Amikor a haszonleső haszonleséssel vádol
Ha lenne a nagyköveteknek Oscar-gálája, David Pressman nagykövet vetélytárs nélkül nyerné meg a kettős mércét legpofátlanabbul alkalmazók versenyszámában az arany botsáskát. Ma éppen haszonleséssel vádolja a magyar kormányt a béketeremtő hozzáállása miatt, miközebn az USA mást sem csinál mostanában, mint rommá keresi magát az európaiak, de legfőképpen az ukránok nyomorán.
Komoly feladatot kapott az amerikai külügyi adminisztrációtól David Pressman nagykövet: Orbán Viktor Kijev mellett Moszkvát is érintő békemissziójáról kellett kötelezően elítélőleg nyilatkozni, mivel az atlanti civilizáció aktuális álláspontja szerint nem a béketeremtés vezet a békéhez, hanem a háború, annak is a totális változata. Azt találta ki, hogy ez, a két fővárost érintő út
nem a békéről szól, hanem a haszonról",
ami igen izgalmas bírálat egy amerikai nagykövet szájából, hiszen az USA konkrétan halálra nyerészkedi magát az orosz-ukrán háborún. Nevetséges mennyiségű fegyverszállítás mellett (pl. 31 tankot adtak a több ezer darabos, sivatagban letárolt készletből, a Pentagon meg tulajdonképpen nem az szükségleteket elégíti ki, hanem selejtezik méregdrágán) néhány milliárd dollárt, azt is lassan az EU kontójára. Nagyvonalúan rábízták az ukrán hadsereg kiképzését és felszerelését az európai partnereikre, akik az amerikaiaktól vásárolnak fegyvert, hogy odaadhassák Ukrajnának, emellett teljes körűen finanszírozzák az ukrán államot. És ha ez nem lenne elég, a szankciók miatt versenyképtelenné vált európai gazdaságból a vállalatok mellett a szürkeállományt is elszívják, miközben megfizethetetlenül drágán szállítják a nyersanyagokat, köztük az LNG-t, ami sokszorosa az amerikai áraknak.
Akinek ilyen barátai vannak, annak nem igazán van szüksége ellenségekre.
Pressman megfejtése szerint a magyarok csak hasznot akarnak húzni az orosz gázból, ezért akarnak tűzszünetet és békét. Mivel feltételezhetően a nagykövet úr nem teljesen hülye, ezért tudhatja, hogy a vezetéken érkező orosz gáz magyarországi importja nincs a békéhez kötve, pláne a tűzszünethez, mivel a Török Áramlaton keresztül megfelelő ütemezéssel érkezik hozzánk és a többi vásárlóhoz. Ha valaki lesi itt a hasznot, az pont Pressman úr hazája, csak a dehonesztáló megjegyzések mellett arra is illene időt szakítania, hogy kiépítse az infrastruktúrát, hogy a Texasban becsomagolt amerikai palagáz eljuthasson Magyarországra, és utána ezt a magyar háztartások képesek legyenek meg is fizetni.
Ám mivel a szükséges nyersanyagokat a földrajzi számunk és az elvett tengerpartunk miatt nem tudjuk máshonnan beszerezni, marad az orosz forrás. Pressman nagykövet úr előtt két lehetőség áll, ha ezt nem tűri tovább és cselekedni akar. Az egyik a jópofa és teljes körű revízió volna, Magyarország határainak helyreállítása, hogy Magyarország a hegyektől a tengerig szabad legyen. (Az amerikai egyetemista csőcselék ezt skandálhatná is.) A másik lehetősége pedig az, hogy miközben mindenféle vezetékeket finanszíroz, a minket körbevevő országokat rákényszeríti arra, hogy kedvező feltételek mellett szállíthassuk keresztül rajtuk az igényelt szénhidrogéneket és egyéb nyersanyagokat.
Minden más csak kontraproduktív rontópálkodás, ami miatt egyre jobban utáljuk a kedves nagykövet urat, továbbá a végtelenül erőszakos és primitív amerikai külügyi adminisztrációt.
Ps: Mi a helyzet az újjáépítéssel, az ukrán termőfölddel és az ukrán ásványkincsekkel? Azon ki fog keresni?
