Nem kellemes szembesülni azzal a ténnyel, hogy valaki vagy valami bármikor lekapcsolhatja az embert. Az még kellemetlenebb, hogy ez a valaki valaminek álcázza magát. A Google nevű valami lekapcsolta a PestiSrácok.hu YouTube-csatornáját, és úgy tesz, mintha ez nem valakinek a cselekedete volna, hanem sorsszerű, emberi döntésektől független esemény, ami csupán kőbe vésett erkölcsi aspektusokból következik. Nyilván teljesen független esemény az is, hogy másnap Gyurcsány Ferenc csatornáját is lekapcsolták. Nyilván annak sincs semmiféle oka, hogy az övét egy-két nap múlva csendben visszakapcsolták, a mienkét pedig végleg törölték. Egyáltalán nem a sajtófigyelem megosztása és a függetlenségük látszatának fenntartása volt ennek a két egymástól „független” esemény „egyidejűsítésének” a célja.
Gyurcsányból még áldozatot is csináltak, hiszen két nyilvánvaló kamufeljelentés alapján mozdultak rá. Gyurcsány fasiszta ármány áldozata lett, a PestiSrácok.hu-ra pedig a Google erkölcsei sújtottak le annak felmérhetetlen magasságából. Talán nem lényegtelen megjegyezni, hogy a Google teljesen kontextusfüggetlen letiltása valahogy végül egy pedofil bűncselekmény kirobbantásának késleltetését és az arról történő figyelem elterelését eredményezte.
Teljesen kontextusfüggetlenül (hogyan máshogy?) milyen érdekes az, hogy a szexuális szélsőségesek felé egyébként teljesen nyitott technikai óriásvállalatok mennyire sokszor keverik össze a szexualitás öncélú ábrázolását vagy szexuális bűncselekményeket ábrázoló tartalmakat olyan tartalmakkal, amelyek ezeknek a jelenségeknek, bűncselekményeknek a jelenlétére vagy veszélyes voltára hívja fel a figyelmet. Milyen érdekes, hogy az amerikai technológiai óriások által uralt hálózatokon szabadon terjedhetett a szóban forgó rettenetes Facebook-videó, de egy néhány másodperces, teljesen kitakart és csak a bűntett ocsmányságára rámutató részletére – amit közzé sem tettünk – azonnal lecsapott a Google erkölcsi fennhatósága. Tehát egy olyan videóról beszélünk, amit bárki bárkinek elküldhetett, megoszthatta bárkivel.
Ahogy nem lehet már évek óta szabadon beszélni Nyugaton a közösségi médiában az iszlámról vagy a no-go zónákról, ugyanúgy tiltott és azonnal büntetendő letiltással és eltüntetéssel bizonyos szexuális bűncselekmények bármilyen kritizálása is. Érdekes ezen halmazok egymáshoz való viszonya. Számtalan olyan szexuális bűncselekmény van, ami kontextusfüggő, ami az elkövető személye, vallása, bőrszíne miatt nem kerülhet be a diskurzusba. Fura módon nem a közösségi háló használóinak, egyértelmű többségének az értékrendje számít, hanem mindig bizonyos érzékeny kisebbségeké.
Az még talán hihető, hogy a pár másodperces, teljesen felismerhetetlenné tett videórészletet a mesterséges intelligencia szúrta ki. Fontos tudni egyébként, hogy a mesterséges intelligencia kifejezés nagyon erősen túlzó. Nem gondolkodik itt senki, egy sok terrás adatbázis viszonylag egyszerű algoritmusokkal történő rendszerezésén alapul az egész, csak iszonyatosan nagy és gyors számítógépes „izomerőt” használnak. A PestiSrácok.hu-ról a döntést már egy ember hozta, egyik szemét a „nem liberális sajtótermékek listájára” függesztve éppen.
Mondhatjuk azt is, hogy elkezdődött a magyar társadalom „érzékenyítése” annak érdekében, hogy a pedofília bizonyos fajtáját másképp tekintse, mint ahogy azt magától tenné. A pedofília kifejezés használata csak a katolikus egyház kontextusában „comme il faut”, minden más összefüggésben olyan magatartás, amelyet nem szabad elhamarkodottan megítélni. Az egyház vonatkozásában ebben több évtizedes munkája van a liberálisoknak, de a szexuális „jogok” további kiterjesztése megköveteli, hogy a pedofíliáról csak a liberálisok beszélhessenek, a nekik tetsző kontextusban, mások meg se szólalhassanak ebben az ügyben.
A PestiSrácok.hu YouTube-csatornájának törlése egy kondicionálási folyamat kezdete: arra akarnak „megtanítani” bennünket, hogy mi cenzúrázzuk magunkat, ha használni akarjuk az általuk biztosított környezetet. Pedig használni akarjuk, mert enélkül sem az üzleti, sem a sajtóvilágban nem lehet létezni már. A Google akciója más kizárólagos szolgáltatók számára is példaértékű: ha nem viselkedsz rendesen, hamarosan az internetedet is elveszik, sőt a telefonodat is, hiszen korábban fasisztákat hívogattál.
Bármikor lekapcsolhatnak, és ezt most a Google demonstrálta is: példát statuált a PS-sel. Mint tudjuk, a lényeg mindig a „statuáláson” van.
Az embernek az a benyomása, hogy a Google-nak nagyobb szuverenitása van Magyarországon, mint az EU-nak, ami egyelőre még nem kapcsolgat, csak politikailag vegzálja a magyar kormányt és hülye szabályokat kényszerít ránk, de legalább ad a formára. A Google nem. A Google úgy viselkedik, mint egy nagyhatalom: adót nem fizet, csak szed, nem indokol és nem magyaráz, és gyakorlatilag nem perelhető, felelősségre nem vonható. Szándékait nem árulja el, tulajdonképpen nem is kommunikál velünk.
Jó lenne, ha végiggondolnánk, hogy az átlagember többet „mond el” magáról a telefonjának, a számítógépének, mint a házastársának, a legjobb barátainak. És ezeket az adatokat gyakorlatilag valaki másnak a „noteszében” tárolja. És a Google, akinél van a noteszünk, ezt bármikor elveheti tőlünk, vagy akár úgy is dönthet, hogy megtartja magának.
Azért adtuk ki magunkat a telefonunknak, a laptopunknak, mert abban a hiszemben voltunk, hogy az egy gép, és egy gép is marad. De a Google már nem egy gép, hanem egy olyan entitás, amely arra akar rávenni bennünket, hogy ne csak a felhasználói felületéhez, hanem az elveihez és az értékeihez is alkalmazkodjunk. Legújabban arra is megpróbál megtanítani bennünket, hogy szégyenkezzünk is előtte. Ez azonban veszélyes út. Az emberek könnyen rájöhetnek arra, hogy a Google csupán néhány primitív, de nagyon hatékony amerikai üzletember elmekórtani tüneteit képviseli. Vagyis esetleg visszatérhetnek a normális emberi kommunikációhoz, a beszélgetéshez, a találkozáshoz, a valódi közösségeikhez. Vagy más platformokra válthatnak, és akkor jaj lesz az ilyen semmiárusoknak, mint a Google, mert az emberek visszakérik az adataikat. És akkor mi kapcsoljuk le Google őkelmét, és nem ő minket.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS