Idén harminc éves a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az egész világon egyedülálló gyermekellátó intézményhálózat, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes épített fel Erdélyben. Csaba testvér, ahogy a követői, tisztelői nevezik, hatezer gyermeknek adott esélyt egy teljesebb, boldogabb életre az elmúlt három évtizedben. Nemcsak árvákat nevelnek, hanem nehéz családi körülmények közt, nyomornegyedekben született gyermekeket, akiket a civilizáció minimum feltételeire sem tanítottak meg a szüleik: mi az, hogy wc, hogyan kell evőeszközzel enni. A máig kirepült több ezer gyermek nagy többsége beváltotta a reményeket, sokan diplomát szereztek, nem is egyet; mások kenyérkereső szakmát kaptak a kezükbe és a legtöbben ma már édesanyák, édesapák. A PestiSrácok.hu négy napon keresztül kísérte Böjte atyát otthonról otthonra. Nevelőkkel, neveltekkel és volt Böjte-gyermekekkel, valamint Böjte atyával beszélgettünk múltról, célokról és arról is, hogy vajon egy ugyancsak súlyos hiba miatt, az azt habosító, lejárató kampánnyal tönkretehető-e harminc év munkája. Ebben a riportunkban Böjte Csabát és a ma már fiatalok mentorálásával foglalkozó egykori nevelt, Octavian Davis szólal meg. A riportból kiderül, hogy a társadalom peremén a gyermekvédelem nem merülhet ki abban, hogy családokból kiemelnek gyermekeket, majd felnevelik azokat. A gyermekeken, a gyermekmentésen keresztül komplex társadalmi problémák megoldására, kezelésére is lehet utat találni – legalábbis ebben hisz Böjte Csaba, és elvét a harminc év alatt kinevelt több ezer gyermek példája igazolja is.
“Esélyt adni és átadni nekik azt a hitet, hogy akárhonnan jönnek, bármit elérhetnek. Csak rajtuk múlik” – ez az üzenete és célja Böjte Csaba missziójának. Munkájáért Kásler Miklós még az emberi erőforrások minisztereként Nobel-békedíjra jelölte. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány és Böjte atya új utakat keres, éppen kiteljesíteni igyekszik a munkát, ami a gyermekek mentésével kezdődik – most ott tartanak, hogy a már kirepülteket is mentorálni tudják, bevételt jelentő beruházások segítségével munkahelyeket is teremtenek. Elindítottak egy sajátos prevenciós programot is: felnőttek képzésével, segítésével előznék meg, hogy szülők nélkül kelljen gyermekeknek felnőni.
Talán véletlen, talán nem, hogy éppen ezt követően, a jubileum évében éri összehangolt támadás az alapítványt. Egy volt önkéntes évek óta tartó személyes bosszúhadjáratának ellenőrzés nélkül adnak nagy nyilvánosságot balliberális lapok. Naponta jelennek meg újabb és újabb karaktergyilkoló cikkek és Facebook-posztok. Mi a valóság, és mi az, ami már csak arra felépített mesteri “kivégzési” kísérlet?
Egy nevelő, házvezető által elkövetett horrorisztikus bűncselekmények történtek – ez tény. Az illetőt jogerősen 28 év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság. Most Böjte Csabát támadja a balliberális sajtó, liberális jogvédők és az általuk felhergeltek, mondván, tíz éven át miért nem vette észre, miért nem tett semmit? Az azóta kirobbant botrány, egy másik volt nevelt abúzusának gyanúja meddig jutott, és miért csak addig? Sorjáznak a kérdések és a vádak. Közben sajnos pontosan tudjuk, hogy hazai gyermekotthonokban is ugyanezen forgatókönyv szerint történtek szörnyű dolgok. Ugyan csak több mint egy évtized után derült fény a bántalmazásokra, pedig esetükben kollégáik nap mint nap találkoztak a később gyermekek szexuális bántalmazása miatt jogerősen elítélt nevelőkkel, felügyelőkkel, intézményvezetőkkel. Az ő nevüket nem szajkózta hónapokon át a sajtó. Elöljáróik, főnökeik nevét talán meg sem tudnák mondani, nemhogy kollektív felelősséget feszegettek volna a most Böjte atya vérét követelő jogvédők.
Riportunkból kiderül, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz nyolcvannál is több otthon tartozik, amelyek sajátos struktúrában működnek. Csaba testvér a Dévától távolabbi otthonokba évi néhány alkalommal jut el személyesen. Ennek ellenére transzparensebbek nem is lehetnének: folyamatosak az ellenőrzések, havonta több alkalommal találkoznak olyan gyermekvédelmi szakemberekkel a neveltek, akik, ha még kicsik, rajzoltatással vizsgálják lelkiállapotukat. Az otthonok nem zártan működnek, a gyerekek a települési iskolákba járnak, azon kívül is különböző foglalkozásokra, sportedzésekre, és pszichológusok is figyelnek rájuk. Mit tehet így az alapítványt vezető atya, és miért egyedül az ő felelősségét firtatják, egyáltalán hogy viseli a hónapok ót tartó támadásokat? – erről is kérdeztük Böjte Csabát.
Riportunk második felében egy olyan fiút láthatnak, akire kiskamaszként, amikor bekerült az otthonba, azt mondták, Déva legrosszabb gyereke. Octavian Davist és öccsét az édesanyjuk az apa halála után otthonba adta, de már előtte sem volt felhőtlen az életük: Davis koldult, lopott, ha kellett, és a helyi hírhedt banda tagjaként járta az utcákat. Most ő sokak példaképe. A fiú nemcsak, hogy talpra állt, de Csaba testvér igaz követője lett. Kis híján szerzetesnek állt, hogy továbbvigye a munkát, és azzal visszaadjon abból, amit kapott. De végül nem tudott lemondani egy életre arról, ami mindig hiányzott, az igazi családról. Most nős, Déva legjobb éttermében szakács. Igyekszik munkához segíteni a kirepülteket és mentorálja a nevelteket.
Octavian Davis, amikor még fényes bokszjövő állt előtte dévai neveltként. Végül a családot választotta a sportkarrier helyett
A Davis által elmondottak hű képet festenek arról, hogyan nevelkednek a gyermekek az alapítványnál, és hogyan juthatnak el a nyomornegyedből akár egészen a csillagokig. Kellenek hozzá olyan nevelők, tanárok, akik, ha büntetésből 50–100 guggolást kell csinálni, készek velük együtt csinálni. Olyan nevelők, akik nem mondanak le senkiről, akkor sem, amikor úgy tűnik, talán nincs remény. Kell belső erő, hogy szembe tudjanak nézni sebeikkel, traumáikkal és készek legyenek túllépni azokon. És kell egy Csaba testvér, aki mindig mögöttük áll, hisz bennük és biztatja őket: “meg tudod csinálni”.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS