Október 23-án vasárnap este becslések szerint kb. 80 ezer ellenzéki tüntető gyűlt össze a Műegyetem rakparton. Itt a vége, bukik a Váli-völgyi Taschenhitler? Vagy nincs itt semmi látnivaló? Euforikus állapotban vannak az ellenzéki politikusok, megmondóemberek és a Facebook-trolljaik is. Ennyi embert valóban nem sikerült még összegereblyézniük.
Persze, erre megmutathatjuk nekik az április 3-i eredményeket (2/3-os Fidesz–KDNP-győzelem), az azóta lezajlott időközi választásokat (10:1 körüli arány a kormánypártok javára), vagy a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményeket (52% fölötti Fidesz-támogatottság, ami 2/3-nál is magasabb mandátumarányt jelent), de ez el sem jut a tudatukig, annyira önmaguk hatása alatt vannak, és annyira hergelik egymást a buborékban. De a jobboldalnak sem szabad azt gondolnia, hogy ezzel minden rendben is van…
Dobrev Klára utcára hívta az embereket október 23-ára. Most tekintsünk el annak a mérhetetlen abszurditásától, hogy ezt a „forradalmi” felhívást Nagy Imre kivégzésének egyik fő felelőse, Apró Antal unokája teszi. És tekintsünk el attól is, hogy a forradalom évfordulójára összehívott „megemlékezésen” egyetlen szó sem hangzott el 1956-ról; gyakorlatilag egy megszakítatlan O1G-zést láthattunk-hallhattunk.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Na jó, néha megszakították egy-egy kommunista dallal és szlogennel, vagy „Ruszkik haza” felkiáltással, ahogy azt a nagyvad, Karácsony Gergely is tette kissé cincogó hangon. Ez most egy kétségtelenül népszerű jelmondat lett ellenzéki körökben; nem tudni, feltűnt-e bármelyikük lángésznek is, hogy az oroszok – hála Istennek – 32 éve nincsenek itt. Azt esetleg lehetne kiabálni, hogy „orosz gáz, haza!” – de ha nem jönne belőle több, akkor épp ezek az elkényeztetett, nyápic alakok fagynának meg elsőként a télen. De nem is ez volt azonban a legfejbevágóbb szlogen a tüntetésen. Hanem amit Kolesár Andrástól hallottunk, aki állítólag a kata-károsultak nevében állt oda a mikrofonhoz. És ez jött ki belőle:
Aki nincs velünk, az ellenünk van.
Megvan, ugye, hogy kitől származik ez az elhíresült mondat? Rákosi Mátyástól! És ha esetleg bármiféle illúzióink lennének, hogy ez csak véletlen parafrázis, nem pedig egy virtigli kommunistával, egy ízig-vérig bolsevikkel van dolgunk, akkor segített mindezt eloszlatni, amikor hozzátette:
Kedves Orbán Viktor! Szorul a hurok, mostantól tőlünk kell félned.
Persze, ez sem túl nagy meglepetés az előző tüntetésen látott, felakasztott Pintér-figura után. Oké, demokratikus választáson esélyük sincs ezeknek a kontraszelektált, külföldről pénzelt bolsevik mozgalmároknak. A magyar nép döntő többségének van annyi esze, hogy egy tyúkólt nem bízna rájuk. De a kommunistáknak sem volt soha többsége, mégis hatalomra kerültek 1948-ban is. Igen, a szovjet hadsereggel a hátuk mögött. De nemcsak hadsereggel lehet demokratikusan megválasztott kormányokat megbuktatni. Ukrajnában, a Majdanon is győztek a CIA által mozgatott, a lakosság mindössze 1%-át kitevő forradalmárok. Bulgáriában 6 hét alatt építettek fel a semmiből és választottak meg egy – milyen meglepő – az USA-ból importált miniszterelnököt. (Aki azóta megbukott, tehát a CIA sem mindenható.)
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Szóval nem biztos, hogy mindig bízhatunk pusztán a magyar nép józanságában és az ebből következő újabb és újabb 2/3-okban. Ha az EU nem fizeti ki a nekünk járó pénzt, eközben Soros György betámadja a forintot, az USA az Északi Áramlat után a Délit is felrobbantja, és gáz nélkül maradunk… szóval a hálózat oda tud csapni egyszerre több helyen. És ha kellően puskaporos már a közhangulat, és van egy hangos, agresszív kisebbség, amelyik hergelni tudja a tömegeket, akkor nincs biztonságban a demokrácia. Lehet, hogy a mostani tüntetéssorozattal pontosan ezt az előkészítési folyamatot látjuk, és utána jönnek a szikrát belobbantani hivatott, drasztikus lépések a globalisták részéről. Az itthoni kitartottjaikat, seggnyaló propagandistáikat pedig a legkevésbé sem érdekli az ország és a magyar emberek sorsa; egy államcsőd, tömeges fagy- és éhhalál sem túl nagy ár nekik, ha megszerezhetik a hatalmat.
