Számháborún túl – Mi így mutattuk meg az erőnket
Fotó: Hatlaczki Balazs
Amióta Magyarországon élek, minden évben kimegyek a Békemenetre. Minden évben elolvasom az összefoglalókat, a számháborút, az aktuális ellenzéki kamumessiás összehasonlításait arról, hogy ők mennyivel többen voltak, és minden évben arra a következtetésre jutok, hogy ez teljesen mindegy. Ha csak azokkal álltam volna kint az Alkotmány utcán, akik körülötem álltak, akkor is ez lett volna az év egyik legmeghatóbb eseménye.
Az idei Békement ismét hatalmas tömeget vonzott, és mivel Bütyök, aki a legutóbbin még az első sorban vitte a molinót, éppen tegnapra időzítette aktuális tüncikéjét, így a sajtó legfontosabb dolgának természetesen ismét a számháború újra játszását tartotta és elindulta a versengés, hogy mégis hol voltak többen. Ami egyébként történetesen mindegy, de erről egy picit később.
Előbb essünk túl mi is a számháborún
Mi többen voltunk. Ezt egyrészt a műholdas felvételek is igazolták, másrészt az is, hogy hazafelé még elmentem a bütyökbanzáj mellett és eléggé szellős volt a Hősök tere. Nagy magyarázat erre nem kell, nálunk jobb volt a hangulat, és akik velünk jöttek, tudták, hogy miért vannak ott.
Igen, sokan jöttek busszal. És az egybites kiabálók kedvéért itt most újra kifejtjük, hogy ez természetes olyankor, amikor egy országos lefedettségű párt rendezvényéről van szó. Vidékről ugyanis busszal, vonattal, sőt néha saját autóval jönnek az emberek Budapestre. Ezt ugyebár a baloldal nem értheti, mert az ő bázisuk Belpest három utcájára (najó, egy pár kerületére) korlátozódik. Onnan nem kell busszal utazni.
A Békemenetre pedig az egész országból érkeztek. Az ország alatt pedig nem kizárólag a jelenlegi határok közé zsúfolt Magyarországot értjük. Jöttek Erdélyből, Kárpátaljáról, Délvidékről, Felvidékről, az egész Kárpát-medencéből, hiszen ez a közösség tényleg az egész magyarságot képviselte.
Egy csapat
Most, hogy a kötelező köröket letudtuk, nézzük meg, hogy miért is volt jó ez a rendezvény. Nem vagyok túl jó szervező, ennek köszönhető, hogy egyszerre négy különböző társasággal beszéltük meg, hogy találkozunk tegnap. A vége az lett, hogy a négy társaság egybegyúródott (ennek következtében több barátomnak is megköszönték a PestiSrácoknál végzett munkájukat, úgy hogy semmi közük az újságíráshoz, dehát mellettünk voltak és az olvasók tudják, hogy háttérmunkások is vannak egy portálnál).
Természetesen itt voltak a kárpátaljaiak. Olyanok, akikhez régebbi barátság fűz, minthogy vissza tudnék emlékezni. Egyikükről külön meg kell emlékeznem, aki az egész egész nap takarította a lakását, hogy a felesége elengedje, mert ő nem tudott jönni.
Feca, minden férfi nevében büszkék vagyunk rád.
Olyan közösség mozdult együtt tegnap a fővárosban, amit nem is igazán lehet szavakkal leírni: éreztük, tudtuk, láttuk, hogy egy vérből valók vagyunk. Egy békés erő vonult fel, egy olyan erő, ami csak a magyarokban van meg. Az összetartozás ereje.
