A társadalomtudományok legyilkolása

A Kedves Olvasók nem is tudják, milyen szörnyűségeknek vannak kitéve a jobboldali újságírók, szakemberek, szakértők. Például el kell olvasniuk az ultraliberális sajtó cikkeit (mértékadó liberális sajtó ugyebár nem létezik), azokat is, amelyekben a tudományosság látszata és függönye mögött a legdurvább ideológiai propaganda próbál rejtőzködni. Korunk Szabad Nép-klónjai a sztálini sajtó „magasságaiba” emelkedve építenek egy utópiát, amelynek egyetlen kapcsolata a valósággal az, hogy igazi embereket, igazi kultúrákat, igazi társadalmakat tesz tönkre és igazi gazemberségeket tesz lehetővé itt, a mi valóságunkban.

A 24.hu nevű neobolsevista-ultraliberális internetes propagandatermék körülbelül egy tucatnyi, úgynevezett „töltött kérdést” tett fel az interjúalanyának, Kováts Eszternek, az ELTE ÁJK politológus doktori hallgatójának, aki nem mellesleg a Friedrich Ebert Alapítvány munkatársa. Elgondolkoztató, hogy nevezettet a válaszai alapján, tanulmányai során nem értesítették a szociológia, a szociológia-módszertan, a demográfia, a biológia, kultúrantropológia, a kutatási etika és a tudományfilozófia (és még számtalan másik természet- és társadalomtudomány) létezéséről. Vagy teljesen ki tudja ezeket kapcsolni a „tudományos munkásságából”.

Kováts Eszter, az ELTE ÁJK politológus doktori hallgatója – Fotó: Facebook

A magyar adófizetők pénzén éppen „doktorosítás” alatt álló SJW-nk a válaszaiban 12 (tizenkettő) helyen mondja ki, fejezi ki félreérthetetlenül, hogy ő nem tudományt művel, hanem ideológiát. És ez nemhogy nem zavarja: észre sem veszi, természetesnek tartja. Ha valakinek sikerülne elmagyarázni neki, szerintem még büszke is lenne rá.

Vegyük sorra ezt a döbbenetes sorozatot, mert pontosan megmutatja, hogy a bolsevizmus a módszer és az ideológia teljes egységére épül, vagyis milyen az, amikor a bolsevizmus tölti be a tudományos módszertan, a kutatási etika szerepét.

„Miért szavaznak a nők a Fideszre?” – teszi fel a kérdést a címben a propagandista a „kutatónak”.

Annak ellenére, hogy „a Fideszt és a Fideszhez hasonló jobboldali populista pártokat gyakran vádolják macsósággal, a nők elnyomásával”. Amit ezzel a csodálatos tisztaságú mellékmondattal spékel meg az interjú felvezetésében. A kérdéseket nem is elemzem, mert elemezhetetlenek. A Rajk-perben objektívebb, a valóságban jobban gyökeredző kérdéseket tettek fel a vádlottaknak.

(1) Az első válaszban szóba kerül „Trump szexizmusa”, valamint a zavaros gondolatok arra futnak ki, hogy nem a nők hibája, hogy Trumpra vagy a Fideszre szavaznak, hanem a társadalmi-gazdasági rendszeré.

(2) A harmadik kérdésre adott választ idemásolom, mert összefoglalhatatlan. Nagylelkűen egy beismerésnek vettem, de soronként tartalmazza azt, hogy a hatalmas akadémiai karrier előtt álló politológus doktoranduszunk minden (kutatási) előfeltevése az ultraliberális doktrína faék egyszerűségű jelszavainak felel meg.

Létezik a „hamis tudat” magyarázata, ami azt feltételezi, hogy a nők nem veszik észre, ha elnyomják őket. Hasonlót hangoztat sokszor a magyar liberális elit is, de ez így nagyon lesajnáló, és saját értetlenségét vetíti ki a nőkre, valahogy úgy, hogy „ha nőgyűlölő pártra szavaznak, az azért lehet, mert nem veszik észre az elnyomásukat”. Mindamellett, hogy természetesen nem látunk át mindig mindent, hogy mi jó nekünk, hosszabb távon ez attól zárja el az utat, hogy feltegyük a kérdést: mégis, miért lehet jó ezeknek a nőknek?

(3-4) A következő válasz is leírhatatlan, valami olyasmiről szól, hogy a vidéki nők is nyomásgyakorlásnak élik meg, hogy az univerzum, az evolúció és a kormány szerint legalább három gyermeket kellene szülniük fejenként a nemzet, az ország fennmaradása érdekében. És ehhez nem kapnak elég segítséget az államtól, meg a férfiaktól.

És erre fut ki végül az „érvelés”:

A gondoskodás eleve nem fér bele az uralkodó munkavállalói ideálba, végezze bár nő vagy férfi. Ez onnantól női probléma, hogy ennek oroszlánrészét nők végzik. A rabszolgatörvénnyel ez a feszültség megint kap egy gellert.

(5) A következő válasz lényege az, hogy „tudóspalántánk” szerint, akinek jövedelme van és ahhoz gyermekekhez kapcsolódó adókedvezmény társul, az gazdag. Ez a rendszer szerinte ugyanis „felfele oszt”.

Ezúton szeretném újólag emlékeztetni minden olvasónkat, hogy az ultraliberális-marxista csőcselék szerint ő gazdag (mert például dolgozik és/vagy lakástulajdona van), és ha ezek hatalomra jutnak, gondoskodni fognak arról, hogy majd ne legyen az.

(6-7) Aztán a következő válaszokban van valami teljesen zavaros szöveg arról, hogy ha egy gyermekek utáni juttatást az apa vesz igénybe, akkor az nőellenesség, és arról, hogy a gazdagabbak mindig kizsákmányolják a szegényebbeket. Kb. a középosztály közepe is kizsákmányolja az alsó-középosztályt. (Ennél a résznél hangosan sírtam.)

(8) A cikk „objektivitásának” bizonyítására ez az eredeti szövegben is kiemelt rész szolgál, vagy lusták voltak még elfogultabbra átírni:

Sok olyan dolog van, ami közvetlenül nem tartozik a családpolitikához, és nem is arról szól, hogy szüljenek a nők, mégis javítja az emberek életkörülményeit. Minden jogos kritika mellett azzal, hogy több a segélynél, a közmunka javít több százezer ember anyagi helyzetén. De ide tartozik a minimálbér nagyarányú emelése is, ez utóbbi ráadásul a bértáblán felettük lévő 5-10 százalékot is érinti, hiszen kikényszeríti a fizetésemelésüket.

(9-10) Ezek után megállapításra kerül, hogy „a nők nem kizárólag nőként szavaznak”. Ennek a mondatnak a megértését nem javaslom egyébként, mert súlyosabb esetben a befogadó öncsonkításához vezethet. Az meg aztán őrjöngéshez, hogy „a világ legokosabb liberális-bolsevik nője” címért bizonyára versenyben lévő csodalényünk teljes természetességgel és elítélőleg állapítja meg azt, hogy a nők talán a „kormányzóképessége” miatt szavaztak a Fideszre.

(11) A következő veretes ostobaság a személyes kedvencem, a szerintem „a világ legokosabb férfija versenyt” saját várakozása szerint megnyerő zseninktől az a következtetés, amit persze csak megtesz, de nem vesz észre, hogy azért nem szabad gyerekvállalást ösztönző propagandát folytatni, mert az zavarja azokat, akik bármilyen okból nem tudnak, akarnak vállalni annyi gyereket, amennyit szerettek volna.

Kérem a Kedves Olvasót, ne sírjon. Hiszen ha ettől sírhatnékja van, akkor nem liberális! Mosolyogjon. Nevessen. Kacagjon. Ölelje meg a gyermekeit, a házastársát! És most rosszul érzik magukat azok, akik élettársi kapcsolatban élnek és/vagy nincs gyerekük. Önök is észrevették már, hogy a boldog emberek és családok látványa zavarja a boldogtalan embereket? Biztos nincs semmi összefüggés.

Mindjárt a végén vagyunk, kitartás!

(12) Nincs elég nő a politikában. Utolsó idézetünk csodás választ ad erre a kérdésre:

A hiányuk mindenképpen összefügg a családon belüli munkamegosztással: amíg a férfiak nem veszik ki jobban a részüket az otthoni munkából és a gyereknevelésből, illetve amíg a munkaerőpiacon a gondoskodási feladatokkal nem bíró munkavállaló az érték, addig esély sincs arra, hogy ez megváltozzon. Érdemes átgondolni azt is, hogy Magyarországon csak az jut vezető pozícióba, politikában és azon kívül, aki képes napi 16 órát az ügynek áldozni. Ki az, aki hajlandó feladni ezért a magánéletét, a hobbiját, vagy akár a gyerekeit? Jelen körülmények között a nők közül biztosan kevesen.

Tehát a férfiak hoznak áldozatot, ha jól értem. De ettől nekik jobb lesz és nem rosszabb. Ugyanettől természetszerűleg csak a nőknek lenne rosszabb. Ez nem is „egybites” gondolkodás, ez (a képzetes) „fél bites” agyhalálnak is kevés ideológiai nihil.

2019-ben Magyarországon közpénzből ezt művelik „tudomány” címén ultraliberális aktivisták az egyetemeken. Ideje lenne ezzel kezdeni valamit, mert korosztályokból nevelnek ideológiai zombikat ezek a „forradalmárok”.