Képzeljék csak el, hogy két autó közeledik egy vasúti átkelő irányába, ahol a jelzőberendezés jól láthatóan meghibásodott. A lámpa szabad jelzést mutat, a sorompó nyitva, s az út szabad, noha már felsejlik a horizonton a közeledő dízelmozdony, s annak a múlt századot idéző, álomból felverő csattogása is jól hallható. A két autó közül tehát az egyik lassítva félreáll, hiszen látja, érti: jön a vonat! Eközben a másik fittyet hány a valóságra, mert a lámpa jogot vindikál az átkelésre. A két autózó közül vajon melyik a liberális? És vajon vonatpárti volt-e az az autós, aki aznap is hazaért a családjához, vagy egyszerűen csak realista?
Emlékeznek még a hangzatos kijelentésekre? A vágyvezérelt hazugságokra és a józanságot démonizáló gyújtó beszédekre? Most mintha csendesebbek lennének. A nagy szavaknak már nincsenek gazdáik, és az Olümposziak most mintha más elfoglaltságot találtak volna. Ukrajna? Ugyan! Ők megtették a magukét, az ukránok meg majd megmentik Ukrajnát valahogy, ahogy akarják, nekik most más dolguk van. Az egyiknek épp könyvbemutatója lesz, a másik a kultúrházban közönségtalizik a buddhista sameszével, ráadásul az asszony is összejött egy csajjal, szóval otthon is vannak gondok, a harmadik meg a tévében bokszol. Nincs idő felelősséget vállalni, na.
No, de, uraim! Ez volna az úri becsület? Urak nem fütyörésznek ártatlanságot színlelve a hullaházban, hanem egyenes háttal hordozzák tetteik súlyait. Önök azért nem tesznek így, mert nem urak, hanem hiénák, akiknek fogai között rothadt hús bűzölög. Önök nem Ady, vagy épp a reformkori ifjak örökösei, bármennyire is szeretnek ezekben a szerepekben tetszelegni, hanem azoknak kárhoztatói.
Persze értjük és tudjuk, hogy önök csak a közjót szolgálják. Hát akkora bűn, hogy hittek a keleti nyugatban, ahol transzromán gondolkodóink kitérőt tehetnek Bukarest felé fél úton, mikor is hátuk mögött hagyják ezt a fasiszta szennyet, amit a propagandisták hazának neveznek? Távol legyen! Önök az elemi jó, az esszenciális igazság, akik 51. államot kívántak kreálni Bandera búzától és napraforgótól roskadó fekete földjén, hogy végre szomszédosak legyünk Amerikával, ahol sok-sok önökhöz hasonló igaz demokrata él. Ha demokráciát nem is, levélben szavazó demokrata szavazókat sikerült gyártaniuk, még a visszafogott becslések szerint is több százezret. Félsiker.
De hagyjuk is Európa árvaházát, és Batsányinak engedve vigyázó tekintetünket vessük csak Párizsra! A Bourbonok és Merovingok vajon uralják-e még a tájat, avagy megszállás alá került? Uraim! Létezik-e megszállás megszállók nélkül? Ahogy a körúti romkocsmák húgyszagú berkeiben mondják, miközben az asztalon 10 forinttal olcsóbb, silány cigarettadohány és langyos sör vetekszik a légkör dominanciájáért: aligha! Pedig önök nem ezt ígérték nekünk, csúf törpéknek itt, Hunnia szégyenpadján. Kezdem azt hinni, hogy hazudtak.
A fegyvereitek nem békét, hanem vért hoztak. A buzilobbi nem elfogadást, hanem soha nem látott ellenérzést szült a melegekkel szemben, miközben istentelenné tett mindent, ami körülvesz. A píszí és a szuicid illegális migrációtok nem toleranciát és sokszínűséget, hanem vegytiszta zsidó- és arabgyűlöletet teremtett. A kontinenst pedig háborús övezetté züllesztette, hogy a többi aljasságotokról most ne szóljak.
Uraim, uraim! Olümposzi hiénák, kényelemben és jómódban elfajzott vérszopók!
Ti, akik megvetettek mindent, amit nagyjaink örökségül hagytak. A szentségeket megszentségtelenítettétek, az eszméket megtapostátok, a javakat és a földet elprédáltátok. És most, mikor tetteitek következményeitől megindul a föld, és repedezik minden, ami egykor erős és megingathatatlan volt, ti továbbra is fentről szónokoltok, a magasban tartjátok trónjaitokat, ahonnan a földinduláskor először zuhannak a mélybe. Pedig szégyenkeznetek kellene és bánkódnotok restségetek gonoszságai felett, de ti csak sunnyogtok, mint a hűtlen pásztor a farkasok tépte nyáj között.
<script>window.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS