Pesti Srácok

Amikor Göncz Árpád kitüntette a vajdasági magyarokat kivégeztető jugoszláv kommunistát

Amikor Göncz Árpád kitüntette a vajdasági magyarokat kivégeztető jugoszláv kommunistát

Becslések szerint negyvenezer magyar esett áldozatul 1944 őszétől a vajdasági népirtásnak. A Rajk-ügyben később elítélt Lazar Brankov akkoriban vérbíróként tizenkét embert végeztetett ki, köztük egy neves újságírót is. Brankovot később Moszkva és Rákosiék a magyarországi belső leszámolásban használták fel, 1956-ban szabadult, Párizsba költözött, és 1994-ben nyilvánosan, a magyar sajtóban tagadta a népirtást. Állítása szerint ilyesmi nem létezett. Göncz Árpád 1998-ban Köztársasági Elnöki arany Emlékéremmel tüntette ki ezt a bigott, történelem-hamisító kommunistát. Állítólag akkor még nem tudták, hogy Brankov partizán korában népbíró is volt, de történelem-hamisításáról számtalan cikk született 1994-ben.

Máig nem tudjuk pontosan, hogy hány magyart végeztek ki a Jugoszláviában a „hideg napok” utáni bosszúhadjárat során. Nem véletlen a homály, ha azt mondjuk, hogy a kommunista (és állambiztonsági) múlt nagyon nehezen kutatható Magyarországon, akkor ez fokozottan igaz az egykori Jugoszláviára. Azért becsléseink vannak.

Ezek szerint, amikor 1944 őszén és 45 elején a Vajdaságban tömegesen kivégezték a magyar lakosságot, akkor megközelítőleg negyvenezren veszhettek oda.

Negyvenezren.

PestiSracok facebook image

A magyarok nagy részét bírói ítélet nélkül gyilkolták halomra, sokukat megcsonkították, és jeltelen tömegsírokba dobálták, amelyeknek a helyét gyakran még ma sem tudják a történészek és kutatók meghatározni. A feltárás borzasztóan nehéz, az emlékezők még most sem nagyon mernek megszólalni. Olyan generációs trauma ez mint a Holokauszt, csak erről sohasem beszéltünk, a rendszerváltás előtt nem beszélhettünk, utána meg úgy tűnt, mindig akadtak fontosabb témáink.

Népirtás a Vajdaságban / Fotó: Reform/Arcanum.hu

A beazonosítható áldozatok közé tartozik Andrée (Árvay) Dezső, neves vajdasági újságíró, aki következetesen a magyarság ügyét képviselte szülőföldjén, és ezért a végén az életével fizetett. „A Hírlapnál előbb kezdte meg dicséretes munkáját Újvidéken a Délbácska, amelyet Fáth Ferenc apátplébános és dr. Wilt Vilmos főorvos alapítottak – írták róla és társairól 1943-ban a Sorsunkban. – Első szerkesztője Toman Sándor volt, most pedig Andreé Dezső irányítja. A lap magyar és hangsúlyozottan keresztény célokkal indult, s erősebb katolikus jellege volt, mint a Hírlapnak.

Nem egyszer az újságírók egyesülete volt kénytelen tiltakozni a kisebbségi újságírók üldözése és zaklatása ellen.”

Egy traktor után kötötték?

Később hiába tiltakoztak. A Reformban a következőket írták a haláláról 1991-ben, akkor, amikor a nemzetközi szakértőkből álló bizottság vizsgálta a vajdasági magyarok ellen elkövetett népirtást:

És most jön a csavar. Andréet és tizenegy magyar társát az a Lazar Brankov végeztette ki, aki a bácska-baranyai katonai bíróság egyik rettegett vérbírája volt, de nálunk mint „mártír” van kezelve.

Brankov a Magyar Nemzetben / Forrás: Magyar Nemzet/Arcanum.hu

A sötét ügybe egészen véletlenül, egy teljesen más kutatás kapcsán futottam bele. Nem árt kibontani: „A százéves korában jobblétre szenderült L. Brankov életrajzból kimaradt néhány számunkra fontos részletírta Csorba Béla vajdasági publicista Brankov halálának idején. –

A partizán vérbíróság persze nem csak a magyar lakosságot irtotta:

A vajdasági születésű, magyarul jól beszélő Brankov ezután Magyarországra jött: „Pályafutását a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jugoszláv missziójának századosi rangú titkáraként folytatta Budapesten. A Tito-Sztálin konfliktus idején kezdetben a moszkvai irányvonalat támogatta, később azonban a Rajk-perben őt is elítélték. 1956-ban szabadult, majd Párizsban élt.

Azt, hogy Moszkva és Rákosiék milyen szerepet osztottak Brankovnak a belső leszámolásban, az ma már nagyjából ismert. A legátfogóbb, legalaposabb munkát Zinner Tibor írta (A nagy politikai affér – A Rajk-Brankov ügy).

Rajk László volt külügyminiszter és Brankov Lázár szembesítése a Népbíróságon / Fotó: MTI
Rajk László volt külügyminiszter és Brankov Lázár szembesítése a Népbíróságon / Fotó: MTI

A lényeg, hogy a terrorgépezet a korábban, Moszkvában még Tito-ellenes propagandát folytató Brankovot már "titóistaként" használta fel. Így alakult a sakkjátszma. Az azért jellemző, hogy Brankovot a szovjetek fizikailag nem bántalmazták, majd átadták a magyar hatóságoknak, ahol végül eljátszották vele a szerepét.

Nem végezték ki, már 1956-ban szabadult, hogy később Franciaországban játssza a megtévedt kommunista, a mártír szerepét. (Már ha egyáltalán játszotta, akár bigott sztálinista is maradhatott, akkor sem bántotta volna senki. Egy cikkből kiderül, hogy a hetvenes években felvették a francia kommunista pártba).

Ha a történet itt lezárulna, akkor nem lenne semmiféle csavar. Brankovot ugyanis a rendszerváltás előtt felfedezték. „Lazar Brankov divatba jött a nyolcvanas évek végén. – írta erről a Magyar Nemzet. –

<…> Bacsó Pétert, a Tanú alkotóját kereste egy májusi napon a párizsi Magyar Intézetben. Akkor még nem tudtam, hogy ez a nyílegyenes tartású, izzó szemű idős ember a század tanúja.”

Koholmánynak nevezte a népirtást

Több is annál. 1994-ben ő volt az, aki a leghangosabban tagadta a népirtást.

– írta például a Respublika. Az Új Magyarország pedig a következőről tudósított: Brankov „ugyancsak sajátosan magyarázza a katonai igazgatás időszakát, amelyet 1944 októberében vezettek be a Délvidéken, és amelynek során a most már kutatásokon is alapuló, becslések szerint mintegy húszezer magyar esett áldozatul.

Halottak / Fotó: Reform/Arcanum.hu
Halottak / Fotó: Reform/Arcanum.hu

Ez a következetes történelemhamisítás tehát már 1994-ben ismert volt, ahogyan az is, miről szólt valójában a Rajk-Brankov ügy.

Göncz Árpád mindezek ellenére 1998-ban Köztársasági Elnöki arany Emlékéremmel tüntette ki az akkor a sajtóban már „Lázár Brankovnak” nevezett egykori vérbírót, sztálinistát, történelemhamisítót és népirtás-tagadót. Göncz a Parlament Nándorfehérvár termében adta át a kitüntetést a Párizsból idelátogató Brankovnak, akinek volt képe átvenni azt.

Tegyük hozzá, hogy amikor Zinner Tibort megkérdeztem az ügyről, azt mondta, akkoriban még nem tudtak Magyarországon Brankov vérbírói szerepéről.

De a történelem-hamisításról, a Rajk-ügyről, Brankov moszkovita múltjáról egészen biztosan. Az is egyértelmű, hogy ez Göncz Árpád egyik politikai döntése volt: Brankov gyakorlatilag Rajk László helyett kaphatta a kitüntetést, aki – hogy a keserű viccet idézzük – a sírból már nem tudott a tapsolók közé lövetni. Ez is egy olyan lépése volt a néhai köztársasági elnöknek, ami világosan megmagyarázza, miért is gyűlölték annyian volt ötvenhatos "társai" közül.

A cikk végén egy kérdés azért csak felmerül egy kérdés. Brankovot bűneivel szembesíteni már nem lehet. Viszont akad egy apróság: nem kéne tőle valahogy nyilvánosan visszavenni ezt az elnöki Emlékérmet?

Folytatom.

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)