A vélemény- és a valódi diktatúra kéz a kézben jár, a véleménydiktatúra a technológiai óriáscégek révén pedig már jelenleg is érzékelhető – mondta Schanda Tamás, parlamenti és stratégiai államtitkár, miniszterhelyettes az Alapjogokért Központ Kié a (fő)hatalom? címmel megrendezett konferenciáján. A miniszterhelyettes mellett felszólalt Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, illetve Kovács István, az intézet stratégiai igazgatója is, akik a globális kibertérben születő új, államok felett álló és saját érdekeiket “szuverénként” képviselő techóriások jelentette fenyegetésről beszéltek és fogalmaztak meg kérdéseket. Ezen kérdések egy részét Dukász Magor digitális stratéga, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos és Horváth József biztonságpolitikai tanácsadó válaszolták meg.
Szánthó Miklós köszöntőjében arról beszélt, hogy a politikai nyomásgyakorlás eszközei a nemzetközi viszonyokban az aktív beavatkozás irányából egyre inkább a “soft power” gyakorlatai felé tolódtak, vagyis a vitás helyzeteket már nem fegyverrel vagy politikai döntésekkel rendezik a felek, hanem indirekt eszközökkel. Ilyen például a demokráciaexport vagy a segélycsomagok bizonyos feltételekhez való kötése, de az uniós támogatások kiosztásánál is sokat jelenthet a politikai szándék. Az Alapjogokért Központ igazgatója a technológiai óriásokat is a nyomásgyakorlásra alkalmas soft powerrel élő entitások közé sorolta, amelynek kapcsán elmondta: a modern viszonyok között az információ hatalom, a technológiai óriások pedig gyakorlatilag már az államoknál is többet tudnak azok polgárairól. Ez pedig az igazgató szerint veszélyes irányba mutat, hiszen ha az információ jelenti a hatalom és a szuverenitás technikai fundamentumát, akkor a techóriások a jövőben akár a szuverén nemzetállamokra is fenyegetést jelenthetnek, sőt, gyakorlatilag már jelenleg is az államokra telepedve, azok infrastruktúráját felhasználva építik saját kiber-birodalmukat. Erre a Facebook esetét hozta fel Szánthó, ami gyakorlatilag már most is önálló szuverénként, saját “törvénykezéssel” és gazdasággal rendelkezik, mégsem alakít/ alkot önálló államot, hiszen sokkal kényelmesebb az Egyesült Államok védelme alatt létezni, mint önállóan.
Veszélyben a szuverenitás
Schanda Tamás bevezetőjében arról beszélt, hogy a technológiai óriáscégek szolgáltatása során fellépő nyomásgyakorlás gazdasági érdekeket is szolgálhat, és míg a techcégek folyamatosan fejlődnek, a hagyományos államok egyszerűen nem tudják lekövetni az általuk leírt evolúciós ívet. Ennek következtében a szuverenitás gyakorlásának kizárólagosságáért folytatott versenyfutásban a nemzetállamok lépéshátrányba kerültek, ami létüket is fenyegeti. Hozzátette: az olyan techóriások, mint a Google vagy a Facebook előnye abban rejlik a szuverenitás birtoklásáért futott versenyben, hogy egyrészt végtelen információ áll rendelkezésükre felhasználóikról, másrészt pedig a világ minden pontján jelen vannak, önálló gazdasági szervezettel és az állami szabályozások felett álló, de legalábbis azokat megkerülő “jogrendszerrel”, amit elegánsan belső etikai kódexnek neveznek. Emlékeztetett: mindehhez ráadásul a felhasználók – szuverenitás-elméleti kifejezéssel: a nép – adja a felhatalmazást akarva vagy akaratlanul azzal, hogy használják ezen cégek szolgáltatásait. Ők pedig ebből táplálkozva élnek a kezükbe kerülő hatalommal, amit többek között az információ megszűrésével építgetnek tovább.
Az embereket színes buborékokba zárják, ahol csak a saját véleményüknek megfelelő tartalommal találkoznak. Kivéve, ha a felhasználó véleménye ütközik a szolgáltató véleményével, ez azonban éppenhogy csak erősíti a szabályt
– fogalmazott Schanda Tamás. Hozzátette: a szuverén államok által felépített jogrenddel párhuzamosan létrejött egy pszeudo-jogrend, ahol a techóriások saját elveik szerint döntenek felhasználóikról, illetve azok adatairól kevés, vagy éppen semmilyen fellebbezési lehetőséget hagyva. Ennek igazságtartalmát pedig nem kell hosszas indoklással alátámasztani azoknak, akik figyelemmel követték a PS–Youtube küzdelmet az elmúlt hetek során.
Ez a digitális zsarnokság képét mutatja, de az sem lehet véletlen, hogy ezen cégek akarata egybeesik a “nyugati” liberális elit nézeteivel
– zárta előadását Schanda Tamás.
Csak a felhasználók emelhetnek korlátot a techcégek önkénye ellen
Dukász Magor digitális stratéga a techóriások veszélyes megerősödéséről szólva kifejtette: ez azért lehetséges, mert az általuk nyújtott szolgáltatásra láthatóan van igény. Mint mondta, bár az emberek nagy része tisztában van azzal, hogy ezekért a szolgáltatásokért az adataival fizet, véleménye szerint azt már sokkal kevesebb felhasználó tudja, mit is jelent ez. Példaként említette, hogy a Google úgynevezett házi asszisztens készülékéről nemrég kiderült, hogy rendszeres időközönként rögzíti a felhasználója hangutasításait, illetve a mikrofon hatótávolságában elhangzó magánbeszélgetéseit is, amit egy erre kiképzett stáb (nem algoritmus!) elemez, ami egyértelműen nemkívánatos a felhasználók számára. A felhasználók tehát adtak felhatalmazást a techóriásoknak egyfajta szuverén entitás kiépítésére, a szakember szerint azonban az kérdéses, hogy ez mennyire tudatos és mennyire kívánatos jelenség.
A koronavírus körüli pánikkeltés mögött is gazdasági érdekek állhatnak
A közösségi média mára az egyik első számú információforrássá vált az egész világon, ezzel együtt viszont beköszöntött a tömeges pánikkeltés és dezinformáció aranykora is – figyelmeztetett Horváth József biztonságpolitikai szakértő. A szakember az elmúlt hetek slágertémája – népszerűségét többek közt az információfogyasztási szokásaink átalakulásának is köszönheti –, a koronavírus kapcsán kifejtette: hasonló pánikjelenségként terjed, mint a ’70-es évek Amerikájában a vietnámi háború áldozatairól szóló híradások; a médiában közölt szörnyű vérveszteségek hallatán kibontakoztak a pacifista mozgalmak az Egyesült Államokban, amelyek erősödése végül az ország egyetlen katonai vereségéhez vezetett. Pedig ekkoriban többen haltak meg az Egyesült Államokban közúti balesetben, mint a háborúban. A közösségi média és a techcégek erre hangolt algoritmusainak is köszönhető az újabb “világot kiirtó” járvány körüli pánik, Horváth szerint pedig csak idő kérdése, hogy kiderüljön, ez a világvége-hangulat éppen melyik cégnek vagy cégeknek hoz óriási bevételeket. Ahogy ez történt például a madárinfluenza-járvány után.
Ehhez csatlakozott Ferencz Orsolya, aki úgy kommentálta a dolgot:
akik a technológiát irányítják, azok a tényeket mindig saját kedvük szerint hasznosítják. Ez mindig is így volt, azonban a felhasználók ezt tudják befolyásolni.
A nemzetállami innováció a megoldás kulcsa
A techcégek túlhatalmának ellensúlyozásáról szólva Dukász Magor elmondta: jelenleg a techóriások bizonyos országok – jellemzően az Egyesült Államok – szövetségesei, az államok pedig kinyújtott karjukként a soft power hatalomgyakorlásra használják azokat. Hozzátette: ez a gyakorlat szintén rendkívül veszélyes lehet, hiszen a technológiai monopóliumok által nyújtott szolgáltatásoknak a felhasználók saját jogrendjüktől függetlenül is kitettek, vagyis a techcégek gyakorlatilag joghatóságot gyakorolhatnak ilyen módon más országok állampolgárai felett. A szakértő felidézte: Kína ezt úgy úgy oldotta meg, hogy felhúzta a “kínai (tűz)falat” és állami támogatással inkubálta az amerikai techcégek vetélytársainak kifejlesztését, amelyek mára azokhoz hasonló népszerűségnek örvendenek az országban, ezzel pedig alternatívát is nyújtanak a külföldi-globális techóriásokkal szemben. Dukász ennek kapcsán megjegyezte: Magyarországnak – lehetőségeihez mérten – hasonló úton kell elindulni, feltérképezni azokat a stratégiai pontokat, amelyek áttörés előtt állnak és ahol egy jól időzített innovációval versenyelőnyt lehet szerezni a globálisan jelenlévő technológiai óriásokkal szemben.
Ferencz Orsolya ennek kapcsán felidézte: az űrkorszak hajnalán az űrkutatás is állami projektként indult, mielőtt részben privatizálták azt.
Ma az űrtechnológiai fejlesztések egyik éllovasa a SpaceX, amely tisztán piaci alapon működik. Mára Elon Musk cége műholdak tucatjait állította pályára bolygónk körül, a jövőben pedig vélhetően ide is begyűrűzik a deep state, vagyis a gazdasági életet irányító elit befolyása
– tette hozzá a miniszteri biztos.
Lehet szuverén egy weboldal?
Az elhangzottak kapcsán felmerül a kérdés, hogy amennyiben egy techcég, amely a hatalomgyakorlás számos eszközével rendelkezik – például a nép felhatalmazásával, illetve önálló jogrenddel –, lehet-e a hagyományos értelemben az állami főhatalom, vagyis a szuverenitás letéteményese. A szükséges feltételek egy része adott, azonban a szuverenitás egyik alaptétele, hogy oszthatatlan, hiszen főhatalmat, az önálló hatalomgyakorlást jelenti. Ezt pedig a legtöbb ország, így például Magyarország alkotmányának megfogalmazói is így gondolták, ezért bele is írták az alaptörvénybe. Vagyis az önálló jogrendet képviselő techcégek, mint például a Youtube – amely a hatályos magyar jogszabályok semmibevételével tiltotta le többek között a PestiSrácok.hu csatornáját is – gyakorlatilag az állam egyetlen “alkotmányos jogát” sértette meg: joghatóságot gyakorolt egy állampolgára (jogi személye) felett, ugyanakkor a kérdéskör szabályozása a szólásszabadság alapelvét sértené.
Erről kérdezte a PestiSrácok.hu tudósítója a szakértőket, akik elmondták: világos, hogy az adatokkal visszaélő és pszeudo-szuverén techóriások felhatalmazást kaptak a felhasználóktól, azonban ennek jogszerűsége kérdéses. Dukász Magor szerint minthogy az államok szuverenitását érintő kérdésben még nem történt sem szabályozás, sem pedig bármilyen eljárás, Magyarország – amennyiben hajlandó vezetőszerepet vállalni a techcégek túlhatalma elleni küzdelemben – akár olyan cégekkel is tárgyalópozícióban lehet, mint a Google vagy a Facebook, hiszen egy számukra kedvezőtlen ítélet akár precedensértékű is lehet.
Ferencz Orsolya más irányból közelítette meg a kérdést: szerinte az elvek és a jogszabályok kidolgozása mellett a technológiai innováció az, ami megtörheti a jelenleg fennálló monopóliumokat.
Annak van igaza, aki betartatja az igazát
– foglalta össze a miniszteri biztos.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS