A világjárvány után jöhet az internetleállás?

Ismerkedjünk meg egy új kifejezéssel: kiber-pandémia. Lehet, hogy most még ismeretlenül hangzik, de higgyék el: nem sokáig lesz így. A pandémiát ismerjük – világjárványt jelent. A kibernetika, kibertér, kiberbűnözés, kibertámadás, kibervédelem szavakkal szintén rendszeresen találkozunk. Általánosságban minden kiber, ami informatikai eszközökkel, számítógépes hálózaton, illetve az interneten történik. A kiber-pandémia tehát: egy világméretű informatikai járvány, egy mindent megfertőző online vírus.

Azt is tudjuk, hogy mindenféle számítógépes vírusok léteznek. Ilyenekkel támadják a weboldalakat, a számítógépeinket, mobiltelefonjainkat. És ezek ellen használjuk a különböző védelmi szoftvereket. Mi helyzet akkor, ha egy ilyen vírus elkezd megállíthatatlanul terjedni, és a világon mindenütt fertőz? Nemcsak a személyes eszközeinket, hanem a teljes kiberhálózatot, amelyre ma már aztán minden rá van csatlakozva. Az elektronikus fizetés, a telekommunikáció minden formája, a közlekedési rendszerek, de még a víz- és áramellátás is. Ha a rendszer világszinten fertőződik meg, az tényleg armageddont, apokalipszist jelent. Van-e realitása egy ilyen eseménynek? Vajon kell-e ettől félnünk? Erre a kérdésre valószínűleg senkinek nincs határozott válasza, az viszont egészen biztos, hogy az ettől való félelem – akár indokolt, akár nem – jelentősen képes befolyásolni az emberek gondolkodását. Konkrétan: rettegéssel tölthet el bennünket, ha arra gondolunk, hogy leáll az áram, a fűtés, elsötétülnek a házak és az utcák, összeütköznek a vonatok, lezuhannak a repülők, nem jutunk élelemhez. Persze simán lehet, hogy ez az egész túl van misztifikálva, és nem is függünk ennyire a rendszertől, nincs is ennyire összekötve, és nincs is realitása egy világszintű rendszer leállásnak.

Viszont amíg ezt nem tudjuk biztosra, addig ha azzal ijesztgetnek minket, hogy mi minden történhet, akkor tényleg be is szarunk. Ezzel a félelemmel bizony könnyen vissza lehet élni, mert annak érdekében, hogy elkerüljük egy ilyen – akár csak fiktív – esemény bekövetkezését, nagyon sok mindenre hajlandóak vagyunk. Föladunk egy csomó jogot, szabadságot, beleegyezünk rengeteg mindenbe. Korlátozásokba, a szuverenitásunk, magánéletünk megsértésébe csak azért, hogy megmaradjon a biztonságérzetünk. Pszichológiai kutatások megállapították, hogy egy bizonyos pozitív esemény bekövetkezésétől kapott örömnél 2,5-szer nagyobb az ugyanezen eseménnyel szembeni negatív kimeneteltől való félelem az emberben. Ugyanennyivel több energiát is hajlandóak vagyunk az elkerülésére fordítani, mint amennyit a kívánt pozitív eredmény megvalósulása érdekében teszünk. Szóval, ha jól beszaratnak minket egy lehetséges kiberpandémiával, akkor jól be is szarunk tőle. És engedelmeskedünk azoknak, akik azt mondják, hogy megvédenek minket ettől, ha ezt és ezt, és ezt és ezt tesszük. Ahogy a klímapánikot is folyamatosan tolják az agyunkba, és ezáltal a félelem, frusztráció, szorongás által tudnak rávenni minket, hogy olyan dolgokban is változtassunk az életünkön, amikre amúgy nem lennénk hajlandóak. Így velünk tudják megfizettetni azokat a valós környezetkárosításokat, amelyeket a nagyvállalatok végeznek.

Menjünk vissza az időben, de csak egy nagyon kicsit!

No, de vissza a pandémiához: a 201-es esemény mond-e bárkinek valamit? Event 201 – ez volt a hivatalos neve. Egy globális pandémiás gyakorlat, vagyis egy szimuláció volt. 2019 október 18-án tartották New Yorkban. A rendezők: a John Hopkins Egyetem, Bill és Melinda Gates alapítványa, illetve a Világgazdasági Fórum. Tudjátok, az a brigád, akik Genf mellett székelnek, és minden év januárjában Davosban gyűlnek össze egy luxustelelésre. A világ legnagyobb cégei is legbefolyásosabb politikusai találkoznak ott, és döntenek nagyjából hétmilliárd ember sorsáról. Ez a szervezet volt tehát az egyik szponzora és rendezője annak a szimulációs gyakorlatnak, amely egy pandémiát, ezúttal még nem kiber-, hanem valóban egészségügyi világjárványt szimulált.

Miután az utóbbi években számos súlyos járvány ütötte fel a fejét a világ különböző részein, a madárinfluenzától az eboláig, sokan vélték úgy, hogy a közeljövőben valamelyikből igazi világjárvány lesz. Ehhez készítettek egy szimulációt, amelyben egy denevérekről disznókra, majd emberekre átterjedő, mutálódott vírus okozza a járványt. A modell alapja a létező SARS-vírus volt, de annak egy gyorsabban fertőző, az enyhe tüneteket mutatók által is könnyebben átadható mutációjával dolgoztak. A járvány egy brazil sertésfarmon kezdődik. Először csak lassan terjed, de aztán az egészségügyi rendszerben egyre gyorsabban, immár emberről emberre. A dél-amerikai megavárosok alacsony jövedelmű lakónegyedeiben aztán berobban. Légi utasok által jut el először Portugáliába, majd az Egyesült Államokba és Kínába, végül a világ minden országába. Egyes országok egy ideig még kontrollálni tudják, de újra és újra képes betörni, és végül sehol sem tudnak ellenállni. Védőoltás az első évben esélytelen. A szimulációban van egy fiktív gyógyszer, ami a betegeken segít ugyan, de a terjedést nem tudja érdemben gátolni. Mivel a teljes emberiség ki van téve a vírusnak, az első hónapokban az esetek száma exponenciálisan nő, hetente megduplázódik, és ahogy egyre több a fertőzés és a halál, egyre súlyosabbak a gazdasági és társadalmi következmények is. A szimuláció tizennyolc hónapnál és hatvanötmillió halottnál ér véget. A járvány lassul, mert egyre kevesebb a potenciális új áldozat. Az immáron lelassult pandémia egészen addig tart, amíg nincs hatékony vakcina, vagy át nem esett rajta a világ lakosságának nyolcvan-kilencven százaléka. Onnantól kezdve valószínűleg a pandémiából endémia lesz. Vagyis egy adott népességen belül megszokott előfordulású, sokszor kifejezetten gyerekkorban jelentkező betegség. Mint a mumpsz vagy a kanyaró.

Csak nem ismerős mindez? Nem, ez nem egy összeesküvés-elmélet. Persze, vannak, akik minden sarokban a gyíkembereket, a globalista háttérhatalmat, a karvalytőkét, a tudjukkiket látják. Nekik baj van a fejükben. Hülyék. Ilyen például a kurucinfo. De olyanok is vannak, akik mindig kiröhögik azokat, akik rejtettebb összefüggéseket tárnak fel. Akik szerint ha Biden százezer szavazattal van lemaradva Trumptól, leáll a szavazatszámlálás, reggel ötkor újraindul, és Bidennek hirtelen százezerrel több szavazata van, az egy összeesküvés elmélet. Ők is hülyék, vagy gátlástalanul hazudnak. Ilyen például a 444, vagy a Telex. Itt azonban még rejtett összefüggést sem kell feltárni. Még egyszer: a 201-es esemény elnevezésű szimulációt a Világgazdasági Fórum jegyzi. Simán ki lehet guglizni mindezt, és további rengeteg, abszolút hivatalos információt. Az, hogy a 2019. októberi szimuláció hónapokon belül megvalósult, az már sok-sok érdekes kérdést vet fel, amikre szintén nem könnyű határozott választ találni. Viszont vegyünk észre egy érdekes párhuzamot. A Világgazdasági Fórum felállított, egy szcenáriót, ami hónapokon belül bekövetkezett a valóságban, és számos korlátozó intézkedést okozott világszerte. Covid-19 néven a mai napig zajlik. Mondhatjuk akár azt is, hogy megjósolták.

Mi jöhet legközelebb?

Akarjátok tudni a Világgazdasági Fórum legfrissebb szimulációját? Igen, már ki is találtátok. Egy kiber-pandémia. Július 9-én került sor az online eseményre, Cyber Polygon néven. Ennek is nyugodtan utána lehet olvasni. A lényeg, hogy mi történne, ha a kibertérben egy megállíthatatlan vírus fertőzné a rendszerbe kapcsolódott egységeket. Érdekes módon néhány héttel ezelőtt volt is egy teljes leállás a Facebooknál, beleértve az Instagramot és a WhatsAppet is. Véletlen lenne? Nem tudjuk. Mindenesetre a szimulációból azt a következtetést vonták le, hogy eljöhet az a pillanat, amikor a kormányoknak kell úgy dönteni, hogy lekapcsolják a hálózatot. Az internetet, mint olyat nemigen lehet teljesen lekapcsolni, de lokálisan elérhetetlenné lehet tenni. Az energiaellátást végképp le lehet kapcsolni, vagy csak korlátozottan, bizonyos feltételeket teljesítve kapunk majd elektromos áramot. És persze mindezt a mi érdekünkben, a legjobb szándékkal teszik majd. Nem, nem a magyar kormány, hanem mondjuk, a teljes európai energiahálózatot korlátozza Brüsszel. Mondván, hogy eleve hiány van, ne nézzünk már tévét esténként.

Nem, senki nem mondja, hogy ez lesz, de olyan szinten ki vagyunk már szolgáltatva, olyan szinten össze van már minden mindennel kötve egy globális informatikai rendszerben, hogy a kapuőröknek szinte végtelen lett a hatalma. A kapukat a globalista elit, a Világgazdasági Fórum tagjai, köztük is különösen a technológiai óriáscégek őrzik. Nehéz kérdés, hogy mit tehetünk, hogyan tudjuk magunkat valamennyire függetleníteni? Hogyha mondjuk, valamilyen Európa-szintű rendszerleállás lenne, akkor hogyan tud ebből kimaradni Magyarország? Például úgy, hogy megtermeljük a saját áramszükségletünket. Atomenergiából. Pakson. Nap-, szél-, meg finghajtással lószart sem érünk, de ne csak energetikában, hanem kommunikációban se legyünk kiszolgáltatva a nagy, globális rendszereknek. Villámgyorsan létre kell hozni alternatívákat, és használni ezeket. A Google, a Facebook, az Amazon, a Twitter mellett. És nem csak azért, mert ezek genyók és korlátozzák a jobboldaliakat. Hanem azért is, mert ezek genyók, és mindenkit a befolyásuk alatt akarnak tudni. Teljes kontrollt akarnak az életünk fölött. Értem, hogy kényelmes a Facebook, megszoktuk, én is használom, de legyünk ott máshol is. És egyre inkább vissza kell térnünk az e-mailhez. Ami fölött egyetlen cég sem tud kizárólagos befolyást szerezni. Persze, hogyha csak gmail-címünk van, akkor ezt is b@szhatjuk…

Fotó: MTI/EPA/Erdem Sahin