Egy fura, a legkínosabb #icebucketchallenge-re hajazó őrület fut végig mostanában az önmagukat az ellenzékhez soroló értelmiségiek jelentős részén. Megpróbálják tudományosnak tűnő nyelvezettel bebizonyítani, hogy nem ők, hanem a demokrácia hanyatlik, és kizárólag emiatt kerülhettek a közelmúltban olyan populista rosszcsontok a hatalomba, mint Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor. Eddig olvashattunk hibrid rezsimekről, amikor hiába felel meg egy ország a demokrácia formai követelményeinek, ha nem veszik figyelembe a 62 ezer SZDSZ-szavazó véleményét, akkor az egész semmit nem ér; mások szerint „a népben tört el valami végleg”; megint mások hosszú esszékben fejtik ki, hogy az álhírek átvették a parancsnokságot a nyugati világ jószándéka miatt védtelenné vált csillaghajóján, ezért nem találjuk az alapjövedelemmel és békés növényevéssel csábító univerzumot. E héten a Feri-közeli Political Capital üdvöskéje, Krekó Péter került sorra, és talán szintetizáló szándékkal, de mindenképpen haladó fokozatba kapcsolva öntötte nyakon magát és a 168 Óra olvasóit Putyin-befolyással, demokráciaindexekkel és az ellenzéki politizálás beszűkült lehetőségeivel.
Krekó nem kevesebbet állít a 168 Óra e heti számában készült interjúban, mint hogy Orbán Viktor iránt azért nőtt meg az amerikai politológusok érdeklődése, mert erőszak nélkül épített ki „ekkora hatalmat”, aztán a menekültválság meghozta neki a világhírt. Az „ekkorát” nem magyarázza, a 168 Óra olvasóinak nem is kell – ahogy Vona Gábor influencer is rákacsintott a baloldalra: „Orbán csak azért nem lövet, mert nincs rá szüksége”. Miután tisztázták az axiómákat, jött az érdemi rész: Orbán tévúton jár (vö: nyugaton már megbukott), mert „az európaiak nagyobb része szerint a Szíriából érkező menekülteket be kell fogadni, elosztani, a bevándorlásra szükség van, mert erősíti a gazdaságot”. Hogy erről az európaiaknak mi a valódi véleményük, arról majd az EP-választások után pontosabb képet kaphatunk, de jól látszik, a baloldal nemcsak az elméletben hisz, hanem abban is, hogy a Bourbonok az igazi európaiak: se felejteni, se tanulni nem szabad. Ami rossz, az azért van, mert a „nép uszályába került populisták uszályába került a nép”, de Krekó Cas Muddle szavaival azonnal megnyugtat minket, „ez inkább csak egy hangos kisebbség előretörése, mintsem a csendes többség győzelme”, és mindezt Macron győzelmével támasztja alá, elegánsan túllépve azon, hogy valódi ellenfelét, a mérsékelt konzervatív Fillont milyen eszközökkel diszkreditálták, hogy aztán a francia elnökválasztást a kisebbik rossz, a „legalább nem a szélsőjobboldal nyer” javára döntsék el.
Az a fránya külső befolyás
Ugyan hanyatlik a demokrácia – Krekó szerint hullámvölgyben van, számíthatunk egy felfelé ívelő szakaszra is –, de emiatt nemcsak a galád populistáknak, hanem a szólásszabadságnak is jár a rovó, mivel a demokrácia nem nőtt fel a feladathoz, és a szólásszabadság jegyében nem korlátozza megfelelően azokat a hangokat, amelyek a demokráciáért aggódóknak nem tetszenek. Mert vannak jó algoritmusok, melyek a rossz befolyásolást szűrik a közösségi médiában, és vannak a rossz algoritmusok, amelyek viszont zárttá teszik a demokratikus rendszereket. Mielőtt teljesen elvesztenénk a fonalat, konkrétumok is előkerülnek: természetesen az orosz hírszerzésről van szó, amit egyenesen Orbán hívott be az országba erőműépítésnek és letelepedési kötvénynek álcázva, hogy aztán csecsen verőember formájában olyan kiválóságokat fenyegessen, mint Komáromy Gergő vágyjamaikai utcazenész. Ugyan a fát próbálja a lóhoz kötni, de sokatmondó, hogy csak egy ennyire érdektelen és nevetséges ügyet tud példaként hozni az egyre csak növekvő orosz befolyásra.
Mindenhol megbukott
Krekó Péter aztán mindannyiunk örömére elővette a haladók mindent ütő lapját, a vágyvezérelt gondolkodást. A lengyel-magyar szövetség kapcsán kijelentette, hogy az nem létezik, mivel a lengyelek nem szeretik Putyint, továbbá magukat kevésbé tartják korruptnak, tehát semmiféle érdekközösség és bajtársiasság nincs. Ausztriában és Olaszországban Orbán szintén ne számítson semmi jóra, hiszen a kormánypártjaik egy része megszavazta a Sargentini-jelentést. Miután kiderült, hogy csak a szemünk csal meg minket, és Orbán magányosabb, mint egy Bod Péter Ákos a konzervatív oldalon, megtudhatjuk azt is a neves elemzőtől, hogy a korrupció nagyobb identitásteremtő erő, mint a bevándorlás, hiszen erre olyan narratívák épülhetnek, mint a fejlett nyugat és a barbár kelet kibékíthetetlen ellentéte.
Béna ellenzék
Miután az interjút készítő Lakner Zoltán és Krekó Péter megállapodtak abban, hogy Orbán mindenhol megbukott, továbbá egyedül van, már csak annak a megfejtése maradt hátra, hogy akkor mégis miért a Fidesz van kormányon kétharmaddal. A neves elemzők és politológusok megfejtése egészen újszerű: az ellenzék béna. Nem tudják kihasználni az olyan kihagyhatatlan lehetőségeket, mint hogy az általuk megalkotott disztópiákból kiolvasható megannyi szörnyűséget napirend előtt Orbán arcába vágják, aki ettől nyomban megbukik.
Mai hanyatlástörténeti beszámolónk véget ért, jövő héten újra jelentkezünk.
Vezető kép: MTI/Honéczy Barnabás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS