehet, mert a mesterseges megtermekenyitessel (beranyasaggal) sajnos mar barki szamara tudnak eloallitani utodot. Sztem pont ezert talaltak fel, nem a normal parok miatt.
A csalad fontossagarol meg tessek negkerdezni a Rotshild-okat. Ok meg a szazadiglanos, hozzank szakadt leszarmazokat is szamon tartjak, tamogatjak.
Csak azt akarjak, hogy MI ne tegyuk ezt a sajatjainkkal.
Emlékezet
2021-11-26 at 10:07
A család megreformálásával, “forradalmasításával” már az egyik NAAAGY “szakállas gondolkozó” is foglalatoskodott:
.
“Tehát például miután felfedeztük, hogy a földi család a szent család titka, mármost az előbbit magát kell elméletileg bírálnunk és gyakorlatilag forradalmasítanunk.”
Forrás: MARX:
TÉZISEK FEUERBACHRÓL
ViAM
2021-11-26 at 08:37
Szerintem nem sikerült (teljes mértékben) szétverni a hagyományos paraszti létformát, mert mióta falun élek közelről látom, hogy több generáció együttéléséből, összetartozásából milyen értékek termelődnek, biztonságban, lelki egészségben.
Az alja népség pedig, akár elkúszik a városokba, akár marad faluhelyeken ténfergő, értéket nem teremtő marad és változtatni sem lehet rajtuk, mert ez az életforma neki megfelelő, pláne ha droghoz is jut, mert arra mindig telik.
A te gyereked, az én gyerekem meg a mi gyerekünk típusú “család” pedig mindig vesztésre van ítélve, ideje lenne felhagyni vele!
Gomez Alvarez Lopez Havanmit
2021-11-26 at 08:10
Szomorú apropója van a viccnek:
a gyerek mondja a játszótéren.
– Az én papám a legjobb!
mire a másik
– Nekem mondod, tavaly még nálunk volt papa!