A régi “szép” idők: száz éve még karddal vívtak meg egymással az újságírók és színészek egy-egy elmaradt helyreigazítás, túlzó kritika vagy tényfeltáró cikk miatt. Akkor még volt a szavaknak tétje, ma már nem igazán. A mából különös visszatekinteni arra a korszakra, amikor az újságírók vívóleckéket vettek, hogy valahogy le tudják győzni a leleplezett oligarchák és dzsentrik által felbérelt katonatiszteket.
El tudják képzelni, ahogyan a kormánypárti sajtó egyik „újságíró-fejedelme” összecsap az ellenzéki média „héroszával”? Nem újságokban vagy az interneten hánynák az epét egymásra, hanem valóban megállnának egymással szemben, és az előre rögzített szabályok szerint megküzdenek egymással. Én többször eltűnődtem ezen azóta, hogy megvettem és elolvastam Clair Vilmos: Magyar párbaj című művét.
Egészen komolyan gondolom, hogy talán jót is tenne – komolyabb tétje lenne a szavaknak. (És valószínűleg lenne pár sebesülésem a Hálózat rovat miatt).
„Néha nem árt lecsapolni a rossz vért”
– valami ilyesmit mond az idősebb maffiatag fiatalabb társának a Sopranos (Maffiózók) című zseniális sorozatban, amikor utóbbi a családok között kitört háborúra panaszkodik. Ez az idézet is gyakran eszembe jut, amikor látom az egyre eldurvuló kultúrharcot, az erre-arra ferdített „valóságot”, az egyre mélyülő árkot és a piedesztálra emelt árokásókat.
Nem maffiaharcra gondolok, vagy az újságírók megfegyelmezésére (erre szerencsére nálunk ritkán kerül sor), hanem arra, hogy az összes íratlan és írott szabály megszűnt, ez ismét a totális (média)háború korszaka. Ezzel valamit kezdenünk kellene, valahogy leengedni, kibékülni, visszafogni magunkat, hívni a piócás embert. Ahogyan Kukorelly Endre mondta filmünkben (Szétszakadt Magyarország), legyen egy szint, hogy ide, az öv alá nem ütünk. Mert leléptetnek.
Párbaj egy helyreigazítás miatt
Menjünk vissza most képzeletben azokba az időkbe, amikor a tollforgatók, bértollnokok, írók és tényfeltárók durván, de mégis lovagias módon intézték el a különböző ügyeket. A következő eset az első világháború „előestéjén” történt, szereplője a Magyar Hírlap főszerkesztője és egy újságíró.
Márkus Miksa és Déri Imre 1913. május 14-én a Rákossy-féle vívóteremben néztek szembe egymással. A segédek már az első összecsapás után megszüntették a küzdelmet, miután Márkus megvágta Dérit a jobb karján, és erős lapost ütést mért rá, amelytől ellenfele karja kificamodott. A korabeli tudósításokból tudjuk, hogy Márkus sértetlen maradt, de – és ez nem a megszokott lezárás – az „ellenfelek nem békültek ki”.
Mi lehetett az ok? Azt azért sejthetjük, hogy Márkus nem nevezte „fehérjehalmaznak” kollégáját, ahogyan valószínűleg utóbbi sem elmélkedett írásban ellenfele szerkesztőségének tömeges megerőszakolásáról. Az ok prózaibb, és kevésbé hányingerkeltő. A Népszava igen részletesen írt az ügyről, már a címből látjuk, mi váltotta ki a párbajt:
„A szerkesztő nem adott helyreigazítást”.
„Kedden éjszaka kinos botrány játszódott le az >Abbázia<-kávékáz Andrássy-úti terraszán két hírlapíró között – írta a baloldali napilap. – A kávéház előtt ült nagyobb társaságban Márkus Miksa, a >Magyar Hirlap< főszerkesztője. Épp távozóban volt, amikor a kávéházba lépett Déri Imre hírlapíró, akinek egy népoperai pletyka kapcsán hírlapi polémiája volt a >Magyar Hirlap<-pal. Déri odalépett az asztalhoz és igy szólt Márkushoz:
>Én az ön lapjában lojális nyilatkozatot adtam le. Elvártam volna, hogy e nyilatkozat után a korábban rólam megjelent kellemetlen közleményt helyreigazítja.<
Márkus Miksa erre azt felelte, hogy az ilyen ügyet a szerkesztőségben szokta elintézni. Déri ingerülten az asztalra csapott:
>Ezért én itt nyilvánosan hitvány gazembernek nevezem?<
Márkus Miksa elsápadt de csakhamar lehiggadt és csupán ennyit felelt: >Ezek után nekem önt ugyancsak nyilvánosan meg kellene vernem, de a kávéházban nem teszem. Majd hallani fog rólam!< Ezalatt a társaság tagjai közbeléptek és elejét vették a további szóváltásnak. Márkus Miksa >lovagias< útra terelte a dolgot.” És győzött.
Párbaj egy egész tisztességes kritikáért
Hasonlóan végződött az az affér, amelynek alapja egy kritika volt. A Budapesti Hírlap egészen röviden számolt be az 1886-os ügyről: „(Színész és újságíró párbaja.) Emlékezetes eset, hogy Székesfehérvártt a múlt télen Fenyvessy Emil színész, ki nemrég a nemzeti színházban is vendégszerepeit, durván megtámadott egy újságírót azért, mert az egy egész tisztességes hangon tartott kritikában tehetségének némely fogyatkozásairól is megemlékezett.
Az esetből párbaj lett s a párbajban Gara József, az újságíró kapott sebet.
E miatt vád alá kerültek s a székesfehérvári törvényszék – mint lapunkat Székesfehérvárról értesítik – ma Fenyvessyt 14 napi, Garát pedig 8 napi államfogházra Ítélte. Fenyvessy fölebbezett, Gara ellenben megnyugodott az Ítéletben.”
Ez az eset is tisztességesen lezárult.
Kevésbé felemelő, hogy a párbaj intézményét tudatosan is felhasználták a sajtó ellen.
Az elpofátlanodott, magukat érinthetetlennek tartó dzsentrik és oligarchák egy része gyakran tiszteket bérelt fel azért, hogy azokkal fegyelmezze meg a tényfeltáró újságírókat. Volt, hogy felesleges pénzkidobás volt: Gallovich Jenőbe hiába kötött bele több felbérelt katona, szép sorban az összeset legyőzte.
Ezzel folytatom.
Fotók: Fortepan.hu, cikkek forrása: Arcanum.hu
olszal
2018-08-09 at 13:02
“Kérdem csendesen, hogy mi van a CEU ūgyben.Ha marad a Hálózet is marad
AKKOR kiegyeztek.Ės mi 2/3ad be lettünk csapva.
Na és a”kulturharc….Marad Pröhle,Lsimon,Szőcs, Fekete Péter , Vajna.Azt mondják magyar alkotók, tehetsėgek tessék pénz nėlkül teljesitmény felmutatni!Ők pedig 100mrdok felett osztogatnak a libsi haverjaiknak.Szép új Világ”.
Mintha én írtam volna.Pedig nem, Riziko írta, de sajnos(?) igíz amit írt.
A napokban ünnepelte a Zalai Hírlap online kiadása (zaol.hu) a nemzet ellenségének 85 születésnapját. Igen, Konrád Györgyről van szó.Quo Vadis…
Vagy csak etettek bennünket Fideszék?
Pedig nem,
zeusz
2018-08-08 at 15:55
A mai újságíróknak nevezettek jó része legfekjebb wc papírnak sem jó.Még ki sem törölném velük…….!!!
khm
2018-08-08 at 15:41
Gyanítom,hogy a mai újságírók jelentős része nem párbajképes emberekből áll. Pardon.
Koszka Hajnalka
2018-08-08 at 17:30
Jogos. Sokan műveletlenek, egymástól veszik a témát, mondanivalót, a nyelvhelyesség, helyesírás szabályait nem ismerik. Sajnos némelyik konzervatív, jobboldali újságíró is megelégszik a pongyolaságokkal. Arról nem is beszélve, hogy egyesek készek lesüllyedni az anarcholiberálisok alpári, közönséges, obszcén stílusának szintjére.
A liberális szándékosan rombolja a nyelvünket. Erkölcsi és műveltségbeli fölényünket a legfőbb fegyverünk, a magyar nyelv ápolásával, igényes használatával tudjuk megőrizni.
Hesslerezredes
2018-08-08 at 14:37
Én ha parlamenti képviselő lennék bizony bevezetném a párbajt. A hölgy-képviselők esetében a férfi frakciótársak lennének kötelesek kiállni: lovassági kard, félbandázs, fejvédő/sisak, első vérig, szúrni tilos. A Parlament alagsorában van bőven hely. Fiatalabb idősebbet nem hívhat ki. Idősebb képviselő ellen a fiatalabb csak rövid pórázra kötve harcolhat. Közjogi méltóságot nem lehet kihívni, helyette a sértő ellen ketten harcolhatnak, a kihívott rövid pórázon. :))))))
Hesslerezredes
2018-08-08 at 14:41
Kihívott = a sértést okozó, bocs.
Koszka Hajnalka
2018-08-08 at 16:39
Van ott elég párbaj: szópárbaj.
A parlamenterek között ballib oldalról igen kevés, aki intellektuálisan, műveltségben párbajképes.
A fizikus semmi.
Ezek lennének a legboldogabban, ha pisztolyt vihetnének magukkal az ülésterembe.
Nem is érdemes eljátszani ezzel a gondolattal.
Anno még voltak úriemberek.
45 után kiirtották, egzisztenciálisan lenullázták az arisztokráciát (már, aki nem menekült el időben), a felső – és közép polgári osztályt.
Helyükbe felemelték a prolikat, s ma azok és a leszármazottaik kérkednek a “szellemi” felsőbbrendűséggel. Holott némi ismeretet szerezve, szófosógép adottságoknál többel nem rendelkeznek. Agresszivitásuk, szervezettségük viszont annál erősebb.
Nem számítom közéjük a parasztságból kiemelt tehetséges, első generációs magyar értelmiséget. Viszont nem is becsülöm azokat, akik feltétlen lojalitással viseltetnek a pozíciókért, megtűrésért cserébe a liberálfasiszták iránt, és csak titokban, családi és szűk baráti körben mernek magyar népdalokat énekelni, hagyományt ápolni, magyarnak lenni, szülőföldet szeretni, felszabadultan Himnuszt énekelni. Durva nehéz lehetett nekik végigcsinálni azt az 50 évet idáig. Sajnos, jellemzően a gyerekeik is továbbviszik ezt az örökséget. Kár.
Koszka Hajnalka
2018-08-08 at 13:50
Ostobaság.
Csámpás Marcsa
2018-08-08 at 13:44
Lovas István nem véletlenül edzett napi szinten, jó ökölvívó hírében állt. Tudta, hogy számíthat az orvtámadásokra. Mert ezek csak orvul mernek támadni, vagy biztos távolságból fenyegetőzni, hazudozni, rágalmazni. De amikor felelniük kell, akkor mártírt játszanak, a családjukra, gyerekeikre, megélhetési gondjaikra hivatkoznak. Sírva fakadnak a bíróságon, mint Puzsír.
Emlékszem, amikor az egyik szdsz-es hordalék érvek híján veréssel fenyegette meg Szentmihályi Szabó Péter költő, író, publicistát, akkor Lovas nyílt levélben hívta ki a párbajra az illetőt, hogy ne a nála gyengébb fizikumú költővel akarjon kiállni, itt van ő, álljon ki vele, ha olyan erős legény.
Hesslerezredes
2018-08-08 at 14:40
Szegény Szentmihályi-Szabó ahogy mondani szokás vasággyal együtt nem volt 50 kiló. Megboldogult Lovas valahogy úgy írta, hogy álljon ki vele “…aki 120 kiló tiszta izom…”.
Csámpás Marcsa
2018-08-08 at 16:16
Lovas nem Szentmihályival akart kiállni, hanem annak üzent, aki Szentmihályit akarta megverni!
Koszka Hajnalka
2018-08-08 at 16:26
“Haraszti Miklós fizikailag fenyegette meg e lap szerzőjét, Szentmihályi Szabó Pétert. Erre írtam Harasztinak azt, ha egy újjal hozzá mer nyúlni Péterhez, laposra verem. Ezt az ígéretemet egyébként ma is fenntartom. ”
(Lovas István -Demokrata)
Érdemes végigolvasni. Lovas még post humus is rámutat a liberális média-aljasság természetére, nem különben a jeszenszkyk és herényik aljasságaira.
Koszka Hajnalka
2018-08-08 at 16:28
http://demokrata.hu/cikk/lovas-istvan-nyilt-levelei-okol
Itt olvasható.
Csámpás Marcsa
2018-08-08 at 13:36
Párbaj?!
Liberálisék biztosabb módszert tanultak el a vérgőzős Szamuley és ávós pribékektől: megszállták az Origo szerkesztőségét, s hogy legszívesebben vérét vennék az ellen oldal újságíróinak, azt nem egyszer a cikkeikben üzenték meg.
Rizikó
2018-08-08 at 12:36
Kérdem csendesen, hogy mi van a CEU ūgyben.Ha marad a Hálózet is marad
AKKOR kiegyeztek.Ės mi 2/3ad be lettünk csapva.
Na és a”kulturharc….Marad Pröhle,Lsimon,Szőcs, Fekete Péter , Vajna.Azt mondják magyar alkotók, tehetsėgek tessék pénz nėlkül teljesitmény felmutatni!Ők pedig 100mrdok felett osztogatnak a libsi haverjaiknak.Szép új Világ
Csámpás Marcsa
2018-08-08 at 13:46
Ez nagy kérdés!
Koszka Hajnalka
2018-08-08 at 13:47
Sajnos, igazad van Kacor király.
salamander
2018-08-09 at 13:24
A kultúra egy csúszós talaj: ott nagyon nagy a ballib fölény. A fidesznek ki kellene dolgoznia a kultúrához valö viszonyát. A ssjnálatos az, hogy ez már nem kapcsolódik közvetlenül “a kormányon maradni” feltételeihez. A kultúraszervezés általában a magyar kormánxzatnak csak kalapra tűzött toll. Pedig közép és hosszútávon meghatározó az elitfejlődés vonatkozásában.
Hesslerezredes
2018-08-08 at 12:13
Nyugodtan be lehetne vezetni újra párbaj intézményét. Többet érne, mint a végtelen pereskedés “ezeken” a bíróságokon.