"Még mindig nem gyógyult meg a 2004. december 5-én megbetegedett nemzet" - Interjú Kelemen Levente oklándi lelkésszel
Az október 2-i kvótanépszavazáson mulasztási bűnt követtek el azok, akik otthon maradtak - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Kelemen Levente oklándi unitárius lelkész, a Tiszteletbeli Székely cím adományozásának egyik elindítója. "A népszavazás eredményének az a tanulsága Székelyföldön és a határon túl, hogy még többet kell dolgozni, még többet kell tenni, és tovább kell gyógyítani a nemzetet. Mert a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazáson az tudatosult bennünk, hogy a nemzet beteg, amely azóta persze sokat gyógyult, de még mindig nem épült fel" - nyomatékosította Kelemen Levente. Kiemelte, 2004-ért meg lehet bocsátani és meg is kell, de nem szabad elfelejteni, hogy mi történt akkor december 5-én. "A határon túli magyaroknak olyan magyarországi kormányra van szükségük, amelyik a székely zászlót ott tartja a Parlament épületén. Mi azokért imádkozunk, akik azt a zászlót kitették és ott tartják, akik a székely zászlót felvállalták és hagyják, hogy ott lobogjon" - szögezte le Kelemen Levente.
A balliberális véleményformálók üzenetét jellemezve Ön úgy fogalmazott az október 2-i kvótanépszavazás előtt, hogy „tagadd meg a te családod tagját, ne engedd házadba, de engedd be helyette azt, aki nem tudod, hogy milyen szándékkal érkezik”. Oklándi unitárius lelkészként Székelyföldön is szavazásra buzdította az embereket. A referendum eredményét ismerjük. Itt Székelyföldön milyen tanulságai vannak a népszavazásnak?
A tanulság az, hogy még többet kell dolgozni, még többet kell tenni, és tovább kell gyógyítani a nemzetet. Persze mi székelyek is örültünk a győzelemnek, mert bárki bármit is állít, a több mint 3,4 milliós akarategység győzelem, de az öröm mellett a keserűség is bennünk van. Az a keserűség, hogy győztünk, de még több kellene. Lelkészként pedig nagyon fáj, hogy ilyen sok magyar ember követett el mulasztási bűnt október 2-án.
Mulasztási bűnt követtek el, akik otthon maradtak?
Az ember kétféle bűnt követhet el: cselekedeti bűnt és mulasztási bűnt. Ha ott állok a vízparton, és látok egy fuldoklót, akkor megtehetem, hogy kimentem, vagy bele is nyomhatom a fejét a vízbe. Utóbbi súlyos cselekedeti bűn. De a vízparton állva el is mulaszthatom kimenteni a bajbajutottat, pedig a Fennvaló megadta nekem a lehetőséget, hogy kimentsem. Ha elmulasztok valamit megtenni, amit meg kellett volna tennem, de nem tettem meg, az mulasztási bűn. Akik nem mentek el szavazni, azok mulasztási bűnt követtek el.
A népszavazás után a parlament most az alaptörvény-módosítást tárgyalja.
Imádkozom, hogy a képviselők nem kövessenek el mulasztási, vagy cselekedeti bűnt.
Székelyföld és a határon túli magyarok megbocsátottak már a szégyen napjáért, a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményéért, hogy baloldali politikusok aljas módon félrevezették a választókat?
Egyházként mi is a megbocsátást hirdetjük. Ha valaki őszintén megbánja bűnét, azt, amit tett, akkor meg lehet bocsátani. Úgy, mint a tékozló fiúnak is, aki úgy tért vissza atyjához, hogy nem vagyok méltó, hogy a fiadnak nevezz, és hadd legyek csak egy a béreseid között. Én azt szoktam mondani, hogy meg lehet bocsátani és meg is kell, de nem szabad elfelejteni, hogy mi történt 2004. december 5-én. Ráadásul rendszeresen beszélni kell róla, hogy a gyalázat megtörténhetett, pont azért, hogy ne történhessen meg újra. Mi székelyek és határon túliak úgy éltük meg az akkori népszavazás eredményét, hogy valami óriási nagy baj van. Akkor tudatosult bennünk, hogy a nemzet beteg. Nagyon fájt, hogy nemzettársaink, testvéreink megtagadtak minket. Mi, a határon túli magyarok úgy álmodozunk Magyarországról, mint édes hazánkról, nekünk az anyaország az édesanyánk és édesapánk, és akkor, 2004. december 5-én az édes szüleinktől kaptunk óriási pofont, amely feldolgozhatatlan. Azóta persze sokat gyógyult a nemzet, de ki kell mondjam, hogy még nem gyógyult meg teljesen. Még szükség van a munkánkra, a székelyek munkájára is. Az a feladatunk, hogy megmaradjunk, megőrizzük székelységünket, mert csak így tudjuk gazdagítani az anyaországot és csak így tudjuk tovább gyógyítani a nemzetet.
Ön szerint mekkora az esély arra, hogy a közeljövőben Székelyföld autonómiát kap?
Hogy esély van-e, azt nem tudom, csak azt, hogy számunkra az autonómia az egyetlen esély hosszútávon. Elfogadhatatlan, ha valaki altatja ezen törekvéseket, mert ha nem kapunk autonómiát, szépen lassan felszámolódunk, szétporlunk, mint a szikla. Mi székelyek, erdélyi egyházi felekezetek, határon túliak felvállaljuk és támogatjuk a székelyföldi autonómiát, mi biztosítjuk a hátteret, de ehhez politikusok is kellenek, akik ezt hozzánk hasonlóan felvállalják. Sajnos most nem látok sok előrehaladást az autonómia ügyben.
Ez a határon túli magyar politikusok hibája?
Igen, mert olyan erdélyi magyar politikusokra van szükségünk, akik nem a saját maguk, hanem a határon túli magyarok érdekében cselekednek. Sajnos az itteni politikai érdekszövetségek nem a mi, hanem a saját érdeküket képviselik. Ha az erdélyi magyar politikusok tényleg értünk vannak, akkor már régen össze kellett volna fogniuk. Persze legyenek sokszínűek, de egyet világosan látni kell: vannak szent ügyek, amiket nem szabad a pártpolitikának alárendelni. Tanulhatnának a román parlamenti munkából, ahol is hiába ül sok különböző színű párt, ha nemzeti érdekekről van szó, ha nemzeti ügyről kell dönteni, akkor szó nélkül együtt szavaznak és kéz a kézben együtt mennek. Mi magyarok ezt nem tudjuk megcsinálni. Fel kell még nőnünk erre a szintre, és ezért is mondtam, hogy a nemzetnek tovább kell gyógyulnia.
Milyen magyarországi kormányzati politikára és milyen magyarországi politikusokra van szüksége a határon túliaknak? Mit kíván a Székelyföld?
Szerintem a határon túli magyaroknak az a legrosszabb, ha a 2004-ben alaposan megismert, vagy a hozzájuk nagyon hasonló politikusok kerülnek hatalomra, mert akkor két tűz közé kerülünk. Egyrészt nekünk Bukaresttel is állandóan harcolnunk kell, másrészt akkor azzal a Budapesttel is együtt kellene dolgoznunk, amely nem vállalna fel minket, amely 2004-ben már bizonyította, mit gondol rólunk. A határon túli magyaroknak olyan magyarországi kormányra van szükségük, amelyik a székely zászlót ott tartja a Parlament épületén. Mi azokért imádkozunk, akik azt a zászlót kitették és ott tartják, akik a székely zászlót felvállalták és hagyják, hogy ott lobogjon.
Vezető kép: Mihir
