A támadófoci híve vagyok, nem szeretek ikszre játszani! – Beszélgetés Waltner Róberttel, a Paks vezetőedzőjével (PS-exkluzív!)

A fiatal magyar edzői generáció egyik legígéretesebb tagja, azok közé tartozik, aki nagyszerű játékos-pályafutása után edzőként is kezdi letenni a névjegyét. Kaposváron és Zalaegerszegen egyaránt bizonyította, hogy kisujjában van a szakma, napjainkban pedig Pakson igyekszik maradandót alkotni. Waltner Róberttel a Paksi FC-nél kitűzött céljairól, a magyar fiatalok hiányosságairól és saját futballfilozófiájáról is beszélgettünk.

Bizonyos értelemben eléggé magasra tette a lécet a paksi csapat az elmúlt években, hiszen csak magyar játékosokat foglalkoztatva, nagyon jól szerepelt a bajnokságban. Ön milyen célokkal érkezett Paksra a nyáron?

Természetesen megvannak a célok, amiket szeretnék a csapatommal elérni, ám nem szeretném ezt számszerűsíteni. Eleve nem szoktam számokat, helyezéseket ígérni, vagy ezekkel dobálózni. Ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy arra az időszakra, amíg lehetőségem lesz itt dolgozni, később szívesen emlékezzenek majd vissza az itteniek.

Fontosnak tartom azt, hogy a szakmai munkámon túl emberileg is nyomot sikerüljön hagynom magam után. Ez minden eddigi állomáshelyemen törekvésem volt, és most, Pakson is az.

A Paks üdítő kivételnek számít a magyar élvonalban azzal, hogy kizárólag magyar játékosokat foglalkoztat. Korábbi csapataiban – Kaposvár, Siófok, Zalaegerszeg – szintén észrevehető volt, hogy jócskán többségben voltak a magyar játékosok. Ilyen szempontból is mondhatni, hogy ideális helyen dolgozhat az atomvárosban?

Mindenképpen örömteli az egyedülálló paksi filozófia, amit egészen a kezdetektől fogva építettek és építenek. Nekem, edzőként nem annyira fontos azonban egy játékos nemzetisége, számomra az a fontos, hogy miként teljesít. Természetesen minél több magyar játszik az élvonalban, annál jobb.

Waltner Róbert (középen, szürke pólóban) Pakson kizárólag magyar játékosokkal dolgozhat. Fotó: Paksi FC

Mindenki járhasson a saját útján

Általánosságban nézve a magyar bajnokságot, Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy több magyar játékos szerepeljen az élvonalbeli csapatokban?

Nem akarok kibújni a válasz alól, de ez tényleg egy nagyon nehéz és összetett kérdés. Minden csapatnak meg kell adni azt a szabadságot, hogy saját maga alakítsa ki a játékoskerete összetételét. Ha valamelyik csapat ezt a szabadságot kihasználva magyar fiatalokra épít, örömteli, ha viszont valahol úgy döntenek, hogy a légiósok piacáról igazolnak, akkor azt is tiszteletben kell tartani. Napjainkban a magyar klubfutball zászlóshajója a Fradi, amely megengedheti magának, hogy igazán minőségi légiósokat igazoljon. Mivel az eredmények alátámasztják ennek az útnak a létjogosultságát, így nehéz lenne kritikával illetni a zöld-fehérek játékospolitikáját. Összességében úgy érzem, hogy mindenkit hagyni kell a saját útját járni.

Milyennek ítéli a magyar bajnokság színvonalát?

Egyértelműen kijelenthető, hogy minden téren erősödött a magyar bajnokság. Javult a színvonal, és javult az infrastruktúra is, ma már a legtöbb helyen európai színvonalú pályákon zajlanak a meccsek. Megítélésem szerint folyamatosan erősödnek a magyar játékosok, és pozitívan változott a légióskérdés is, mert arányaiban egyre több olyan külföldi jön Magyarországra, aki emeli a színvonalat, és aki mondjuk egy évtizeddel ezelőtt még szóba sem állt volna magyar klubokkal, most viszont már eljön egy magyar klubba játszani.

Mit jelent a futballfilozófia?

Mostanában gyakran elhangzó szállóige a „futballfilozófia”. Nagyon sok edző, játékos és szakkommentátor alkalmazza ezt a kifejezést. Ön mit ért futballfilozófia alatt, illetve miként határozható meg a saját futballfilozófiája?

Nincs ebben nagy titok, szerintem minden edzőnek van egy elképzelése arról, hogy mit szeretne megtanítani a csapatának, és milyen stílusú játékot szeretne látni tőle a pályán. Nálam ez úgy néz ki, hogy a támadófocit szeretem, nem feladva természetesen a védekezést.

Egyáltalán nem szeretek ikszre játszani, nem szeretem azt a mentalitást, amely már előre úgy áll hozzá egy adott meccshez, hogy itt nekünk jó eredmény a döntetlen is. Mindig nyerni szeretnék, jóllehet éppen ezért könnyebben előfordulhat az, hogy hoppon maradunk és még az egy pontot sem sikerül megszerezni. Maximálisan hiszen viszont abban, hogy hosszútávon nyerő ez a fajta hozzáállás.

Úgy hírlik, hogy játékosai nemcsak szakmailag, de emberileg is szeretik és elfogadják önt. Ennek miben keresendő a magyarázata?

Talán abban, hogy nem csupán csak játékosként kezelem őket, hanem emberként tekintek rájuk. Nemcsak a szakmai rész érdekel, de az emberi oldal is.

Érdekel az, hogy a játékosom emberileg éppen hogy van, rendben van-e az élete, a lelke, és szerintem a játékosok érzik, hogy ez valós érdeklődés, nemcsak a felszínnek szól.

Bár a munkát megkövetelem, de egyébként bármikor, bármilyen gondjukkal, örömükkel odajöhetnek hozzám, és ha valamiben segítségre van szükségük, akkor szívesen segítek is, ha tudok. Azt nem tudnám megmondani, hogy ezzel a hozzáállásommal mennyire számítok általánosnak vagy különcnek, az viszont biztos, hogy szerintem így a normális.

Waltner Róbertre hallgatnak a játékosai, miután emberileg is jó kapcsolatot ápol futballistáival. Fotó: Paksi FC

Dolgozott az utánpótlásban is, sikerekkel! Meghatározható-e az, hogy mi hiányzik a magyar fiatalok nagy részéből ahhoz, hogy jelentős futballkarriert tudjanak befutni?

A tapasztalataim nem rosszak, a fiatalok meghallgatják a tanácsokat, ám ez önmagában nem elég. Fontos, hogy ők maguk is akarjanak javulni, fejlődni, mert ha az ő akaratuk nincs meg, vagy nem veszik komolyan azt, amit az edző tanácsol, nehéz előrelépni. Hiszem, hogy az edzői munka komoly pedagógiai felkészültséget is igényel. Nekem ilyen képzettségem nincs, belőlem ösztönönösen jönnek ezek a dolgok, illetve természetesen jócskán tudok táplálkozni a játékos-pályafutásomból, hiszen pontosan emlékszem arra, hogy annak idején rám mi hatott pozitívan, nekem mi esett jól vagy éppen rosszul. Ezek a tapasztalatok nagyon nagy segítséget jelentenek a hétköznapokban.

A család jelenti a biztos hátországot

Engedjen meg egy személyes kérdést is a végére: mit jelent az Ön számára a biztos családi háttér? Mennyit tesz hozzá a sikeres karrierjéhez az, hogy példásnak mondható, nyugodt családi hátteret tudott teremteni maga körül?

Mindennek ez az alapja, szavakkal nehéz leírni azt, hogy ez mennyire fontos.

A feleségem támogatása különösen sokat jelent a számomra.

Őszintén meg kell mondanom, hogy az első edzői éveimben olykor a család rovására ment a foci, az én éppen aktuális munkám. Nem mindig tudtam elengedni a dolgokat és az együtt töltött időben a családra koncentrálni, ami természetesen nem tett jót az itthoni légkörnek. Amikor kellett, a feleségem figyelmeztetett is erre és szép lassan átalakult minden. Én is igyekszem az itthoni dolgokra figyelni, amikor itthon vagyok, és ugyanúgy kivenni a részem a családi dolgokból, mint bármely más férj és apa, és figyelni arra, hogy ne a család igya meg a levét annak, ha mondjuk kikap a csapatom… Ugyanakkor ezzel egyidejűleg a feleségemtől is több figyelmet kapok, mint korábban, és ez a kettő együtt nagyszerű légkört teremtett a családi életemben, igazi bázis lett az otthonom, amelynek hatalmas szerepe van abban, hogy jól tudjam végezni a munkámat.

Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt