Nem vagyunk fajgyűlölők! Nem vagyunk antiszemiták! Nem vagyunk homofóbok! Nem, nem, és nem! Semmi bajunk a külföldiekkel. Olyannyira nincs velük bajunk, hogy mi magunk is külföldivé válunk, valahányszor elhagyjuk Magyarországot. Nem telik el nap, hogy ne kellene védekeznünk az alaptalan vádak ellen.
Emberek vagyunk. Magyarok. Legalább itthon hadd legyünk otthon! A négy fal közt, vagy a Deák téren, a Tisza partján – vagy miért ne, - Kolozsváron a Sétatérrel szembeni sikátorban, ahol már román neve van annak az árnyékos kis utcácskának. Mert történelmet sose késő csinálni. Kezdetnek megteszi néhány „újragondolt” utcatábla, meg egy tavaly épült kétezer éves ortodox imaház. Hiszen a német „kultúrfelelős” szépasszony is megmondta, hogy a német kultúra az konkrétan nem létezik. Valami olyasmi lehet, mint a Csillagok háborúja. Nézik, olvassák, jelmezbe bújnak, beszélnek róla, de kitalált baromság az egész, mint a kirekesztő nacionalisták által erőltetett német identitás. Ebből pedig nyílegyenesen következik, hogy amennyiben Németországnak nincs német kultúrája, honnan a fenéből lenne Romániának magyar kultúrája? Marhaság az egész. Tiszta X-aktákba illő figura ez az egész magyarkodó konzervatív bagázs, akiket felesleges határral elválasztani egymástól, ehelyett inkább a Tudose-féle „kötéltánc” tűnik célravezetőbbnek.
A jó hír az, hogy máshol még ennél is keményebb viharok tombolnak. Hollandiában például a Denk nevű párt politikusa, Tunahan Kuzu felszólította az ott tébláboló őslakosokat, hogy "amennyiben valakinek baja van azzal, hogy megváltoztatjuk Hollandiát, akkor el lehet innen menni”. Miért is ne? Miután Van Basten népe gyakorlatilag kiásott magának egy országot a tengerből, majd ellátta azt infrastruktúrával, most takarodjon a bánatba, mert megérkeztek Allah büszke követői, akik pont annyi gyereket fognak maguk köré nemzeni, ami demográfiailag garantálja, hogy a hollandoknak ne legyen több keresnivalója a saját földjükön. Mivel nem szeretném, ha tíz év múlva ugyanezt hallanám az LMP afgán származású ügyintézőjének a szájából, nem árt, ha kicsit felidézzük, mit nyilatkozott nem is olyan régen Janan Mirwais a HVG-nek.
„Nagyon durva az a gyors változás, ami beleégett a magyar társadalomba az idegenekkel és a külföldiekkel szemben”.
Jó, akkor tekintsük át gyorsan, mi is a bajunk nekünk „magyar társadalomnak” az idegenekkel, külföldiekkel, mármint Janan Mirwais helyzetjelentése alapján?
„A külföldi, a migráns, a menekült, szitokszónak számít”.
Az, hogy a „külföldi” szitokszó lenne, ez önmagában egy bicskanyitogató aljas hazugság. Ha valaki ezt terjeszti rólunk, az magának köszönheti a körülötte élők gyanakvását.
A magyar vendéglátóipar nagyobbrészt az „idegenek” kiszolgálásából él. Az elmúlt években a „külföldi” turisták száma többször megdöntötte a saját rekordját, a „külföldi” befektetők pedig köszönik, jól vannak, sokasodnak, terjeszkednek, még Angela Merkel is elismerte, hogy a magyar piacgazdaság és az adórendszer rendkívül kedvező feltételeket biztosít a német vállalkozók számára.
Az LMP emberének megbélyegző és lejárató ámokfutása itt még nem ér véget.
„A köznyelv részévé vált, hogy ha Magyarországra jössz, nem veheted el asszonyainkat, és a kultúránkat”.
Már önmagában az mennyire ijesztő, hogy valakinek teljesen természetes, ha az idegen azért jön hozzánk, hogy elvegye a kultúránkat. És amennyiben ez kormányszintű – az áprilisi szavazás után pedig tömeges – ellenállásba ütközik, akkor a „köznyelv” a bizonyíték, hogy tele vagyunk nácikkal, fasisztákkal.
Ami az asszonyaink elvételét illeti, a vegyes házasság már rég nem tabu, ez egy újabb kitalált jogsérelem, mocskos hazugság, pont olyan, mint a melegek államszinten bojkottált pásztorórái, mintha állandó rettegésben kellene kényeztetniük egymás felebarátját a paplan alatt, mert bármikor rájuk törheti az ajtót Németh Szilárd a rendőrállam hadseregével.
Én nem vagyok afgán származású, magyarként érkeztem anno Magyarországra, mégis – Janan barátunkkal ellentétben – kínai és vietnámi zokniárusokkal kellett félnapos sorokat kiállnom a tartózkodási engedélyért, előtte pedig minden harminc nap után el kellett hagynom magyarként Magyarországot, mígnem kézbe kaptam első munkavállalási engedélyem. Bujkálnom kellett a rendőrök elől a városban, pedig nem voltam bűnöző, csak dolgozni akartam, és jobban élni. Ettől függetlenül, sem akkor, sem később, nem kívántam a nekem biztosított nyomtatott felületeken megbélyegezni a magyar társadalmat, vagy idegengyűlölőnek titulálni a fél országot, csak azért, mert az akkori többség nem azokra szavazott, akik később véget vetettek a mindennapos megalázásomnak.
Janan Mirwais azt mondja „vidéken, amíg meg nem szólalok, én vagyok a migráns”.
Ugye, itt már startból megjelennek – nem véletlenül – a csökkentett értelmű, könnyen manipulálható vidéki közéleti „papucsférjek”, akik a könnyűvérű parasztasszonyokkal együtt, a Holdon élve marslakóként, fényévnyire minden „külfölditől” és „idegentől”, akkor is veszélyt jelentenek a szegény afgán származású magyar értelmiségire, amikor elsőre, pusztán a bőrszíne alapján, nem ismerik fel benne Szent István büszke utódját. Tehát, ha egy számomra ismeretlen, Magyarországon nevelkedett színes bőrűt angolul szólítanék meg a Váci utcában, akkor én egy előítéletekkel tele nacionalista fajgyűlölő vagyok.
Janan Mirwais ennél is továbbmegy, és azzal fenyeget bennünket, hogy ennek a hozzáállásnak következményei is lehetnének számunkra, de nagy szerencsénk, hogy „Magyarországon nincs viszonylag nagy muszlim kolónia”.
Finoman arra célozgat a szegény kirekesztett áldozat, hogy mázlink van, mert még túl kevesen vannak ahhoz, hogy a magyar kormányt büntetésben részesítsék, pedig a határ - és nemzetvédelmi lépéseink kiváló alkalmat nyújthatnak arra, „hogy a gyökeret vesztett másodgenerációs muszlim fiatalok a vallási fanatizmus felé” tolódjanak.
Tiszta sor. Tehát, nekünk tárt karokkal kell várnunk őket, megosztva velük asszonyainkat, kultúránkat, nekik viszont bőven elég a vallásukra hivatkozni a „radikális” igazságszolgáltatás bevezetéséhez. Ha pedig valakinek nem tetszik a műsor, akkor – holland mintára – tessék szíves odébbállni.
Nem, mi nem vagyunk fajgyűlölők! Nem a magyar kormány ejt hatalmas sebeket az ország külföldi megítélésében, hanem pont azok a politikusok, újságírók, akik hitelesítő forrásként használva Janan Mirwais származását, aljas hazugságokat terjesztenek rólunk szerte a világon. Igen, igazuk van. Ha hagynánk, hogy többen legyenek, akkor valóban minden más lenne errefelé. Volt rá esélyük bőven, legutóbb áprilisban, csak pármillió szavazat hiányzott ahhoz, hogy rövid időn belül, olyan demokratikus és békés országot építsenek itt maguknak, mint a csodálatos Afganisztán.
Ameddig ez összejön, addig kénytelenek folytatni a magyar kormány antiszemitizmusának és fajgyűlöletének világgá kürtölését, hadd tudja meg mindenki, hogy nálunk már az „idegen” és a „külföldi” szavak hallatára is előkerülnek a sufniból a balták és a konyhakések. Mert minél több rosszat mondanak világszerte Magyarországról, nekik annál jobb. Mintha mi nem tudnánk, hogy a megrendelésre gyártott Sargentini-féle magyargyűlölete mögött, kik is az igazi „csontkovácsok”. Már csak legyintünk, amikor ezek a szerencsétlenek elkezdik bizonyítékként lobogtatni a maguk által komponált slágerek idegen nyelvű feldolgozásának kasszasikerét.
