Nincs menekülési útvonala a méheknek, a méhésznek, nincs hová menni – fogalmazott a portálunknak nyilatkozó Csuja László méhész, biológus, aki szerint egyértelmű, hogy az uniós tiltást megkerülve idén hazánk területén akár kétmillió hektáron is alkalmazott neonikotinoid tartalmú növényvédő szerek tehetőek felelőssé a tömeges méhpusztulásért. Júniusra a magyar méhészek 10-20 százaléka számolt be a jelenségről, és ez a szám augusztusig csak emelkedett annak ellenére, hogy nem is minden méhész jelentette be a kárát. Az idegrendszert súlyosan károsító vegyszert tartalmazó csávázott vetőmagok alkalmazási tilalmának idei feloldása nem magyarázható a termésátlagok korábbi csökkenésével, hiszen a tilalom idején a magyar mezőgazdaság kiemelkedően jó teljesítményt mutatott.
Mint korábban megírtuk, az Országos Méhészeti Egyesület (OMME) már júniusban tömeges méhpusztulásról számolt be, addigra háromszáz méhészet, azaz a magyar méhészek 10-20 százaléka jelezte a problémát (azóta legalább négyszáz méhészet tette ezt meg). Bross Péter, az OMME elnöke a méhpusztulást a napraforgótermesztéssel hozta összefüggésbe, állítása szerint ugyanis ahol nem azt vetettek, illetve éppen nem mézel a növény, ott nincs ilyen probléma. Miközben az esetekkel kapcsolatban a NÉBIH vizsgálatot kezdeményezett, a portálunknak nyilatkozó méhész, biológus szerint a méhpusztulásért egyértelműen a neonikotinoid tartalmú növényvédő szerek tehetőek felelőssé. A neonikotinoidok a növények nedvkeringésébe jutva kerülnek a méhek szervezetébe, meggyengítik az immunrendszerüket és károsítják a központi idegrendszerüket. Emlékezetes, portálunk is beszámolt arról, hogy a méhekre veszélyes vegyszer használatát az EU idén májusban tiltotta be. Megjegyzendő, hogy hazánk eddig ismeretlen (vagy nem jól kommunikált) okokból nem szavazta meg ezt a tiltó rendeletet. Ráadásul a szer használatának a korábbi évekre vonatkozó hazai tiltását feloldva az idei évre Magyarország úgynevezett szükséghelyzeti engedélyt kért, amelynek következtében egyes becslések szerint akár kétmillió hektár termőföldön is alkalmazhattak neonikotinoid tartalmú növényvédő szereket. Az agrárminiszter úgy nyilatkozott, nem bizonyított a közvetlen összefüggés a tömeges méhpusztulás és a neonikotinoid csávázószerek között, ezt az OMME-vel indított kiterjedt vizsgálat hivatott tisztázni. Nagy István hozzátette, annak lezárultáig nem áll módjában megalapozott véleményt nyilvánítani e kérdésben.
Magyarországon mintegy húszezer méhész van, a méhészetek mintegy 1,2 millió méhcsaládot tartanak. Az éves méztermelés az elmúlt tíz évben az időjárás és az egyéb körülmények függvényében 15 és 30 ezer tonna között alakult. A méhészetek alapterméke az akácméz, amely már hungarikumnak számít. Magyarország évente mintegy 20 ezer tonna mézet exportál, döntő hányadát az Európai Unió országaiba. A belföldi mézfogyasztás 7-8 tonna évente.
Fotó: MTI
A méhpusztulásért egyértelműen a neonikotinoidok a felelősek?
Tiakloprid, tiametoxam, imidakloprid – sorolta portálunknak az EU-ban már betiltott, neonikotinoid tartalmú szerek nevét Csuja László méhész, biológus, aki elöljáróban hozzátette, a magyarországi méhpusztulásért egyértelműen ezek a mérgek tehetőek felelőssé, minden más magyarázat csak terelési kísérlet szerinte. Mint kifejtette, az említett mérgek üvegházi használata például megengedett, ellenben tilos a csávázási jellegű felhasználásuk a repce, a napraforgó és a kukorica esetében. A probléma ott van, hogy ez a három növény mind a méhész, mind a mezőgazdász számára fontos. A repce mézelő növény, és a tavaszi virágport adja. A repce esetében az idei évben 240 ezer hektárra adtak ki a magyar hatóságok úgynevezett szükséghelyzeti engedélyt, amely lehetővé tette a gazdák számára az EU-ban már betiltott neonikotinoidos mérgek alkalmazását. Ez az engedélymennyiség gyakorlatilag a repce vetésterületének száz százalékát lefedte, ennek 80 százaléka esetén alkalmazták is a szert a gazdák. Csuja László szerint a repce azért nem okozott már a tavaszi időszakban komoly károkat a méhállományban, mert ősszel került elvetésre, és a hosszú tél és a késői tavasz miatt az anyagok lebomlása már jelentősen előrehaladt.
A kukoricát és a napraforgót ellenben egyaránt tavasszal vetik el, és nyár közepére már virágoznak is, az említett vegyszerek felezési ideje viszont 148 nap, és ez is csak laboratóriumi környezetre érvényes. A biológus szerint a természetben óriási eltérések adódhatnak, és csak az előírt dózis alkalmazása mellett valósul meg a lebomlás kellő üteme. A cégek azonban a csávázásnál az előírt hatóanyagdózist a legrosszabb talajminőséghez állítják be, amelyben az anyagból a legkevesebb tud felszívódni a növénybe. Ha a vélelmezettnél jobbak a talajviszonyai a termőhelynek, az túladagolást eredményez, ami értelemszerűen veszélyezteti a méheket és tömeges méhpusztulásához vezethet. Csuja László szerint a jelenlegi hazai engedélyeztetési folyamatban az is hiba, hogy nincs a talajminőséghez igazítva a felhasználási engedély és az adagolás. Kanadában az említett három szer használatát talajvizsgálathoz kötik, a hatóság a talajvizsgálati jegyzőkönyv alapján határozza meg az alkalmazható dózist. Ezt az engedélyt minden évben meg kell újítaniuk a kanadai gazdáknak. Csuja László hozzátette, a repce mellett a NÉBIH a napraforgóra és a kukoricára is szükséghelyzeti engedélyt kért, a napraforgó esetén 600 ezer, míg a kukorica esetén 1,2 millió hektár földterületre. Ez szerinte azt jelenti, hogy az országban idén közel 2 millió hektárt is kezelhettek ezzel a három betiltott anyaggal.
Fotó: MTI
A szükséghelyzet csak jogi kiskapu
Csuja László kifejtette, a szükséghelyzeti engedély – amely a szer alkalmazását az idén lehetővé tette a gazdáknak – az Unió meghatározása szerint arra vonatkozik, ha más módszer, eszköz, vegyszer nem áll rendelkezésre egy adott probléma kezelésére. Konkrét példával élve, ha megjelenik a malária Magyarországon, a közegészségügyi hatóság a rendkívüli és súlyos járványveszélyre való tekintettel kérheti a DDT bevetését, amelyet már jóval korábban betiltottak, tehát nem is alakult ki a szer elleni rezisztencia a szúnyogokban, így célzott és ellenőrzött időszaki alkalmazása nagy valószínűséggel hatásos lesz. A kukorica, a repce vagy a napraforgó esetében viszont semmilyen olyan vészhelyzet vagy szükséghelyzet nem áll fenn, amelyre az eredeti definíció vonatkozik. A biológus kiemelte, a tavalyi évben a 2 millió hektárral szemben csak 30 ezer hektárra adták ki a szükséghelyzeti engedélyt, ennek ellenére rekord kukorica-, napraforgó- és repcetermést könyvelhetett el a magyar mezőgazdaság. Tehát semmi sem indokolta az idei évben a neonikotinoidok ismételt, válsághelyzetre hivatkozva történő bevetését.
Csuja László szerint ráadásul az sem helytálló érv, hogy a hagyományos szerekkel szemben rezisztencia alakult volna ki, ezt ugyanis semmilyen kutatás nem igazolja. A méhész szerint a NÉBIH azzal indokolja a válsághelyzetet, hogy a korábbi technológiák alkalmazása esetén nagyon erős a környezeti terhelés. Csuja László ugyanakkor úgy látja, a környezeti terhelés fogalmát tévesen értelmezi a NÉBIH, mert azt vizsgálja, hány kiló anyagot kell kiszórni egy adott területre a különböző anyagokból hektáronként, holott ez nem mennyiségi kérdés. A neonikotinoidok azért veszélyesek, mert dózistól függően minden idegrendszerrel rendelkező élőlényre hatnak, a kétéltűekre, a madarakra és az emlősökre is.
Fotó: MTI
A mezőgazdaság a méhgyilkos mérgek nélkül is nagyon jól teljesített!
Csuja László kiemelte, a neonikotinoidoknak van alternatívája, ezt az is bizonyítja, hogy a hároméves tilalom idején nagyon komoly termésátlagokat produkált a magyar mezőgazdaság, holott országosan be volt tiltva a neonikotinoidok használata és csak exportcélú vetőmag termesztésnél alkalmazták, pár tízezer hektáron. Tehát egyesek ugyan érvelhetnek azzal, hogy tavaly is használták ezeket a szereket és a méheknek nem okozott problémát, de ez csak azért alakulhatott így, mert azt a tízezer hektárnyi területet könnyen el tudták kerülni a méhészek. A mostani nagyságrendben történő alkalmazást viszont már nem lehet elkerülni. Kétmillió hektár esetén már nincs menekülési útvonala a méhésznek, nincs hová menni. A biológus elmondta, a mezőgazdasági üzemeltetési költségek a betiltott neonikotinoidos csávázott vetőmagokkal hektáronként akár 25 ezer forinttal is alacsonyabbak lesznek. A vegetációs időszakban ráadásul nem kell permetezni rovarok ellen. Ezért Csuja László szerint nagyon pontosan meghatározható, milyen érdekkörnek a lobbitevékenysége áll az ismételt engedélyezés mögött. Kiemelte, hogy a nagygazdáknak arra is tekintettel kellene lenniük, hogy a rovarok általi beporzás és a termésátlag növekedése, vagy például a magvak olajtartalma között bizonyított összefüggés van. A növényvédő szerek által elpusztított méhek munkájának kiesésével silányabb minőségű, alacsonyabb beltartalmú lesz a termés, azaz valójában a termelők nem nyernek a neonikotinoidok alkalmazásával semmit.
Miért máshol keresik a méhpusztulás okait?
Csuja László arról is beszélt, bár a mérgezés sok esetben olyan mértékű, hogy a méhészek jelentkezhetnének akár kártérítésre is, ezt azért nem teszik meg, mert nincsenek pontosan tisztában a lehetőségeikkel, másrészt nem akarnak konfliktust a gazdákkal, az egyesületük vezetői pedig nem akarnak konfliktust a minisztériummal. A méhész szerint mivel a minisztérium már úgyis kiadta ezeket a szükséghelyzeti engedélyeket, az Országos Méhészeti Egyesület a neonikotinoidokon kívüli okokkal igyekszik megindokolni a méhpusztulást. Igaz ugyan, hogy a szerek alkalmazásának következtében megjelenhetnek egyéb kórokozók is, de Csuja László szerint ezek jelentősége eltörpül ahhoz képest, hogy az 5 millió hektár magyarországi termőföld egyharmadát ezzel a rendkívül hosszú lebomlási idejű méhgyilkos szerrel kezelték.
Fotó: MTI
Nagy István agrárminiszter azon kijelentésére, hogy nincs is tudományos bizonyíték a neonikotinoidos szerek és a méhpusztulás összefüggésére, Csuja László elmondta, a szóban forgó csávázószerekre legelőször kiadott engedélyén 2001-ben még a méhekre súlyosan veszélyes anyagként definiálták a neonikotinoidokat. Az azóta eltelt időszakban – általa manipulatívnak minősített módszerek segítségével – méhkímélő szerré minősítették át ezeket az anyagokat, holott kémiai összetételükben semmi változás nem történt. Ez szerinte azt jelenti, hogy a tudományos kutatások a szerek alkalmazásának legelején bebizonyították, ezek az anyagok dózistól függően a méhekre veszélyesek, és az időjárástól és a felszívódott mennyiségtől függően súlyos mérgezéseket tudnak okozni. Sem a hatásuk, sem az összetételük nem változott, tehát csak az anyagi érdek állhat ismételt alkalmazásuk mögött, ami ilyen súlyos problémákat okozott az idén a méhészeknek.
Forrás: MTI/PestiSrácok.hu; vVezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS