"Ha az ellenzék nyer, fél év alatt elintéznék Magyarországot végtelen időre" – PS-interjú Aristóval!

Miben gyökerezik a mai értelemben vett baloldal gondolkodása? A magyarországi ellenzéknek vajon van-e terve a választások utánra, vagy számukra a végső cél végeredményben Orbán Viktor leváltása?

Van erre egy jó példám: az ókori görögök száműztek egy filozófust, azzal az indoklással, hogy túl intelligens, jó törvényeket hoz, bölcs, a népet pedig ez rendkívül idegesítette, mivel saját kicsinységüket, hitványságukat látták benne torz tükörként. Itt és most, ugyanaz a helyzet. Ha valaki csinál valamit ami működőképes, azt az emberek előbb-utóbb elkezdik utálni. Ingerli őket a siker, a kimagasló eredmény, hogy miért ő, és miért nem én... Az embereknek ugyanis alapmotívuma az irigység, és tulajdonképpen az egész ellenzéki propaganda ami most folyik, az erre van fölépítve. Megbízható, stabil irigységre, ami az embereknek egy alapjellemvonása. Nézzük csak meg."Miért pont Mészáros Lőrinc?" gondolja az egyszerű polgár. "Vagyok én is olyan értelmes mint ő, akkor én miért nem gazdagodtam meg?". Pontosan ez a gondolkodás minden baloldali gondolatnak az alapja, vagyis elvetni a személyes kiválóságot, mindenkinek egyformának kell lennie.

Egyforma, de nem egyenlő? Hogyan összeegyeztethető mindez a baloldali individualizmussal, az egyéniség, függetlenség hirdetésével?

Az állam vezetését a baloldal sose gondolta indivuálisnak. A baloldali mítosz a felvilágosodásból ered, és mire eljutunk Marxig, – amit most tekintsünk egy fordulópontnak – utána egyértelműen minden baloldali csoportosulás egy szűkebb élcsapatot alakított ki, akik a "személyes kiválóságuk" okán alkalmasak arra, hogy a többnyire "tapló tömegeket" valamerre vezessék. Ezt mindenki így gondolta, a '89 előtti kommunisták is úgy gondotak magukra, hogy ők azért vannak az élen, mert különbek. Ugyanígy, a baloldali gondolkodásnak legalább annyira alapja Machiavelli, mint amennyire mondjuk Marx. Lukács György hosszan értekezett arról, hogy megengedhetőek-e a megengedhetetlen módszerek egy szép cél elérése érdekében. Ez tipikusan Machiavelli, aki azt mondta, kétféle erkölcs létezik: van a popolo, vagyis a nép erkölcse, akitől elvárható, hogy legyen igazmondó, becsületes, egyenes; és van a grande, vagyis a nagyok erkölcse, ahol már ezeket az alapértékeket nem lehet számonkérni. A nagyoknál megengedett az aljasság, azért, hogy a hatalom által, amivel a rendet meg tudják tartani a popolo élhessen. Emiatt következik az, hogy Machiavelli szerint és ezáltal a baloldali gondolkodók szerint is a szép célért a nagyok úgy hazudhatnak ahogyan csak akarnak.

Miként lesz akkor az ideológia szerint mégis mindenki (látszat)egyenlő?

Gyakorlatilag a józan ész azt mondja, hogy az emberiség története során sosem sikerült egy olyan társadalmat létrehozni, ahol minden egyenlő és minden egyenlő módon szabad. Mert abban a pillanatban, hogy elengedik valamely csapat kezét, rögtön elkezdenek kiválogatódni azok az emberek, akik ilyen-olyan-amolyan oknál fogva jobbak mint a többiek, azok vezetőkké válnak. Ez mindig is így volt és így is lesz. A baloldali mítosz ezt ugyan valóban tagadja, ám a gyakorlatban mégis gyakorolja. A magyar társadalom ugyan kettészakadt, de keveset beszélünk arról, hogyan is történt ez a kettészakadás. A kommunista uralom borzasztó mély nyomokat hagyott a magyar társadalomban. Függetlenül attól, hogy mit láttak és mit hallottak az emberek, bebeszélték nekik azt, hogy mindenki egyenlő. A kommunisták pedig erre rájátszva nem engedték a meggazdagodás látványos jeleit. Adtak arra, hogy a megszerzett vagyon, annak ellenére hogy egy-két elvtársnak rengeteg pénze volt, ne tudódjon ki. Tehát így volt meg egy hatalmas látszategyenlőség.

A kommunizmus alatt világos, miért piszkálta az embereket, ha valakinek több volt, mint a másiknak, és ezt mindennek a tetejébe még valaki véletlenül meg is mutatta. Na de rányomja-e a bélyegét ez a magyar mentalitásra?

A köztársaság kikiáltásától sem lett más a helyzet. Ez ellen az egyformaság (nem egyenlőség) ellen ment minden ami 1989 után történt. Ezért vált élesen ketté az ország a győztesekre és a vesztesekre, mert a győztesek, akik privatizáltak, azok ebben az új rendszerben azonnal meg is mutatták azt, amijük van. "Nem elég, hogy meggazdagodott, de még mutogatni is akarja", ez viszont iszonyatosan csípte, és a mai napig csípi a jónép szemét. Nyugaton ehhez persze hozzá vannak szokva az emberek, náluk már ezer éve is elfogadott volt, hogy az XY egy gazdag ember, neki kastélya van és luxushintója. Nálunk ennek nincs tradíciója, és a tetejébe mindehhez ideológiailag nyomták azt a mantrát, hogy egyenlőség, meg szabadság és a többi. Az emberek meg csak álltak, hogyha egyenlőek vagyunk akkor nekünk miért van kevesebb, mint a másiknak? Ebből adódik, hogyha valaki irigyel valakit, akkor a legrosszabbakat feltételezi róla, vagyis rögtön jön az, hogy lop. Ez egy teljesen mély meggyőződés. Így lett az ami lett, és azért látszik működni az, amit az ellenzék csinál, mivel pontosan erre a gondolatmenetre építkeznek. Az egyszerű proletár irigység pedig visszaköszön a megvezetett emberekben. Ha megbukik ez a kormány április 8-án, ennek döntő mértékben ez lesz az oka, hogy az emberek úgy gondolják, a mindenkori kormány már eléggé meggazdagodott.

Tehát az ilyesfajta különbözőség elfogadása nem megengedett, de a szexuális, vallási másság elfogadása, mondhatni alapkövetelmény.

Persze. Ezt nevezte Herbert Marcuse német filozófus represszív toleranciának. Marcuse azt mondta, a represszív tolerancia a szexuális, vallási, és egyéb hasonló beállítottságokat illeti meg. Ezt azért csinálják a liberálisok, mert evvel oldják a feszültséget. Csakis arról van szó, hogy a magánéletben mindent lehessen, hogy fenntartsák a szabadság látszatát, mindamellett, hogy az alapvető társadalmi berendezkedés, és a vagyonnak, hatalomnak az eloszlása teljesen igazságtalan, szerintük. Ez mind azért van, hogy az egyszerű ember ne vegye észre, hogy igazságtalan ez a társadalom. Ezért is veszélyes az elitcsere, amely bár a magyar történelemben számtalanszor volt, olyan azonban csak 1945 után, hogy a legalját kavarták föl. "Ha megkevered a pöcegödröt, a legnagyobb szardarabok úsznak fel a tetejére" tartja a mondás. Teljesen mindegy mi történik ilyen szempontból április 8-a után, a feszültség az emberekben ugyanúgy megmaradna.

Milyen jövő vár Magyarországra, hogyha április 8-a után kormányváltás történik? Egyáltalán képes lesz-e az ellenzék kormányalakításra, vagy ahogyan Gyurcsány mondta, káosszal kell számolni?

Izgi lesz, amikor a Szél Berni meg a Vona Gabcsi kéz a kézben kormányt alakítanak. Az egész választási propagandájuk végig április 8-ig tartó ötletekről szólt. Ha a választásoknak vége lesz, mindenki majd néz ki a fején. Önmagában az, hogy az oktatást rendbe kell tenni marha jól hangzik. Azonban arról soha senki egy büdös szót nem beszélt, hogy mindezt pontosan hogyan is fogja véghezvinni. Teljesen nyilvánvaló az is, ha egyáltalán képesek lesznek kormányt alakítani, és Brüsszelből nyomást helyeznek rájuk, akkor egyértelműen lebontják a hazánkat védő kerítést. Akármit is mondanak, hogy ők akkor se és most sem akarják lebontani, ha Juncker elvtárs azt parancsolja nekik, hogy márpedig itt kell aláírni, akkor ott fogják aláírni. Egész egyszerűen azért, mert nem lesz olyan stabil hátterük, hogy meg merjék kockáztatni a migránsok be nem engedését, vagy hogy ellenszegüljenek a felsőbb utasításnak. Ezek évszázadok óta seggnyalók. Régen az oroszok mondták meg nekik mit kell csinálni, most pedig Brüsszel. Ha nyalni kell, akkor nyalni kell, észre sem veszik a különbséget. Ahhoz ugyanis, hogy valaki szembemenjen Brüsszellel, egy támogató tömegnek kéne mögöttük állni, aki bírja a választók többségét és stabil kormánnyal rendelkezik. Ha mindez nincs meg, abban a pillanatban a migráció kérdése egy tollvonással el fog dőlni.

Tegyük fel, hogy mindez megtörténik, a szivárványkoalíció egyik üdvöskéje aláfekszik Brüsszel akaratának. Hogyan kell elképzelni a migrációs mozgást, illetve kaotikus állapotok kialakulása esetén helyrehozható-e a válsághelyzet?

Természetesen ha mindez beigazolódna, a nép fölháborodna, ez egyértelmű. Ennek következtében megkockáztatom, előrehozott választások sem lennének kizártak. Azonban ha visszaszavaznák a Fideszt, teljesen mindegy, hogy 2/3-dal, 3/4-del vagy akár 29/32-del, onnantól már nincs mese, az aláírásokkal megpecsételődött Magyarország sorsa. Egyetlen lehetőség maradna, az EU-ból való kilépés, amely tekintve az angolokat, nem biztos, hogy nem ütne vissza rajtunk. Fél év elég lehet ugyanis a hatalmat megkaparintó ellenzéknek, hogy elintézzék Magyarországot végtelen időre. Sokáig voltunk immunisak a bevándorlás okozta katasztrófákra, hiszen a migránsok nem ide akarnak jönni, hanem egy ennél jóval gazdagabb országba. Egészen addig megy majd a huzavona, amíg a németek, svédek, vagy egyéb eleinte hiperbefogadó államok be nem mondják az unalmast. Az egész egy elmebaj. Ha kiemelünk egy migránst, és utánanézünk, hogy semmi joga nincs itt tartózkodni, drogot árul, esetleg mindennek a tetejébe a lányainkat is megrontja, akkor sem lehet kihajítani az országból, mert "Felső-Voltából jött", és ha oda visszaküldik, akkor egyből agyonütik – mondják majd nagy bociszemekkel. Azt persze nem teszik hozzá, hogy Felső-Voltában mindenkit agyonütnek ha leszáll a repülővel, mert épp olyanja van a törzsfőnöknek, viszont így ki lehet jelenteni, hogy az élete veszélyben van és nem lehet kiutasítani, ez ennyire egyszerű.

Vezető kép: PestiSrácok.hu