És a bolsevik hatalomátvétel, a rövid távú veszély mellett van még egy ok, ami miatt nem szabad pusztán csak legyinteni, kiröhögni a kandeláberekre húzott fideszesekről deliráló tüntetőket. Ez pedig a hosszú távú folyamat. A fiatalok totális indoktrináltsága. Nem, az nem igaz, amit bilibe lógó kézzel szintén elhisznek maguknak, hogy kinőtt egy új generáció, amelyik már a Fidesz ellen fordult, és pillanatokon belül leszavazza. Minden demográfiai csoport körében továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb. De Budapesten tényleg kinőtt egy szubkultúra, amelyik tényleg reménytelen. Teljesen elvesztette a kapcsolatát a valósággal, és teljesen megbabonázták a különböző szlogenek. Nemcsak az O1G, de a klímaválság, a genderelmebaj, a „refugees welcome”, a „love is love”, a „black lives matter” és hasonlók is.
Az oktatásban olyan szintű neomarxista agymosást kaptak, amilyen erővel az afrikai gyerekkatonákat fordítják saját népük, szüleik ellen a törzsi hadvezérek.
Nem véletlenül tolják ennyire ezt a pedagógusügyet sem. Nemcsak arról van szó, hogy a politika rátelepedett a tanárokra (és a diákokra is), és eszközként használja őket. Ez is nagyon igaz, de maguk a tanárok közül is sokan nem véletlenül énekeltetnek a „Bella Ciao”-tól „A hatalom a népé”-ig mindenféle kommunista dalokat a gyerekekkel. A mögöttük álló erőkkel együtt nem véletlenül nem elégszenek meg a béremeléssel. Mert amit szintén követelnek, de méltatlanul kevés szó esik róla, az az, amit ők „tanszabadságnak” neveznek. Valójában annak a lehetőségét jelenti számukra, hogy bármifajta, akár állami, szülői kontroll nélkül, szabadon tömhessék a gyerekek fejét mindenféle neomarxista ideológiákkal, történelemhamisításokkal. Kényükre-kedvükre hitethessék el velük az elnyomást, a homofóbiát, az intézményesült rasszizmust, a klímapánikot; szabadon járkálhassanak be az iskolákba a papagájnak öltözött kukisnékik, és ronthassák meg a gyerekeket testileg és lelkileg. Mert ezt kívánja a szent progresszió. Ezért küzdenek valójában. A béremelés csak ürügy, mert azzal jól meg lehet fogni azokat a tisztességes tanárokat is, akiknek tényleg a megélhetésük a kérdés.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
A fiatalok természetükből fakadóan lázadnak, néha törnek-zúznak is, beb*szva meg aztán végképp sokszor vannak. Ezzel sincs önmagában semmi baj. Most is sokan közülük a „jó buli”, a balhé kedvéért mennek tüntetni, és mert iskola helyett lehet. De amikor egy nagyon is szervezett, tudatos agymosás zajlik, és épül rá az életkorukból természetesen adódó radikalizmusra, az már sokkal nagyobb bajt okozhat. Azt már nem fogják csak úgy „kinőni”. Kiváló példa erre, amit október elején, a Politikai Hobbista Hardcore egyik adásában részletesen is bemutattunk: a XI. kerületi 5-ös körzetben tartott időközi választás részletes eredményei. Az egyik szavazókörben ugyanis olyan masszív volt az ellenzéki fölény, hogy az egész választókerületet végül elvitte. Ez pedig a Sasadliget lakópark. Ahol pontosan az oktatásból nemrég kijött, multicégeknél dolgozó, zömmel eleve jó anyagi, családi háttérrel rendelkező fiatal családok élnek. Akik felvették a csokot, ott áll a garázsban az állami kedvezménnyel vásárolt autó, tökéletes haszonélvezői az elmúlt 12 év kormányzásának… de mocskos Fidesz, O1G, és behúzták a DK-ra. Vagy a Momentumra; nincs érdemi különbség.
Látszik tehát, hogy hiába kerülnek felelős helyzetbe, náluk már olyan erős volt a neomarxista indoktrináció (persze messze nemcsak az iskolában, hanem a tömegkultúrában, a Netflixen, a popzenében stb. is), hogy ők már nemigen józanodnak ki. És mivel a világ valós problémái (migrációs válság, bűnözés, ellátási láncok akadozása, stb.) nem érintik őket a kényelmes, kipárnázott életükben, ezért egyrészt vevők a mesterséges hisztériákra (klíma, rasszizmus, stb.), másrészt a szintén mesterségesen kreált ellenségképre (Orbán), akinek valójában épp a jólétüket, szabadságukat köszönhetik. És mivel ezek a fiatalok ennyire mélyen indoktrináltak, ezért ezen írás címe is. Tényleg piszkosul nehéz lesz őket visszahozni a valóságba, a józan gondolkodás talajára. És előbb-utóbb, ha 2026-ban vagy akár még 2030-ban nem is, de aztán többségbe kerülhetnek. Jó, persze, ha addig lesz még egy-két háború, ostoba szankciók, átgondolatlan, agyament zöldpolitika és hasonlók, akkor jól elruppótlanodnak ők is, és nincs több vegán szójalatte, indonéz bambusz szívószállal. Ha rájönnek, hogy morállal nem lehet gáz helyett fűteni, és a Pride-on rózsaszín tankkal vonulás nem helyettesíti a hazát megvédő valódi tankokat, akkor őket is fejbecsapja majd a valóság.
De ha megússzuk ezeket a geopolitikai traumákat – adja Isten, hogy így legyen –, akkor ezek az ön- és közsorsrontó szerencsétlenek mindig balra fognak szavazni.
Vezető kép: PS/Hatlaczki Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS