Anglia simán csoportelső, az USA drámai csatában ütötte el Iránt a továbbjutástól
Anglia kényelmesen megszerezte a csoportelsőséget a szigetországi derbin, ahol Wales helyzete alapból iszonyúan nehéz volt, hiszen gólzáporral kellett volna verniük Angliát a továbbjutásért. A másik meccs azonban minden szempontból jóval izgalmasabb volt, hiszen Irán és az USA a továbbjutásért vívott egymással – szerencsére a pályán mindenféle politikai feszültség nélkül. Az amerikaiak szívós munkával kibrusztolták a csoport második helyét jelentő soványka győzelmet, ám Iránnak nincs miért szégyenkeznie. Érdemes volt figyelni a végén mindent egy lapra feltevő játékosaik arcát, hihetetlen érzelmek, óriási akarás tükröződött rajtuk – sok csapat eltanulhatná tőlük, hogyan kell küzdeni a végsőkig.
Teljesen ellenfele fölé nőtt az angol válogatott, és a taktika annyiban érthető, hogy ha az ellenfél hozzá sem szagolhat a labdához, akkor valószínűleg nem is fog vele semmi kellemetlent elkövetni. Csakhogy Rashford utolsó pillanatban hatástalanított helyzetén és Foden távoli lövésén kívül az angolok se mutattak fel semmi mást a meccs első negyedében. Húsz perccel később ugyanő tüzelhetett a tizenhatoson belülről, de célt tévesztett. Rashford ollózásában a látványfaktor megvolt, az eredményesség viszont nem. Az angolok ívelgettek, rugdosták a szögleteket, körüllőtték a kaput, Wales pedig asszisztált. Tulajdonképpen csak a 17 fok és a szitáló eső hiányzott a teljes élményhez. Az utolsó másodpercekben a wales-i Allen csapta be a védőjét a labdalevételnél, majd a tizenhatos vonaláról lőtt – kapu fölé ment, de meg kellett próbálni, láttunk már ilyen szögből kipókhálózott felső sarkot ezen a világbajnokságon.
Jóval több történés volt a másik találkozón, ahol az amerikaiak diktálták az iramot és lövöldöztek, Irán jobbára csak futott az események után. Az irániak csak a meccs legelejét tudták megnyomni, de aztán eltűntek az amerikai kapu előteréből. A veszélyes lövéssel még az Egyesült Államok is adós volt egy darabig, de az iráni kapusnak már dolga akadt egy-kétszer. A félidő közepén aztán ismét megvillant a dél-ázsiai csapat, de a nagy helyzetet Ream tisztázása akadályozta meg. Ezt követően sűrűsödni kezdett az amerikai aktivitás az iráni kapu környékén, erőtlen próbálkozás, blokkolt és pontatlan lövés is volt, mígnem siker koronázta az igyekezetet. McKennie ügyesen fejelt be középre egy magas labdát, a kapu előtt pedig Pulisic érkezett jókor, a hálóba pofozva a labdát. Kicsit aggódhattak az amerikaiak, mert csatáruk az iráni kapussal való ütközés után a földön maradt fájdalmas arccal. Szerencsére sikerült rendbehozni, és az USA csaknem megkettőzte az előnyét a ráadás legvégén. Weah szemfülesen ugrott ki egy indítással, és klasszismozdulattal gurított a hosszú alsóba a kapus támaszkodó lába mellett. Nagy kár, hogy hajszálnyival lesről indult, mert ez az akció megérdemelte volna a gólt.
Mindössze pár percet várt Anglia a második félidő elején, aztán pillanatok alatt kivégezte a wales-iek továbbjutási álmait, majd minden reményüket is. Rashford előbb csodálatos szabadrúgásgólt kanyarított a bal felső sarokba, majd a középkezdés után ugyanő labdát szerzett, ebből pedig Kane adott középre gólpasszt Fodennek. Ennek ellenére felrázták a történtek Wales-et, előbb James vétette el kevéssel a kaput jó távolról, majd Moore bikázása pattant olyan kellemetlenül, hogy Pickford csak üggyel-bajjal ütötte ki. Idővel visszaállt a rendes ügymenet, és Rashford végképp a meccs főszereplőjévé lépett elő: nagyot sprintelt egy mélységi indításra, aztán egyedül végig is vitte, behúzódott a kapu felé, és az egyre demoralizáltabb wales-i kapus lába között belőtte a harmadikat. Percekkel később a harmadikat is meglőhette volna egy gyors lerohanás végén, de Ward ezúttal zárta a rövid sarkot. Angliának ez a továbbiakban meg is felelt, nem nagyon feszegették, hogy még súlyosabb verésbe torkolljon a brit derbi. Ennek ellenére a góllövés öröméből ritkán részesülő védő, Stones azért megpróbálta, de a közeli lövése fölé ment.
Szerencsére nem esett vissza a színvonal az amerikai–iráni összecsapáson sem, sőt az ázsiaiak is kicsit magasabb hőfokra kapcsoltak. Ez persze indokolt is volt, ha nem akartak megbékélni a kiesés gondolatával. A gólszerző Pulisic sérülése viszont helyrehozhatatlannak bizonyult, mert a második félidőre már nem jött ki. A 65. percben aztán Goddosz lábában maradt az egyenlítés, amikor egy visszagurított labdát kapásból rászúrt, de az elsüvített a kapu mellett-fölött. A színvonalon ugyan látszott, hogy nem a világ legjobb focistái kergetik a labdát a pályán, nem sorjáztak a helyzetek, de élvezetes, küzdelmes meccs alakult ki. A hajrában Karimi ért oda egy élesen beszúrt beadásra a kapu elé, óriási lehetőség volt, de maga is meglepődött rajta, és a felperdülő labdát begyűjtötte Turner. Az amerikaiak nemcsak fejben, de szerkezetben is teljesen ráálltak arra, hogy kibekkelik a megszerzett egy–nullájukat, Irán pedig egyre parázsabb hangulatban harcolt, és a játékosai nagyon próbáltak szabadrúgást kiharcolni a kapu előterében a színművészeti eszköztárukkal. Volt ebben ráció, hiszen egy így megszerzett szabadrúgásból beívelték a labdát, Puraligandzsi pedig csukafejesből alig tévesztett. A ráadás utolsó pillanataiban Taremi is gólhelyzetbe került, de ő sem járt sikerrel.
WALES–ANGLIA 0:3 (0:0) al-Rajján, Ahmad bin Ali Stadion, v.: Vinčić Slavko (szlovén) gólszerzők: Rashford (50., 68.), Foden (51.)sárga lap: D. James (29.), Ramsey (61.)
IRÁN–USA 0:1 (0:1) Doha, al-Tumama Stadion, v: Mateu Lahoz Antonio (spanyol) gólszerző: Pulisic (38.)sárga lap: Hosszeini (77.), Kanaanidazegan (85.), Dzsalali (90.+6) – T. Adams (40.)
A B-csoport végeredménye:
A nyolcaddöntőben Hollandia–USA és Anglia–Szenegál meccseket rendeznek.