Antall Józsefről, az első szabadon választott miniszterelnökről életében mondtak rosszat és jót, de inkább negatív volt a megítélése. Arisztokratikusnak, fensőbbségesnek tartották, a Horthy-rendszer adminisztrációja visszahozatalának kísérletével vádolták, de ezekben a balliberális sajtóvéleményekben több volt a rosszindulat, az irigység, mint a valóság.
Harminc éve halt meg egy olyan államférfi, aki a legnehezebb körülmények között próbálta negyvenöt év után megszilárdítani Magyarországon a parlamentáris demokráciát, a szólás- és sajtószabadságot, egyáltalán a szabad életet.
Kevesek közé tartozom a még élők közül, aki mint újságíró viszonylag közelről ismertem a miniszterelnököt. Nem részesültem tőle különös kegyekből, előnyökből, mégis tiszteltem erőfeszítését, amit az országunkért tett. Miniszterelnökként három év adatott meg neki. Személyes mozaikokból szeretném összerakni, hogy számomra mit jelentett, milyennek ismertem meg Antall Józsefet mint embert, mint politikust.
A kommunista diktatúra utáni első szabadon választott magyar miniszterelnök, Antall József 1990 augusztusában elment Sopron-Fertőrákosra, a páneurópai piknik évfordulójára. Antall ekkor találkozott Alois Mock osztrák külügyminiszterrel is, aki Horn Gyulával együtt 1989-ben átvágta a ceremónia kedvéért újra felállított vasfüggöny egyik darabját. Az évforduló délelőttjén (1990) Antall meglátogatta ősei földjét a Balaton melletti Kötcsén. Helikopterrel érkezett egy közeli tisztásra. Miután a Magyar Rádió Napközben rovatának – akkor már ötödik éve sugárzott – utolsó Balaton Rádióját készítettük, így az eseményről rögtön értesültem és az újságírók közül elsőként érkeztem meg Kötcsére.
A faluban átsuhant a szabadság levegője
Budapest, 1990. december 16. Antall József miniszterelnök, az MDF újraválasztott elnöke (b3) a Magyar Demokrata Fórum IV. országos pártértekezletén a Budapesti Sportcsarnokban. Mellette az elnökség tagjai: Csoóri Sándor író (j), Lezsák Sándor, a párt alelnöke (b2) és Horváth Balázs belügyminiszter (b1). MTI Fotó: Kovács Attila
Negyvenhét évet megéltem, amikor először láttam ilyen közelről miniszterelnököt, sőt, kezet fogtam vele és egy rövid interjút is készíthettem. Különleges élmény volt, egy embert láttam, közülünk valót. Néhány testőr kísérte a sajtószóvivővel, de ők háttérbe szorultak, mert a falu népe körbevette őt, és úgy kísérték a főutcán az ódon, kopott kultúrházba. A miniszterelnök panyókára vetett zakóban, meglazított nyakkendőben, mosolyogva, beszélgetve gyalogolt az embergyűrű közepén. A nagyteremben egy hatalmas, terített asztal várta a vendégeket, fehér abrosszal, fehér porcelán étkészlettel. Körbeülve vagy hatvanan voltunk, mindenkinek jutott hely. Nem úgy, mint a tsz-elnökök, a párttitkárok idején, amikor csak a fontos elvtársak lehettek jelen, míg a sofőrök az előtérben, a hideg téli estén kirekesztve kvaterkáztak. Nekik csak állva jutott a jóból. Egy riport készítésénél voltam jelen, amikor is a gépkocsivezetők pálinkáztak és közben szajkózva emelték poharukat: “laza csukló, merev könyék, így isznak a főnökömék”.
De vissza Kötcsére. A demokratikusan megválasztott miniszterelnöknél ez másként volt. A hosszú asztalt szorosan körbeülték a kötcseiek, az idős bácsik, nénik, a fiatalok, valamint Antall József és kísérői. A nagy hőségben a miniszterelnök már csak fehér ingben, csak beszélt és beszélt, a falusiak meg csak kérdeztek és újra kérdeztek a demokráciáról, a szovjet csapatok kivonulásáról, a szabadságról, Kötcse jövőjéről és a régi, téeszesítés előtti magánföldjeik visszaadásáról. Közben a kötcsei asszonyok hozták az újházi tyúkhúslevest finom metélttel és a sertéspörköltet nokedlivel, házi savanyúsággal. Az asztalra természetesen házi pálinka és helyben készült bor is került. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. A teremben átsuhant a szabadság levegője. Az emberek együtt ebédelhettek az ország első emberével.
Budapest, 1990. december 16. Antall József miniszterelnök, az MDF újraválasztott elnöke beszél a Magyar Demokrata Fórum IV. országos pártértekezletén a Budapesti Sportcsarnokban. MTI Fotó: Kovács Attila
Forró Tamásnál nem volt “hírértéke” az Antall-interjúnak
A médiaháborúról című könyvemben ezt már megírtam. A látogatás után visszautaztam a balatonföldvári stúdiónkba. Rögtön hívtam Forró Tamást, az Esti Krónika szerkesztőjét, hogy van egy Antall-interjúm, beszéltem vele a Páneurópai Piknik fontosságáról és az osztrák külügyminiszteren kívül Habsburg Ottóval való találkozásairól. Küldöm az interjút – mondtam. Ő meg hárított: “nincs hely, tele vagyunk anyaggal, nem fér az Esti Krónikába”.
– De hát Magyarország miniszterelnöke nyilatkozott, rövid lesz – nyugtattam meg.
– Jó, küldd – válaszolta –, maximum két percet adj!
Időben elküldtem a beszámolót a rövid interjúval. Mondanom sem kell, hogy a közszolgálati Magyar Rádióban nem hangzott el az összefoglalás. Ez történt 1990 augusztusában. Pedig a konzervatív pártok májusi győzelme után ezek az elvtársak csomagoltak a rádióban, bőröndjük az ajtajuk előtt állt, arra számítottak, hogy az új hatalom elsőként őket fogja röpíteni. Persze magukból, régi elvtársaikból indultak ki. Nem ez történt. Mindenki dolgozhatott tovább. Akkor még nem tudtam, hogy Forró Tamásnak volt egy másik “neve” is, “Szilágyi Ákos” nevű ügynökként, vagyis titkos megbízottként jelentett Kádárék alatt, rólam is, tehát nem véletlenül hárított. Neki nem volt fontos negyvenöt év után az első szabadon választott magyar miniszterelnök.
Aztán idővel kiderült, hogy a sajtó 95 százalékát uraló volt kommunista nómenklatúránál, és az újdonász liberális szabaddemokratáknál a hálózat jól működött. Gyakorlatilag a Reggeli, a Déli és az Esti Krónika, a 168 Óra, a Gondolat-jel jól begyakorolt csapata – a többi között Havas Henrikék, Forró Tamásék, Bolgár Gyuriék, Rózsa Péterék, Mester Ákosék, Szénási Sándorék, Nej Gyuriék, Mihancsik Zsófiáék, Váradi Júliáék, hosszú a sor – mindent elkövetett a rendszerváltás valódi megvalósításának megakadályozására, az Antall-kormány lejáratására külföldön is. Az MSZMP és a liberálisok újjáéledt médiája keményen politizált a közszolgálati televízióban és rádióban egyaránt, és kézben tartotta a neki tetsző, kiemelt műsorokat.
Antall József és közvetlen környezete nem vette komolyan a sajtót
Ez öreg hiba volt. Kormányának sorsa ezzel megpecsételődött. A politikai ellenfeleinek, a magyar érdekek ellenségeinek adta oda feltétel nélkül a legfőbb információk bázisait, amelyek aztán az 1994-es országgyűlési választások ismert eredményét hozták. A magyar választók többsége tudatlanul, elfeledve mindent visszaszavazta az egykori elnyomóit, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének valóságos garnitúráját és ideológiai szimpatizánsait.
Washington, 1991. szeptember 30. Antall József miniszterelnök és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter találkozója a magyar kormányfő nemhivatalos amerikai munkalátogatása alkalmával. MTI Fotó: Szebellédy Géza
Antall különböző tanácsok, sugallatok hatására Hankiss Elemért – egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát – nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csabát kérte fel. Ezzel egyetértett Göncz Árpád SZDSZ-es köztársasági elnök is, aki a kinevezéseket boldogan aláírta. Csak később, a nemzet érdekeit jelentő aláírásoknál “veszítette el a tollát” Göncz. Mindenesetre ez a három ember sok keserűséget okozott később Antall Józsefnek. A két intézményben elszabadult a pokol. A két elnök nemhogy szabályozta volna az újságírói véleményszabadságot – akár a BBC elvei alapján –, inkább elengedte azt.
Minősíthetetlen támadások kereszttűzébe került a kormány, személy szerint Antall József és azok az elvek, eszmék, amelyek erősíthették volna a magyar nemzeti identitástudatot. Például az első szabadon választott kormány esküjének televíziós közvetítését megszakították egy labdarúgó mérkőzés miatt. Innentől egyes főszerkesztők kézi vezérléssel döntöttek a fontos kérdésekben. Például a miniszterelnök 1990. szeptember 30-án tévébeszédben szeretett volna beszámolni az ország helyzetéről. Hankiss Elemér, az MTV elnöke ehhez csak akkor járult volna hozzá, ha Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is beszédet mond. Árpi bácsi természetesen nem akart beszélni, így Antall József sem kerülhetett a nyilvánosság elé. Ez volt a balliberális közszolgálatiság.
István, ezek mikiegerek!
Közben az MTV Híradó és A Hét, a Chrudinák Alajos által vezetett Panoráma egyre nagyobb szerepet vállalt abban, hogy a balliberális túlsúlyt enyhítse. A Napközben rovatvezető-helyettesként az MTV-ben A Hét műsorát is vezettem. Az elmaradt televíziós beszéd ellensúlyozására a főszerkesztő Pálfy G. István kérésére egy hosszabb interjút készítettem a kormányfővel az akkor még Hotel Fórumban. “Régi ismerősként” üdvözöltük egymást, az interjú a közelgő önkormányzati választásokról is szólt, utána a miniszterelnökkel négyszemközt eszmét cseréltünk. Mindjárt megkérdezte: bonyolultan fogalmazok? Nyilván arra a negyven perces felvételre gondolt, amiből csak tizenhét percet adtunk le. Nem, miniszterelnök úr – válaszoltam –, csak hosszan beszéltél, de lényegeset mondtál (emlékszünk rá, órákig tudott beszélni). Aztán megkérdeztem, miért vannak fontos helyeken az MSZMP régi figurái. Konkrétan Csepi Lajosra, az ÁVÜ (Állami Vagyonügynökség) ügyvezető igazgatójára és Szilvásy György helyettes államtitkárra gondoltam – mindketten a KISZ KB-ban vezető pozíciót töltöttek be –, akik mellesleg Gyurcsány Ferenc barátai voltak.
Antall széttárta a karját és csak ennyit mondott: “nincs elég szakemberem”. Mielőtt elbúcsúztunk volna, még rákérdeztem: “nem sérti a miniszterelnök urat az a sok igazságtalan bántás, kritika (azzal vádolták, hogy arisztokratikus, lenézi az embereket, a horthysta korszakot akarja visszaállítani…), amit a sajtótól kap?”
Moszkva, 1991. december 6. Antall József magyar miniszterelnök egynapos moszkvai látogatása során Mihail Gorbacsovval találkozott. MTI Fotó: Szebellédy Géza
Legyintett. “István, ezek mikiegerek!” – mondta fanyarul. A köztudatba a balliberális gyűlölködő médiamunkásokról, politikai aktivistákról már ez a változat ment át: “senki által meg nem választott, lefizetett politikai mikiegerek”. Ekkor még nem tudtuk, hogy titokban már ekkor külföldről pénzelték különböző szervezetekből a kormány ellenfeleit. Mondjuk így: Magyarország ellenségeit.
(folytatjuk)
Vezető kép: Boross Péter tárca nélküli miniszter, a belügyi tárca várományosa, Antall József miniszterelnök és Kupa Mihály pénzügyminiszter-jelölt a sajtótájékoztatón, melyen a miniszterelnök a magyar és nemzetközi sajtó előtt tájékoztatást adott a kormány átalakításáról és bejelentette az új miniszterek nevét. MTI Fotó: Szebellédy Géza
Facebook
Twitter
YouTube
RSS