Az övcsatos Peti, mint a nők gyámolítója
Magyar Pétert épp Szily Nóra kényezteti.
Nehéz dolog lehet skizoid személyiséggel élni, ennek kezeléséhez általában segítség kell. De azért megdöbbentő, hogy az a Magyar Péter beszél már megint emberségről, szeretetről és gyűlölet elleni fellépésről, aki útszéli stílusban uszítja a hordáját éppen aktuális ellenfelei ellen, személyes bosszút liheg és úgy bánik az emberekkel, mint a ronggyal. A családja és a környezete tudna erről sokat mesélni.
Kommentelt már többször nekem is, utána százával érkeztek a halálos fenyegetések, egyrészt tudatosan küldve, másrészt csak úgy feldobva a magas labdát az arra fogékony vérszomjas őrülteknek. Szép csapat gyűlt így össze mindig, maga a Szeretetország. Ezt csinálja mindenkivel, aki nem hajbókol előtte, vagy kritikát mer megfogalmazni. Ne felejtsük azt az aljasságot sem, amikor az egyik hordószónoki fellépésén szinte lincselésre buzdította a szektáját, ötmilliós fizetéseket hazudva a jobboldali újságírókról, a helyszínen lévő riportereket prédául dobva a csőcseléknek. Közben gonosz, pszichotikus mosollyal nyugtázta, hogy ráharaptak a gyűlöletcukorkára az ott lévők. Ez lenne a Szeretetország alapköve...
Fotó: Forrás: Index
Magyar Péter ilyen lépésekkel mutatott utat az őt követőknek, és ilyen beteg irányban befolyásolta a közbeszédet. Ezek után az ember émelygő, felfordult gyomorral csodálkozik rá arra a megszervezett szeretetgombóc kampányra, amit a karácsonyi időszakban elénk rakott a zsebmessiás csapata. Mert az övcsatos Magyar Péter megint a nők gyámolítója lett, a régi, békés karácsonyi hangulaton elmerengő nagybetűs ember, aki könnyet ejt mindenkiért és a gyűlöletet arkangyali, fényes karddal tartja távol a magyar nemzettől. Szelíd, szolid és szerény ember, aki csöndben készült évtizedekig az államférfi szerepére és most végre átöleli a nemzetet.
Hogy nem fordul ki az összes zsanér az ajtóból és nem dől le ilyenkor a plafon! Az, hogy például Szily Nóra nyálas interjút csinált vele, számomra nem csoda, sosem kedveltem, álságosnak tűnt mindig, - de ez csak szubjektív vélemény - én nem is vártam mást tőle, beállt nyíltan a tiszás szektába, lelke rajta. De ő csak egy fogaskerék ebben a gépezetben. Mert a valóság ilyen erőltetett elkendőzése közös csapatmunka a tiszás vezetésben.
Kellett nekik ez a tudatos karácsonyi "érzékenyítés", nem áll jól a Tisza Párt. Csak a folyamatos önleplezéseket, malacra kést fenő, adóemelést, népnyúzást, pénzelvonást tervező tiszás holdudvart láthattuk, az egyre agresszívabban szabadrablást és bosszút tervező hordát, és ez kezdett beégni egyes tiszás csoportok agyába is és kellemetlenné vált, hogy a báránybunda alól kilógott a farkasszőr, a vigyor helyett pedig már csak vicsor volt. Ezért jött az Imhotep-effektus, aki látta a Múmia című filmet, tudja, hogy felébredő gonosz Im-ho-tep kántálással delejezte a tömeget, akik minden mást elfelejtettek és vakon követték urukat. Ezt próbálták most meg Magyar Péterék, komplett stáb épült erre és csak úgy tündökölt a közösségi skizofrénia. Mert az az ember, aki gyűlöletet hintett, aki nem tudta kezelni az érzéseit, kicsinyes és személyes bosszúkat lebegtetett, program helyett megszorítócsomagokkal készült, amit a sajátjai elkotyogtak, az most hirtelen szentté próbál válni. Csak úgy csettintésre és ha nem fogadod el, akkor te vagy az uszító és gyűlöletet szító. Félelmetesen beteg dolog ez.
(Emlékezzetek Popper Péterre, aki a nemzet nagypapájaként hirdette magát. Ő volt a magyar Coelho, aki szeretetről, családról, érzelemről oktatott, aztán Mező Gábor leleplezte, hogy önként ajánlkozott az 1956-os forradalom és szabadságharc után, - amit antiszemita felkelésnek nevezett - hogy pszichológiailag megtörhesse az embereket, a szabadságharc alatt pedig fegyvert fogott a felkelők ellen, Professzor fedőnéven pénzért dolgozott a kommunista állambiztonságnak és annyira félt 1990-ben, hogy tettei miatt megbüntetik, hogy elmenekült az országból Izraelbe és csak a pufajkás Horn Gyula hatalomra kerülésekor jött haza. Szóval, néha igencsak megtévesztő a felszín és a valóság, érdemes gondolkodni róla, hogy ki mit beszél és mit tesz le az asztalra, de az már egy másik értekezés témája lesz.)
