Szétesőben a Mi Hazánk?
Fotó: MTI/Soós Lajos
Torockai László, a Mi Hazánk pártelnöke kénytelen volt összehívni egy rendkívüli válságtanácskozást a Parlamentben, miután a vármegyei elnökök egyes információk szerint fellázadtak a vezetés ellen. Az elégedetlenséget egy elemzés váltotta ki, ami szerint a „belső demokrácia hiánya” és a „szakértői bázis elüldözése” elindította a pártot a morális és szervezeti megsemmisülés útján.
Megalakulása óta a legsúlyosabb belső válságát éli át a Mi Hazánk Mozgalom – írja a Demokrata. A lap megbízható belső forrásokból származó információi szerint a párt regionális hátországa nem fogadja el azt a sikerkommunikációt, amely jelentős eredményként értékelte, hogy a Mi Hazánk ismét bejutott a parlamentbe, mert ennél sokkal többet vártak – ezért a vármegyei elnökök többsége nyíltan fellázadt az Országos Elnökség ellen.
Fotó: Hatlaczki Balázs
A helyzet annyira kritikus, hogy
a pártvezetés – élén Toroczkai Lászlóval és Dúró Dórával – azonnali és rendkívüli válságtalálkozót hívott össze péntek délelőtt 11 órára az Országházba, hogy megkíséreljék megfékezni a pártszakadást és elfojtani a belső zendülést.
A Mi Hazánk épületét alapjaiban megrázó politikai földrengést egy hosszú, professzionális elemzés váltotta ki. Szakács Árpád újságíró, publicista múlt héten a saját hír/háttér csatornáján megjelentetett egy átfogó, mélyreható tanulmányt „Hogyan profitálhat az AfD sikereiből a Mi Hazánk?” címmel. Az információk szerint az írás villámgyorsan elterjedt a párt belső köreiben, az adminisztrációban és a vidéki alapszervezetekben, tényekkel és belső látlelettel támasztotta alá a vidéki pártszervezetek saját tapasztalatát a Mi Hazánk szellemi és morális kiüresedéséről.
Diktatórikusan működik a Mi Hazánk?
A szerző a német Alternative für Deutschland (AfD) és a Mi Hazánk működési modelljét állította éles kontrasztba. Miközben a német jobboldali formáció a nyitott, belső versenyre, a pluralizmusra és az értelmiség folyamatos integrációjára építve vált Németország egyik vezető politikai erejévé, addig a Mi Hazánkban ennek a pontos ellentéte valósult meg. A publicista feltárta, hogy a magyar radikális pártban egy végletesen centralizált, „diktatórikus” működés alakult ki, ahol a legfőbb döntéshozatali mechanizmusok hermetikusan el vannak zárva a tagság és a szakértők elől.
Az elemzés legsúlyosabb pontja a pártvezetőség rendszerszintű összeférhetetlenségének ismertetése volt. A szerző rámutatott arra a tarthatatlan struktúrára, amelyben az Országos Elnökség „szűk oligarchikus köre” egy személyben a bíró és a játékos: ők maguk állítják össze a választási listákat, saját magukat helyezik a biztos, befutó parlamenti helyekre, miközben a vidéki alapszervezetek tehetséges, jól képzett és tenni akaró tagjai előtt a felemelkedési csatornákat – a „belső liftet” – lelakatolták.
A tanulmány rávilágított arra a kontraszelekcióra is, amely a szakmai kabineteket felemésztette: a bent ülő, az írás szerint „inkompetens, lojális káderek és kiskirályok egzisztenciális félelemből szó szerint elüldöznek minden valódi tudással rendelkező szakembert, nehogy kiderüljön saját alkalmatlanságuk”. Ennek a belső elnyomásnak és morális válságnak az egyenes következménye a Mi Hazánk választási stagnálása és a tagság tömeges, csendes elvándorlása.
A lap információi szerint az elemzés hatására a vezetés belső körlevélben azonnal megtiltott mindenféle reagálást, megosztást vagy vitát a párt adminisztrációjában és apparátusában dolgozók számára. A vármegyei elnökök többsége fellázadt az „omerta” ellen. Megbízható források szerint több megyei vezető karakánul kijelentette, hogy
ha a pénteki, parlamenti találkozón az elnökség nem hajlandó érdemi strukturális reformokra, az súlyos csapást fog jelenteni a Mi Hazánk jövőjére. A péntek délelőtt 11 órára összehívott parlamenti rendkívüli találkozó tétje így nem kevesebb, mint a Mi Hazánk Mozgalom fizikai és politikai túlélése.
